Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - MÉRLEG - Puskáné Árvai Judit: Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig. Kaposvár, 1994 / 99–102. o.

kedelmi tevékenységét ismerhetjük meg. 1781-ben Somogy megye 171 településén 290 zsidó háztartás létezett. Kezdetleges vállalkozásaikat hitelből tudták csak fenntartani: a szomszéd megyék gazdag kereskedőitől átvett árut közvetítőként továbbították. Bőrrel, dohánnyal, üveggel, mézzel, borral, gubaccsal és gyapjúval kereskedtek. A zsidó árusok házaló kereskedelmet folytattak, batyuban hordták portékáikat házról-házra. Tevékenységüket a Helytartótanács szabályozta. A XIX. század közepére a gazdasági viszonyok kedvezőbbek lettek. 1844-ben a legtöbb zsidó kereskedő, kézműves, „rongyszedő bugyros" vagy árendás, a többi pedig boltos, kocsmáros, csapláros stb. volt. A zsidó kereskedők tevékenysége azért volt jelentős, mert a kereskedelmi hagyományokat megújították, az igényekhez rugalmasan alkalmazkodtak, a lehetőségeket gyorsan felismerték és a kereskedelem egészét átlátták a felvásárlástól az értékesítésig. A magyar feudális társadalom és a gazdasági struktúra tőkés irányú átalakításában, a kereskedelmi tőke felhalmozása révén, meghatározó szerepet játszottak. Rozsos István Kaposi (Kohn) Mór tudós orvos életútját vázolja fel. A zsidó orvos Kaposváron született 1837-ben. Családja szerény körülmények között élt, de fiúkat igyekeztek taníttatni. Iskolái: izraelita elemi, Somssich gimnázium, bécsi egyetem. 1861-től a bécsi közkórházban aspiráns és szanatórium-vezető, majd a bécsi bőrklinika munkatársa, 1872-ben ő írta le a bőr „idiopáthiás multiplex pigment sarcomáját", mely betegséget az orvos nevéről Kaposi-szarkomának neveztek el. Kaposi nemcsak az általa leírt kórképek nyomán vált ismertté, hanem könyvei, oktató és nevelő tevékenysége révén is. A maga korában meghatározó volt munkássága a világ bőrgyógyászatának fejlődésére. Bősze Sándor az 1883-as somogyi antiszemita zavargások hátterét, előzményeit és eseményeit tárta fel tanulmányában. Kaposváron 1882-ben Somogy Megyei Keresztény Védszövetség néven antiszemita egylet alakult. Antiszemita bálokat rendeztek, álhíreket terjesztettek, zsidóellenes „hecc"-et terveztek. Az 1883-as év elején az egész megyében érezhető volt a feszültség. A tiszaeszlári perről szóló tudósítások tovább szították a zsidóellenes hangulatot Somogyban is. Amikor a perben felmentették a zsidó vádlottakat, Budapesten antiszemita tüntetés robbant ki, és szétterjedt a mozgalom az egész országban. 1883. augusztus 19-től zavargások helyszíne lett Somogy megye több települése is. Főként a tabi, lengyeltóti, marcali, csurgói, nagyatádi, szigetvári járásokban, Kaposváron és Szigetváron történtek atrocitások. Az idegen, izgató elemekből, helyi iparossegédekből, iparosmesterekből, napszámosokból, suhancokból álló csoportosulások tüntettek, provokáltak, ablakokat törtek be, lakásokat, üzleteket fosztottak ki, zsidókat ütlegeltek, továbbá Csurgón és környékén pogromokat hajtottak végre. Szeptember 2-án Szigetváron zajlottak a legtragikusabb események: a 3—400 fős vandálul pusztító tömeget csak sortűzzel tudta megállítani a szolgabíró. A zsidók és a közigazgatási tisztviselők kérésére a megye karhatalmat rendelt ki a településekre, a rendbontókat elfogták és eljárást indítottak ellenük. Ormos Mária „Az Endlösung világnézeti alapja és politikai funkciója" címmel tartotta előadását a holocaust konferencián. Tanulmányában a nácizmust az antiszemitizmus évszázados folyamatába illeszti és megállapítja, hogy Hitler a nácizmusba integrálta a konkurens antiszemitizmusokat, s ezzel elérte, hogy a jóval kevésbé veszélyesek betagolódtak a náci radikalizmusba. A „világemberiség" érdekeit a nemzetközi zsidó összeesküvéssel állította szembe, s a német nemzetiszocialisták küldetésének tekintette az emberiség megmentését. Hogy miként lehet kiirtani a németség, az emberiség ellenségét, arra különböző korszakaiban különféle válaszokat adott. Hitler és a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt 1933 elején került abba 100