Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Történelem - Székelyné Kőrösi Ilona: Egy kecskeméti háziasszony számadáskönyve 1826–27-ből
TÖRTÉNELEM 147 kapták meg, ennek fejében kötelességük volt Kók János tisztességes eltartása. Kók István a szőlőbeli kunyhóban lakott. Közben a család létszáma felére csökkent. 1830 februárjában meghalt Kók Éva. 1828. december 13-án elhunyt a legidősebb gyermek, Kók István. Mint édesapja árnyaltan fogalmazott leírásából kiderül: „ ... a Rósz Személlyekkel való Társalkodás végett a Venus meg emésztette". 6 István korábban — a kecskeméti gimnáziumból való kicsapatása után — több helyen próbált szerencsét, volt debreceni diák, katona, mészárosinas, ispán, méhész. A kisebbik fiú, Ferenc pályafutásáról szintén az apa feljegyzéseiből értesülünk. A kecskeméti gimnáziumból őt is eltanácsolták. Apja továbbra is kísérletezett taníttatásával — többek között egy pesti magyar szabónál, majd egy pesti gyógyszerésznél —, de Ferenc minden alkalommal megszökött, itthon korhely életmódot folytatott, és „ ... itthon maradása után nem sok időre ez is Venus áldozattya lett". 1832. szeptember 3-án temették. 1834. január 13-án meghalt Kaláts Ilona is, akinek a címben jelzett számadását az alábbiakban ismertetjük. Kaláts Ilonának 1826 márciusától 1827 júniusáig kellett vezetnie a számadást. Nem lévén írástudó, a feljegyzéseket nem ő maga, hanem Muzslai László városi strázsamester készítette. Vajon mennyire lehet hiteles ez a számadás? Ezt a kérdést a kortársak is fölvetették, többek között Csányi János szenátor, a Kók-ügy intézésével megbízott városi tisztviselő. 7 Kaláts Ilonának természetesen az volt az érdeke, hogy a börtönből kiszabaduló férj minél kevesebb készpénzt követelhessen rajta. Mint a számadásból kiderül — papírforma szerint — pénz nem is maradt. Kaláts Ilona 1826 tavaszán 108 akó bort vett át. 31 akó kivételével eladta, 379 forint 15 krajcárt árult belőle. A „házi szükségre" ennél az összegnél 11 forint 29 krajcárral többet költött. 1826 őszén 90 akó bor termett. 25 akót félretett a férje részére, 65 akóval maga rendelkezett. Ebből — számadása szerint — 41 akót 4 forint 30 krajcárjával adott el. Később azonban kiderült, hogy nem ennyiért, hanem 5 forintért adta el a bort, ráadásul férje hazatértéig, illetve a tanácsnak történő hivatalos elszámolásig ezt az összeget még nem is kapta meg a vevőtől. Ez a pénz tehát Kaláts Ilona haszna maradt volna. A tanácsi tisztviselők számonkérésére azt állította, hogy a háztartásra költött összegnek azt a részét, amely nem a bor eladásából származott, ő és a lányai keresték varrással. Feltételezhetjük azonban azt is, hogy a számadásban szereplő összegeknél kevesebbet költött, de — a férj követeléseit kivédendő — úgy tüntette fel, mintha a szőlő hasznát mind felélték volna. A számadásban felsorolt árucikkek mennyisége és egyes termékeknél (pl. hús, só) a vásárlás gyakorisága megkérdőjelezhető. E tekintetben tehát lehetnek fenntartásaink a számadás hitelességét illetően. Arról azonban — hiányossága 6 Kók István panaszos levele 1835. szept. 10. Uo. Kig. 1834/146. sz. Bujáki István seborvos és az orvosi consilium szakvéleménye ifjabb Kók István betegségéről. Uo. Kig. 1827/103. sz. 7 Csányi János jelentése 1827. aug. 1. Uo. Kig. 1827/103. sz.
