Levéltári Híradó, 2. (1952)
Levéltári Híradó, 2. (1952) 4. szám - Komoróczy György: Hozzászólás a IV. Országos Levéltárvezetői Konferenciához / 20–22. o.
- 21 felmérhetetlen nevelőhatásu politikai munkát . is végzünk..Az élet dialektikájában együvé fonódik ez a három falé ágazódó, de alapjában egységes munka s éppen ez volt számomra az egyik legnagyobb tanulság, hogy a szakmai feladatok megoldása a szakmai oktatásban való teljes elmélyülés, a levéltári szakfeladatok végrehajtása mily szor.os összefüggésben ran munkánk egészével, azzal, hogy harcosai vagyunk uj társadalmat épitő életünknek, a szocializmus győzelmes előhaladásának. Borsa kartárs beszámolójának ezek a részletei csak végső tanulságai voltak annak a nagy változásnak, amely a levéltárak belső életében bekövetkezett. Két ut állott előttünk 1950ben: vagy haladunk a régi szervezeti formák között s akkor menthetetlenül kizárólag gyakorlati végrehajtószolgálat részleteiben olvad fel munkánk, vagy pedig uj szervezeti formák közé kerülünk s ezzel lehetőséget kapunk arra, hogy hármas tagozódásu munkánk - tudományos, politikai és gyakorlati - egységesen vigye előre levéltárügyünket s ezzel kulturális fejlődésünket is. Kormányzatunk az uj utat választotta s már 1951-ben bekövetkezett az a fordulat, mely bennünket is erre az uj útra csoportosított. 1952-ben végül egészen elhatárolódtak a vonalaink s valóban szinte 'rohamléptekkel igyekeztünk megközelíteni a szocialista tipusu levéltárat* á beszámoló végső tanulsága éppen ezek alapján a tudományos, politikai 4Q szakmai munka egységének körvonalazása, és éppen ez legyen számunkra egyben jövőbeli feladatunk is. Nincs' terünk arra, hogy még részletesebben elemezzük a beszámoló tanulságos következtetéseit, helyesebben munkánk hiányosságait, éppen ezért röviden csak arról szólunk, hogy az egész konferencián jellemző hangként uralkodott az elvi sikon mozgó következtetések igénye, amely nem szakadt el a gyakorlati élettől, hanem példáit onnan merítette. Nagy tanulsága volt a konferenciának az is, i-ogy cselekvően kapcsolódtak bele az GL dolgozói, akiknek problémái a mieinkkel sokban találkoznak. Az OL és a vidéki levéltárak dolgozóinak szervezeti formában, munkaterületükön történő közelebb hozása érdekében több kasznos hozzászólás hangzott el s valóban nagyon kívánatos, hogy ez be is következzék. Hasznos és eredményes volt a konferencián Tóth András kartárs beszámolója és vitavezetése is. Eddig nagy kérdés volt előttünk a nyilvántartás ügye s őszintén meg kell mondanom, talán legtöbb levéltáros ezen a téren küzködött az ismeretlen kérdőjelekkel. A konferencián sikerült megállapodunk a nyilvántartások formája tekintetében: most már rajtunk a feladat, hogy ezen a téren is teljes cendet teremtsünk. Fára kartárs szervezési szabályrendelete fölött elvi kérdésekben nem volt éles vita, egyes pontokra nézre pedig éppen azért tudtunk egyetérteni mert már régóta vártuk e javaslat megszületését. Maga az előadó hosszú évek tapasztalatával, nagy gyakorlati ismeretanyaggal állította össze javaslatát, Így az a mi kívánságainknak általában megfelelt. Részletmódositások nem érintették az egésznek szerkezetét, felépítését és célkitűzéseit. Ez a szabályzat is elő fogja segíteni munkánk elmélyítését. Hagy Sándor kartárs beszámolója tanulságos volt: tervezé sünk egyik fontos kérdését. • tervstatisztikai munkalapok kitöltésének ügyét, ölelte föl, a levéltárak munkájának reálisabbá tételéhez szükséges adatfelvételekkér foglalkozott. Izek nélkül LOK.53-18,991.fT. *
