Levéltári Híradó, 2. (1952)

Levéltári Híradó, 2. (1952) 1. szám - CIKKEK - Léderer Emma: A történész-levéltáros képzés kérdései Magyarországon / 32–35. o.

-?* ­CIKKEK. A történész-levéltáros képzés kérdései Magyarországon 4 jastgy&r levéltárügy átszervezésének kérdéseivel és igy a levél­táros képzés problémáival is Magyarországon lényegileg csak a fordulat éve után kezdtek el foglalkozni, A felszabadulást közvetlenül követő években a burzsoáziának az államhatalomban való részesedése nagy hatással volt egész levél­tár-ügyünkre. 4 Szovjetunió tapasztalatait, a levéltáraknak ott végrehajtott központosítását Magyarországon egyáltalán nem vet­ték át* sőt olyan gondosan eltitkolták, hogy erről még legjobb szándékú levéltárosaink sem tudtak semmit. Az 19^7-es levéltári törvény teljes egészében a burzsoá és feudális maradványok kon­zerválását jelentette a magyar levéltárak szerkezetében. Ennek a cikknek nem célja, hogy rámutasson ennek tragikus következmé­nyeire, arra, hogy ez számtalan levéltár pusztulását, a levél­táros munka nagymérteid stagnálását jelentette, és hogy igen sok levéltár állagában lényegében nagyobb károkat okozott, mint ma­ga a pusztító háború. Amit le kivánunk szögezni; 19^8-ig a magyar levéltárügy vonalán lényeges változás nem történt, legkevésbbé a levéltáros utánpótlás kérdésében. Vessünk most már egy pillantást arra, hogyan állott a levéltáros képzés Horthy-ááagyarországon. A levéltárak személyi állományá­ban éles határvonalat kell vonnunk az Országos Levéltár és a vi­déki levéltárak között. Az Országos Levéltár személyzete az el­lenforradalmi időszakban azokkal a fiatal történészekkel bővült, akik tanulmányaik folyamán a történész- kutatómunka iránt érdek­lődést mutattak. Az u.n. Gyüjteményegyetem, majd a Memzeti Muze­um felállításával a nem tanárnak készülő történészek számára ­könyvtárakon kivül - úgyszólván az egyedüli hely az Országos Le­véltár volt. 1918 előtt lényegében azonos volt a helyzet, de ak­koriban még erősebben éltek a nagy, - leginkább középkori ~ for­ráskiadványok hagyományai és igyra történészeket mindinkább ér­dekelte a kimondottan leveltárosmunka. Az ellenforradalmi időben a levéltárba kerülő ifjú történészek jelentős része a levéltárat csupán saját kutatómunkája szempontjából értékelte és a levéltá­ros munkát megvetette. A régebbi szakemberek viszont a levéltári munka teljes öncéluságát hirdetve, annak a történetkutatástól va­ló elszakitására törekedtek. A két tábor kőzett a harcok olyan formában is dúltak, hogy a szakemberek nem tartották alkalmasnak a történészeket a levéltáros munkára, a levéltári anyagot velük nem is ismertették - erre persze gyakran ifjú történészeink nem is törekedtek - s végül a levéltárak állaga, az egyes fondók lé­nyege csak néhány ember előtt volt ismeretes, akik ezt a tudásu­kat gyakran halálukkal sirba vittek. Ekként az olyan levéltáros szakembereknek, akik egyúttal jó kutatótörténészek is voltak,csak

Next

/
Oldalképek
Tartalom