Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - MÉRLEG - Puskáné Árvai Judit: Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig. Kaposvár, 1994 / 99–102. o.

Ezután naponta átlag tízezer emberrel haladtak a vonatok Auschwitz felé. Július 10-ig az ország 55 gettójából és táborából 147 szerelvényen 437 402 zsidót deportáltak. Az 1944. március 19-i német megszállás nyilvánvalóvá tette a Kállay-kormány politikájának csődjét, a zökkenőmentesen szervezett és drasztikus deportálás pedig az év nyarára nemzetközileg teljesen elszigetelte Magyarországot. Andrássy Antal a somogyi zsidók üldözését mutatta be tanulmányában. Zaklatásuk a német megszállással egy időben kezdődött. Besúgók jelentették fel őket, ha nem viselték a sárga csillagot, ha idegeneket fogadtak lakásukon, ha „németeket sértő" megjegyzést tettek. Április 4-én elrendelték, hogy a megye zsidóközösségeinek vezetői névjegyzéket készítsenek a hatóságok részére. Május 4-én megalakult a Magyar Zsidók Kaposvári Központi Tanácsa. Április 8-án kezdődött az internálás: elsőként az állandó lakhelyüket elhagyott zsidókat gyűjtötték össze. A csendőr járőr írásbeli utasítás szerint végezte az őrizetbevételt, a „felkészülést" (egy személy 50 kg poggyászt vihetett magával), a házkutatást (bűnjeljegyzékben rögzítették az ingóságokat), a lakás lepecsételését. A vidéki zsidók egyik részét (barcsi, csurgói járásból) a barcsi malomba zárták, ahol a hatemeletes malomkoptató helyiséget jelölték ki gettónak. A két heti élelemmel bevitt embereknek két hónapig kellett várniuk Kaposvárra szállításukra. A tabi, lengyeltóti és marcali járásból Tabra szállították a vidéki zsidókat, mintegy 1400 embert. Mindennaposak voltak a kihallgatások, kínzások, fogda is működött. A tabi tábor lakói júüus 4-én indultak Kaposvárról Auschwitzba. A kaposvári gettót a városban kijelölt házakban hozták létre. A zsidók lakta épületeket felirattal jelölték meg, s drótkerítéssel zárták le az utcák kijáratait. Hatvan fős zsidó rendőrség ügyelte a rendet. A kaposvári gettólakókat július 5-én tették vonatra. Auschwitzban SS-katonák, kutyák és fogolyfelügyelők várták őket: az öregeket, gyerekeket rögtön a gázkamrákba küldték, a fiatalokat a lágerbe terelték. A levéltári kiadvány fejezetet közöl egy túlélő, Judith Magyar Isaacson kötetéből, aki kaposvári zsidóként szenvedő részese volt a deportálásoknak. Megrázó hitelességgel írta le a kaposváriak vagonokba zsúfolását és Auschwitzba érkezését. A kötet tartalmazza még Nyíri. Tamás teológus professzor előadását is, melyet a holocaust ünnepségek keretében mondott el a megbékélés és a kiengesztelődés jegyében. Választ keres arra a kérdésre, hogy lehetséges-e feldolgozni a bűn és a szenvedés terhét, és megmutatja a kiengesztelődéshez vezető út állomásait. Megfogalmazza, hogy a zsidóknak és keresztényeknek meg kell erősíteniük egymást hitükben, vallásukban és életformájukban. A magyar zsidóknak tapasztalniuk kell, hogy ez a nép, melyhez zsidóként tartoznak, képes önvizsgálatra és a sebek őszinte, végleges begyógyítására. A kötet végén, Szili Ferenc összeállításában, kibővítve olvashatjuk a „Somogy megye a II. világháborúban" című könyv névjegyzékét, mely 3795 zsidó áldozatról közöl adatokat. A kiadványt eM. Soós György fotói zárják, melyeket Somogy megye izraelita temetőiben készített a zsidó sírokról. Puskáné Árvái Judit 102