Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 1. szám - HÍREK - Laczlavik György: A magyar–bolgár kapcsolatok kezdetei 1879 után c. kiállítás a Magyar Országos Levéltárban / 74–76. o.

Bulgária és Kelet-Rumélia egyesülése, majd az uralkodóváltás Bulgária trónján je­lentős visszhangot keltett a magyar közvéleményben, amiről a hírlapok tudósításain kívül az országgyűlési naplók is árulkodnak. Bulgária második fejedelme, Szász­Coburg-Gotha-i Ferdinánd több szállal is kötődött Magyarországhoz. Nagyapja — Ferdinánd György (1785-1851) — 1816. január 2-án vette feleségül a Koháry hercegi dinasztiából származó Mária Antónia Gabriellát (1793-1862), és ezzel igen jelentős birtokokhoz jutott Magyarországon. 1827-ben honfiúsították, és hivatalosan is felvette a Koháry nevet, így megalapította a család Koháry ágát. Bulgária Ferdinánd fösége alatt, 1908-ban függetlenítette magát teljesen az Oszmán Birodalomtól, amikor az államot Tárnovóban ünnepélyesen cársággá nyilvánították. Magyarország és Bulgária kereskedelmi kapcsolatait 1890-ig semmilyen megálla­podás nem szabályozta, e tekintetben a berlini szerződés (1879:8.te.) határozatai voltak mérvadóak. Ennek VIII. cikkelye alapján érvényben maradt az Oszmán Birodalommal 1862-ben kötött kereskedelmi és hajózási szerződés. Magyarországnak azonban egy végleges, és a kereskedelmi viszonyokat szabályozó megállapodás létesítése állt érdeké­ben, ezért a magyar kormány hosszú és nehéz tárgyalásokba bocsátkozott Bulgáriával, amelynek eredményeképpen 1896. december 21-1897. január 9-én aláírták a kereske­delmi egyezményt. A kereskedelmi kapcsolatok mélyítését szolgálta, hogy a bolgár kormány 1894-ben, Dr. Konstantinovics személyében hivatalos jelleggel nem bíró ke­reskedelmi képviselőt nevezett ki Budapestre. Bár a kereskedelmi egyezményt csak 1896-ban írták alá, Bulgária már az 1885. évi Budapesti Országos Altalános Kiállítás Keleti Pavilonjában bemutatta termékeit Budapesten. A Keleti Pavilon tervezésével Bukovics Gyula építészt bízták meg. Ebben — Bulgária mellett — Törökország, Romá­nia és Szerbia is helyet kapott. A török és a román kiállítási terület közötti szögletben, egy kelet felé néző, minaret formájú tornyot építettek fel. Az épület részben mór, rész­ben szláv formákat idézett. A gyűjteményeket az érdekelt államokban lévő magyar kon­zulátusok, részben az országos bizottság által kiküldött szakemberek állították össze az ottani kormányok közreműködése mellett. Az 1841-ben megalakuló Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt. az első, modern érte­lemben banknak nevezhető magyar pénzintézet fontosnak érezte, hogy a magyar tőke és a magyar vállalkozások a balkáni államokban a berlini szerződést követően tapasztalha­tó gazdasági konjunktúrában részt vállaljanak. Bulgáriával már 1884-ben értékes össze­köttetéseket létesített, majd 1898-ban megalapította a Banque de Commerce-et. 1906­ban a párizsi Banque de Paris et des Pays-Bas társaként 4 millió leva, 50%-kal befize­tett alaptőkével megalapította a Banque Générale de Bulgaríe-t, amelybe a Banque de Commerce is beleolvadt. A Kereskedelmi Banknak a későbbi magyar-bolgár gazdasági kapcsolatokban kiemelkedő szerep jutott, nemzetközi banktársaival több fontos bolgár állami pénzműveletben is részt vett. A jelentősebbek: Szófia 30 millió leva (1906), Vár­na 8 millió leva (1907) kötvénykölcsÖne, a bolgár osztály sorsjáték alapítása (1897), 4 millió nikkelpénz veretése (1905), 180 millió frank bolgár államkölcsön kibocsátása, 2 millió leva arany-, 5 millió leva ezüst- és 1 millió leva bronzpénz veretése (1912), az Isida téglagyár, valamint a kosztinbrodi vegyigyár megalapítása. A különböző vállalko­zások kivitelezésében, vasúti szabályozásokban, dunai kikötők építésében számos ma­gyar mérnök és technikus vett részt. Szakemberek, többnyire magyarok dolgoztak a Duna Gőzhajózási Társaság Vidinben, Lomban, Orjahovóban, Szvistovban és Ruszében létesített kirendeltségein. Soraikból kerültek ki azok, akik 1898-ban, Ruszéban megala­75

Next

/
Oldalképek
Tartalom