Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 1. szám - MŰHELYMUNKÁK - CSIK TAMÁS: Vallási-társadalmi konfliktusok és a győri vásári nap a 19. század második felében

Vallási — társadalmi konfliktusok és a győri vásári nap a 19. s^á^ad második felében vetlenül a város környéki kereskedést érintené, és más vásárok forgalma egyébként sem ér fel a győriéhez. Mégis, ami leginkább meglepő volt már számukra, az a pénteki elővásár. Ez esetben már csak az volt a kérdés a soproniak számára, hogy erre Győr kitől kapott engedélyt, mivel a más városokkal rendszeresen közölt heti vásárnapok között ez eddig nem szerepelt.

1

7 A minisztérium újabb szereplőt vont be az egyre inkább Győr és Sopron küzdelmének is tűnő ügybe. A város és megye (amely szintén támogatta Győr állásfoglalását) főispánjához, S^abó Kálmánhoz fordultak a kérdéssel, hogy mekkora befolyásuk van a megye és a város kereskedelmi életében a kérvényezőknek. A főispán válaszában szintén jelezte, hogy már kedden és pénteken is vannak elővásárok a nagy gabonaforgalom miatt, ezért nem jogosult az ortodox hitközség kérelme. A kérdésre válaszolva pedig jelezte, hogy König Adolfon kívül a kérelmezők nem számítottak jelentős kereskedőnek sem a megyében, sem a városban.

1

8 A főispán szintén utalt a keddi és a pénteki elővárásárok jelentőségére, a gabona nagy része valójában már ezeken elkelt. A városi polgárságra utalva pedig: „úgy tekintenék, mint tömjénedéit, az Izraeliták arrogántiájának, és megsemmisítését a helyhatósági tekintélynek." A levél rávilágít a Győrött kialakult társadalmi feszültségre, de a nem kívánt következményekre is: „kérve kérem méltóságodat, hogy éppen az Izraeliták személyes érdekében, és az ingerültség elkerülése tekintetéből a folyamodókat ezen szükségtelen kívánatuktól elmozdítni méltóztassék."

1

9 A városban kialakult feszültségre utalt már a korábban idézett, május 3-ai közgyűlés is, amikor szintén jelezték, hogy az ortodox zsidóság kérése „ezúttal is, a legnagyobb elkeseredést és viszszatetszést szülte"

2

0 A közgyűlésen elhangzottakkal és a főispán kérésével kapcsolatban kényes kérdés vetődött fel a kutatás során, ugyanis néhány évvel a nagy vihart kiváltó tiszaeszlári eset előtt úgy tűnik, hogy Győrött is jelen volt egy törekvés az izraelitákkal szemben. Ezt Vörös Károly 1971-ben így fogalmazta meg: „a kérdést azjitán végül is e vásárok eljelentéktelenedése oldja fel anélkül, hogy a kispolgárság önállósodási igényeinek egyre mélyülő válságában magát az antiszemitizmust is végleg el tudná tüntetni a győri közéletből.'."

n Természetesen nehéz lenne tagadni, hogy gazdasági válság esetén ilyen jellegű megnyilatkozások is jelen voltak a városi lakosság körében, és azt sem lehet kizárni, hogy a nagy vihart kavaró ügy egyfajta dacszerű ellenállást válthatott ki akár az ortodox hitközséggel, akár a minisztériummal szemben. Ennél fogva a városi polgárság egy részének mozgalmát nem lehet egyszerűen a századok óta, válságos időkben megmutatkozó hagyományos bűnbakkeresési (bűnbakképzési) társadalmi, lelki mechanizmusoknak tulajdonítani. A zsidósággal szembeni — minden bizonnyal valóban antiszemita jegyeket is magán viselő — közhangulat kialakulásában szintén jelentős szerepe lehetett az ortodox hitközség rosszul időzített lépésének, nem is beszélve arról, hogy a minisztériumi állásfoglalás tovább fokozta az ellenük irányuló indulatokat. Fontos megjegyezni, hogy a város igyekezett mégiscsak valamilyen formában engedményt tenni. Ezt jelezhette Szauter Ferenc javaslata is az elővásárlási tilalom ismételt bevezetése ellen. Nem tudni a pontos okokat, azonban könnyen lehet, hogy a városvezetést részben az izraelitákkal szembeni méltányosság érzete, de legalább ekkora részben az alig tíz nappal korábbi viharos közgyűlés esetleges szélesebb körű következményei indították arra, hogy engedményt tegyen a kérdésben, mielőtt még valóban állandósult volna a helyi zsidósággal szembeni mozgalom, mint ahogy azt - véleményünk szerint inkább ideológiai okokból - Vörös Károly írta. 1

7 MOL K 168 1875-17-1609. A Soproni Kereskedelmi- és Iparkamara levele a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszternek. 1875. június 8. 1

8 A kérelmezők közül valóban csak König Adolf számított jelentősebb személyiségnek a városban. Az eredetileg győrszigeti gabonakereskedő az 1870-es években már sokkal inkább Ferencháza-Árpáson, Egyeden, Kapin és Fudi-pusztán vásárolt birtokainak jövedelméből élt. (KEMÉNY, 1930. 101-102.) 1

9 MOL K 168 1875-17-1609. Győr vármegye és Győr Szabad Királyi város főispánjának levele a földművelés-, iparés kereskedelemügyi miniszternek. 1875. június 31. 2

0 GyMJVL lV.1402.a 252/1875. Közgyűlési jegyzőkönyv. 1875. május 3. 2

1 VÖRÖS, 1971. 385. 53