Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Helytörténet - Petrovich, Ede: A középkori pécsi egyetem épülete és címere

A KÖZÉPKORI PÉCSI EGYETEM ÉPÜLETE ÉS CÍMERE PETROVICH EDE I. AZ ÉPÜLET Bármily rövid életű is volt az első magyar egyetem, kellett egy helyiségnek is lennie, melyben az előadások folytak. Okmányszerűleg erre nincs ugyan bizonyíték, de a dolog természetéből folyik, sőt nyomai kitapinthatók abból a jelenetből, amikor az egyik diák-viszálykodás alkalmával az egyetem rektora félbeszakította előadását és kifutva az épületből a helyszínre sietett, (ipsas scholas pro pace facienda egrediebatur foras.)

1 Idők folyamán kérdésünkre nézve négy vélemény alakult ki : az egyetem i. a mai Citrom utcában, 2. a dömések kolostorában, a mai MunkácsyFürdő utca környékén, 3. a várban, a székesegyház délkeleti tornyához csatlakozó, később Szathmáry-épületnek nevezett házban, 4. a mai Alsó sétatér északi vonalán állott. 1. A CITROM UTCÁBAN A legrégibb és egyben a leghuzamosabb ideig élő pécsi hagyomány azt tartotta, hogy az egyetem a mai Citrom utca elején, a bencések kolostorában működött. Ennek a véleménynek első képviselője az az 1752ből származó pécsi kézirat, mely, csonkán bár, de Pécs leírását tartalmazza és amelyet a későbbi írók Névtelennek neveztek közelebbi idő és hely megjelölése nélkül. Nem régen sikerült ezt a kéziratot megtalálnunk a pécsi Egyetemi Könyvtárban Koller József kéziratai között 67038. szám alatt. Az író a pécsi szerzetesek fölsorolásánál a 4. helyen emlékezik meg a bencésekről a következő szavakkal: ,,Sacer ordo Benedictinorum habebat conventum et ecclesiam cum UNIVERSITATIS STUDIO, ubi paucis ante cladem Mohaczianam annis 2000 juvenum studiosorum numerata fuisse refert Istvanfius libro 19, folio 107., ad méridionale latus civitatis rudera etiam nunc transeunti patent, quibus nunc interior hortus episcopalis vicinus adiacet."

2 Az író szerint tehát a bencéseknek Pécsett volt konventjük, 1 Monumenta Vaticana I. 4. 281 p. 2 Epitome Historica Episcopalis Civitatis Quinqucecclesiensis in Incl. Com. Baranyensi sitae collecta anno 1752. templomuk és egyetemük a város déli részén, az akkori püspöki kert (ma a posta-palota telke) mellett, ahol a romok még láthatók voltak. Az egyetemmel foglalkozó írók között időrendben Koller József következnék. Jellemző azonban, hogy Koller, aki ismerte az előbbi kéziratot, hisz hagyatékában fekszik az ma is, nem vette át annak állítását, sem a Prolegomena-ban, sem a Históriában, bizonyára abban a meggyőződésben, hogy a kérdés eldöntésére hiányzik a hiteles adat és ezért nem akarta bizonytalan kombinációkkal a kérdést bonyolítani. Rendkívül figyelemre méltó az egyetem első monografusának, Kardos Alajosnak a magatartása. Munkájából, mely 1799-ben jelent meg, az derül ki, hogy nem tudott semmit sem a bencések és az egyetem kapcsolatáról. Gyanította ugyan, hogy az egyetem a püspökkert területén állt, mert ott, szerinte, többemeletes ház, palotaszerű épület romjait látta. Mikor gyanúját egy nem közönséges műveltségű férfiúnak föltárta, ez kereken tagadta a föltevés helyességét és azt állította, hogy a romok nem a régi egyetem, hanem a bencések kolostorának maradványai. Ez a kijelentés nem ingatta meg Kardost föltevésében, sőt még inkább megerősítette, mert azt olvasta neves írók műveiben, hogy a bencések kolostoraikban mindenütt iskolákat szerveztek, sőt valamikor kolostor és iskola egyet jelentettek. Szavaiból az is kitűnik, hogy Kardos idejében e romokon még festmények is láthatók voltak, ezért nem elégedhetünk meg gondolatainak tolmácsolásával, hanem szavait szószerint idézzük: Ego aedes Universitatus huiusce versus meridionalem urbis partem sitas fuisse arbitror, e regioné videlicet horti episcopalis. Etsi enim hoc nullis scriptorum monumentis probare queam, non tarnen omnino vanam esse opinionem hanc meam ultro fatebantur illi, qui veneranda isthaec antiquitatis Hungaricae monumenta maiori cum attentione consideraverint. Praeferunt enim ea formám Palestrae Literariae ostenduntque domum picturis, quarum aliqua vestigia hucdum cernere licet exornatam ac plures in contignationes fuisse divisam. Unde non inaniter conicere possumus eam fuisse pro ratione temporum magnificentissimam omnibusque commoditatibus, quae ad faciendos maiores in Literis progressus requiruntur abundantissime instructam. Dum opiníonem hanc coram viro quopiam non vulgaris eruditionis protulissem,