Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 2–3. szám - ADATTÁR - Kopasz Gábor: Baranya megye elnéptelenedése a török hódoltság idején / 143–155. o.

Kopás* Gábor: BARANYA MEGYE ELNÉPTELENEDÉSE A TÖRÖK HÓDOLTSÁG IDEJÉN A hódoltsági terület kialakítása céljából folytatott török hadjáratok, a délről behatoló idegen nemzetiségek térfoglalása, a hadseregek gyakori átvonulása nagy vérveszteséget, számbeli csökkenést jelentettek Baranya megye lakosságában is. Rövidebb-hosszabb, viszonylag nyugalmasabb időszakokra volt szükség, hogy a megye lakossága feleszméljen, magára találjon, szaporodásával pótolja a vérveszteséget. Hogy a hőditő háborúk idején mekkora volt a helységek pusztulása, ha nem is teljes, de mégis elég hü képet kaphatunk a különböző évekből származó összeírások összehasonlításával. Ha kiindulunk a Baranya elfoglalása előtti utolsó évi, az 1542-es dicalis összeirásból, azt látjuk, hogy az ebben szereplő mintegy 300 helységből — összevetve a későbbi összeírásokkal — nagyon sok lakatlanná vált, elpusztult, vagy pedig a lakói elmenekültek. (1) Az elhagyott községek közül több ujratelepült, mert a lakosok visszaszivárogtak, vagy uj családok foglalták el a házakat, de jelentős számban a helységek végleg eltűntek, legfeljebb ma már csak dűlőnév őrzi emléküket. Mivel az 1542. évi összeirást a török közelsége miatt csak három járásban lehetett elvégezni, az elpusztult helységek számát kétszeresen kell vennünk, hogy az egész megyére érvényes, hozzávetőleges adatokat kapjunk. (Az 1542-es összeírásban a három járás a szolgabirók nevei, illeve ezek lakóhelyei szerint van megjelölve, de általában a későbbi szentlőrinci, pécsi és pécsváradi járásoknak felelnek meg. A megyének ekkor már a török alá került részében ugyancsak még három járás lehetett: a siklósi, a mohácsi és a baranyavári.) Ha a falvak pusztulását mérlegeljük, számolnunk kell azzal, hogy az emberek, a családok csak életveszedelem esetén menekültek el lakóhelyükről. Tény azonban, hogy egyes helységek lakossága az összeírások közötti időszakban, sokszor nem is hosszú idő alatt, szinte teljesen kicserélődött. Ez arra utal, hogy a falvak között gyakori volt a vándorlás, lakó hely változtatás, költözködés. Ha azonban a megye lakossága meg is fogyatkozott a háborús események következtében, nem beszélhetünk arról, hogy teljesen kipusztult volna. Veszély idején jó menedéket nyújtottak a Duna és Dráva árterületei, a hegyek és dombok erdőségei. A megye lakosságára vonatkozóan jő és elég pontos adatokat találunk a KáldyNagy Gyula által közzétett "Baranya megye XVI. századi török összeírásai" cimü munkában. (2) Ezek a török defterek meglepő adatokat tartalmaznak a török uralom alatt élő baranyai magyar lakosságról. Amint Káldy-Nagy is hangsúlyozza: Baranya megye magyar lakossága nem pusztult el olyan nagy mértékben és délszlávok sem telepedtek ide olyan tömegesen, mint ahogy gondolni lehetne e török adóösszeirások adatai nélkül. A Duna-Dráva háromszögbe nem volt túlságosan jelentékeny a délszlávok beköltözése a XVI. században. Csak a felsőszentmártoni (Vaskaszentmárton), a sellyei 143