Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 1. szám - HÍREK - TEVELY ARATÓ GYÖRGY: Beszámoló a XIV. győri levéltári napról. 2011. október 25.

H írek lása egybeesett volna az Új Gazdasági Mechanizmussal és a prágai tavasszal, gazdaságtalannak bizonyult a FIAT- és Zsiguli-program mellett. Csík Tamás városi levéltáros mikrotörténed igényű előadása — „Vallási előírások és a piac a 19. században" — egy felekezeti-polgári ellentétet elemezve vázolta az 1860-as, 1870-es évekbeli Győr gazdaság- és társadalomtörténeti problémáit. A bemutatott ügy a szombati piacnap kap­csán pattant ki, először 1862-ben. A város kereskedelméből nagy arányban résztvevő háromez­res zsidóság érdekeit nyilvánvalóan sértette a régi szokás, de először mégsem az izraeliták, ha­nem a Lloyd kezdeményezte a városnál a szombati piacnap előbbre hozását. A város 1862-ben és 1866-ban is visszautasította a kezdeményezést — megjegyzendő, hogy ekkor a dolog vallási oldala még nem került szóba. Miután a kereskedelmi érdekekre való hivatkozás elégtelennek bizonyult, a győri és a győr-szigeti ortodox hitközség is föllépett a városnál, majd összefogva a környéki zsidó gyülekezetekkel a miniszterhez fordultak támogatásért. Beadványukat azzal a hathatósnak remélt érvvel is alátámasztották, hogy a zsidó kereskedők háttérbe szorítása a kí­vánatos asszimilációt is hátráltatja. A miniszter támogató leiratára a város fölháborodva vála­szolt, az ősi szokásjog megváltoztatását megtagadta, hivatkozva praktikus jellegére is. A dolog odáig jutott, hogy a főispánnak kellett megkérnie a minisztert, higgassza le a követelőzőket - a saját érdekükben. A tiszaeszlári eset előtt néhány évvel kitört botrányt izgalmasan bemutató előadás rávilágított a visszaszoruló városi kereskedő-réteg belső válságára, a feltörekvő zsidó polgárság személyi összetételét elemezve pedig a neológ és ortodox csoportok ellentétén ke­resztül a dualizmus eleji magyarországi zsidóság asszimiliációjának történetéhez nyújtott értékes helytörténeti összefüggéseket. 2 Bana József városi levéltárigazgató „Profik a helytörténetírás szolgálatában - Kísérletek Győr város monográfiájának megírására" című előadásában összegezte a győri helytörténeti irodalom historiográfiáját. A Borovszky-féle millenniumi megyemonográfia-sorozat tizenegye­dik köteteként megjelenő Győr város és vármegye leírása nem az első monográfiája volt Győr­nek: a város megbízásából Szávay Gyula a millennium esztendejére elkészítette városleírását, majd ennek kibővítésére is vállalkozott, de szerződését 1903-ban végül is felmondta — így for­dult a város figyelme a belügyminisztérium által támogatott Borovszky-féle szerkesztőség felé, amelyet a vármegyével közösen hamarosan meg is bíztak egy közös kötet megírásával. Az 1905-re elkészült mű nem pótolhatta a Szávay-féle munka csonkaságát, a jelent és a múltat egy­forma súllyal bemutató városmonográfia megírásáról a törvényhatóság azonban továbbra sem tett le, az erre a célra elkülönített összeget neves bizottsági tagok felügyelete alatt tovább kama­toztatta. Az első világháború elsodorta az ödetet, de a kezdeményezőkészség nem tűnt el, a két háború között működő Győri Szemle írásait máig forgatjuk. A háborúnak áldozatul esett a Győri Szemle, a helytörténetírás következő mérföldköve az V. István-féle kiváltságlevél ötszázadik évfordulójára, 1971-re megjelentetett tanulmánykötet volt, 1973-ban pedig elindult a mai napig kurrens Győri Tanulmányok sorozata, amelyet ma Győr Város Levéltára ad ki, országos kiter­jedésű szerzőgárdával. A rendszerváltozáskor százfős egyesület alakult a városmonográfia elő­készítésére - sajnos azonban a mai napig sem sikerült elegendő politikai és társadalmi támoga­tást szerezni Szávay és Borovszkyék munkásságához méltó, korszerű mű megjelentetéséhez, noha ezt úgy a város jelentősége, mint más önkormányzatok példája indokolná. A második szünet után Áldozó István megyei főlevéltáros előadása következett „A magyar hadiüzemek svájci kapcsolatai a II. világháború idején" címmel. Az előadó bemutatta, hog}' Svájc Magyarország harmadik legerősebb gazdasági partnere volt a II. világháborúban, aminek stabilitását jelzi, hogy a kapcsolat 1944 után is megmaradt. Svájc elsősorban nemcsak a meg­bízható minőség miatt lehetett vonzó a magyar ipar számára, hanem semlegessége miatt is. Az alpesi országban megtelepült német és francia cégek elsőrangú termékei könnyebben jutottak el 2 Az előadás tanulmánnyá bővített változatát lásd e számunkban! 84

Next

/
Oldalképek
Tartalom