Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 3. szám - Molnár András: Deák Ferenc zalai ősei, 1665–1803 / 47–59. o.

MOLNÁR ANDRÁS DEÁK FERENC ZALAI ŐSEI (1665-1803) Deák Ferenc nemességet szerző ősei valamikor a 17. sz. első felében, Zala vármegye nyugati szögletében, a muravidéki kis faluban, Zsitkócon (ma Zitkovci, Szlovénia), az alsólendvai őá«#y-uradalom alattvalójaként látták meg a napvilágot.

1 A család első ismert tagja, a jobbágysorban élő Deák János a Zsitkóccal szomszédos mezőváros, Dobronak határában saját szőlővel és szántófölddel rendelkezett. 1675-ben tanúvallomások igazolták, miszerint Deák János még 1644 előtt, Bánffy Kristóf gróftól nyert „szabadságot", hogy a dobronaki hegyen lévő szőlője, valamint a mellette található szántóföldek után ne kelljen se hegyvámot, se pedig dézsmát fizetnie. A kiváltságlevél ugyan a későbbi törökellenes harcok során, „az közönséges török és tatár futásban" — amint a tanúk vallották — elveszett, ám e kiváltságokat így is elismerte 1675-ben a lendvai uradalom akkori tiszttartója. Deák János két fia, Mihály és öccse, Péter, nem volt ugyan katona vagy íródeák — amint azt Ferenczi Zoltán máskülönben roppant alapos életrajzi monográfiája feltételezte —,

3 ám egyszerű közemberként is jól sáfárkodtak részleges szabadságukkal. Szorgalmuknak és tehetségüknek köszönhetően, valamint különféle vállalkozásaik révén már nemesítésük előtt jelentős vagyonra tettek szert. Időközben új földesuruk lett: Bánffy Kristóf 1644-ben bekövetkezett halálával kihalt a Bánffy család, és birtokaik nagy része nőági örökösödés révén a Nádasdy famíliára szállt, akik 1648-ban új adományként megerősítést nyertek többek között az alsólendvai uradalom birtoklásában is.

4 A Deák család felemelkedésében kulcsszerepet kapott új földesuruk, Nádasdy Ferenc országbíró, aki ugyan az alsó-ausztriai Poltendorf várában rendezte be székhelyét, ám 1665 októberétől 1670 szeptemberéig egyszersmind Zala megye főispáni tisztét is betöltötte, és ugyanebben az időben Lendva és Lenti végvárak főkapitánya volt.

5 Deák Mihály és Péter, Nádasdy Ferenc Zsitkócon lakó „szolgái" 1665 decemberében háromszáz ezüsttallért kölcsönöztek földesuruknak, aki ennek fejében — zálogjogon — nekik adományozta a Zsitkóchoz tartozó Cseterten épített házat, amelyben laktak, valamint a hozzátartozó 17 hold földet. A Pottendorfban, 1665. december 18-án kelt, úgynevezett inscriptiós — személyes érdemek vagy hü szolgálatok elismeréséül juttatott ideiglenes birtokadomány elnyerését tanúsító — levél értelmében Nádasdy Ferenc felszabadította a Deák testvéreket (valamint jövőbeli feleségeiket és leszármazottaikat) a 1 Zsitkócról: Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787). Szerk.: DANYI DEZSŐ-DÁVID ZOLTÁN. Bp., 1960. 266-267.; VÁLYI ANDRÁS: Magyarországnak leírása. Buda, 1799. 3. köt. 264.; Slovenija na vojaSkem zemljevidu 1763-1787. Karte, 7. zvezek. Josephinische Landesaujnahme 1763-1787 für das Gebiet der Republik Slovenien. Karién, 7. Bánd. Ljubljana, 2001. Sekcija [Sectio] 11-12. [Térképmelléklet] 2 Zala Megyei Levéltár (= ZML) Nemességvitató perek. Deák család. Kelcz Mihály lendvai és lenti uradalmi tiszttartó bizonyságlevele. Alsólendva, 1675. január 1. 1791. évi hitelesített másolat, — A Deák ősökre vonatkozó levéltári kutatásomhoz nyújtott segítségéért elsősorban KAPILLER IMRE kollégámnak, valamint DOM1NKOV1TS PÉTER soproni folevéltárosnak tartozom köszönettel! 3 FERENCZI ZOLTÁN: Deák élete. Bp. 1904. 1. köt. 3-4. 4 CSAPODY CSABA: AZ Esterházyak alsólendvai uradalmának gazdálkodása a XVIII. század első felében. Bp., 1933. 11. Vö.: GÖNCZ LÁSZLÓ: Fejezetek Lendva történetéből 1920-ig. Lendva, 1996. 83. 5 FALLENBÜCHL ZOLTÁN: Magyarország főméltóságai. Bp., 1988. 133.; Zala megye archontológiája 11382000. Szerk.: MOLNÁR ANDRÁS. Zalaegerszeg, 2000. (Zalai Gyűjtemény, 50.) 452. 47