Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Népi vallásosság – Térben és időben - S. Lackovics Emőke: Bakonyi és Balaton-felvidéki közösségek zarándokai, búcsújárása
kegyhelyet, ahol négy nyelven prédikáltak búcsúk alkalmával a zarándokoknak. A Szentszéktől a búcsúkiváltságot is megkapták, mégpedig 1757-ben XIV. Benedektől, amelynek napja Sarlós Boldogasszony (július 2.), majd VII. Pius pünkösd két ünnepére is kiterjesztette azt 1806-ban. Előbbi a főbúcsú, de tartottak még búcsút a többi Mária ünnepen is. Jelenleg szeptember 12. utáni vasárnap tartják a nagybúcsút. 1738-1741 között új, nagyobb templomot építettek, amelyet a pécsi püspök 1742- ben szentelt fel. Ezt követően telepedtek meg itt a kapucinusok, 1744-ben már egy kicsi saját rendházuk is volt, amit 1788-ban II. József szüntetett meg, 1789-től lett világi plébánia. Amikor 1736-ban megépítették a nyolc stációs kálváriát, a zarándokok száma Bodajkon sokszorosára növekedett. Nagyszámú csoda is történt, csak 1751-1761 között 16 eset, amelyet jegyzőkönyvbe vettek és a veszprémi püspökkel megvizsgáltattak. A csodás gyógyulások mellett nagyszámú megtérést is feljegyeztek, különösen figyelemre méltó számban pedig protestánsoknak a katolikus egyházba való visszatérítését.47 A bodajki kegytemplom képe az 1537-ben Lucas Cranach által az innsbrucki Szent Jakab templom főoltárára festett képe passaui változatának másolata. A Segítő Szűzanya kultusza a 17. századi háborúk, járványok, éhínségek idején bontakozott ki, amelyek ellen védelmet a Segítő Máriától vártak, így kapta a kép a Mariahilf elnevezést. A törököknek Bécs elleni ostromakor a keresztény hadak győzelmét a passaui Mária segítségének tulajdonították, akihez a 18. századi pestisjárványok idején is fordultak. Kultusza a 17. század végétől virágzott ki, amelynek terjesztésében jelentős szerepet játszottak a kapucinusokon kívül a német telepesek is.48 A bodajki kapucinusok hét környékbeli települést pásztoroltak, akik a kegyhely búcsúját rendszeresen felkeresték. Jöttek azonban zarándokok Fejér megyéből mindenhonnan, de Győr és Komárom megyékből egyaránt. Veszprém megyéből Várpalota, Berhida, Peremarton, Ősi, Sóly római katolikusainak volt egyik legkedvesebb kegyhelye, de előfordultak itt a Balaton-felvidék német közösségei, mint pl. Vöröstó zarándokai is. Útvonaluk hagyományosan kialakultnak, állandónak mondható: Péten, Várpalotán, Bakonykútin, Guttamásin át vezetett a kegyhelyig.49 Azok keresték fel Bodajkot, akik valamely testrész betegségében vagy egyéb más betegségekben, belső bajokban, gyógyíthatatlan testi sérüléstől vagy lelki bajoktól szenvedtek és akiket járvány sújtott, de döntő többségben köszönő zarándoklatok érkeztek ide, jelezve a könyörgések meghallgatását. Mellettük a kérések elenyészőnek mondhatók, vagyis a bajbajutottak a segítséget igyekeztek a kegyhelyen a Segítő Szüzanyának megköszönni. Sokan fogadalomból zarándokoltak ide. A zarándokok többségét a földművesek és az iparosok tették ki. A nők és a férfiak aránya közel azonosnak mondható, bár egyes időszakokban ez kevéssel a nők arányába tolódott el a 18. század folyamán. Később azután, főleg a 20. században a nők aránya jelentősen megnövekedett. A zarándokok legnagyobb számban 1751-1780 47 P. TAKÁCS J. Ince - PFEIFFER János 2001. 165-167., 31-311., 430-445.; SZENTHELYI MOLNÁR István - MAUKS Márta 1988. 22.; JORDÁNSZKY Elek 1836. 73-74. 48 BÁLINT Sándor - BARNA Gábor 1994. 324. 49 S. LACKOVITS Emőke 2000. 252. 266
