Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - IRODALOM - Árpád Von Klimó: Ungarn seit 1945. Göttingen, 2006. (Ism.: Szabó Csaba) / 303–307. o.

Irodalom seggel. Fontos téma a szomszédos államok viszonya magyar kisebbségeikhez. A létező szocializmus alatt ezek a kérdések tabunak számítottak, bár a probléma létezett, 1989 után pedig felszínre is tört. A magyar társadalomtudomány évtizedekig alig foglalkozott a vallással, az egyházakkal. Néhány kiváltságos jutott egyáltalán hozzá a szükséges dokumentumokhoz és kapott engedélyt azok „megfelelő értelmű" feldolgozásához, közzétételéhez. A rendszerváltozást követően Magyarország, akárcsak 1945 előtt, egy vallásilag változatos állam képét mutatta. A kommunista diktatúrák minden erőfeszítése ellenére sem sikerült a vallásosságot kiiktatni a mindennapi életből, sőt bizonyos szempontból a vallásos érzület szilárdulása is megfigyelhető. A kommunista vallásüldözés, az egyházak megfigyelése, kontrollja és az egyházak/egyháziak korrumpálása is hozzájárult, hogy sokan elfordultak a vallástól vagy más vallási közösségekben, kisebb csoportokban keresték a lelki támaszukat. Számszerűleg valóban minden felekezet veszített híveket, és még 1990-hez képest is 18%-kal nőtt 2001-re a vallástól elfordulok száma (11. táblázat), de ez a változás nem tudható be egyértelműen és kizárólag az ateista diktatúra vallásüldözésének. Nyugat-Európában hasonló arányban fordultak el az emberek a vallástól párt- és állami nyomás nélkül is. Az utolsó előtti fejezetben Klimó összefoglalja a rendszerváltozástól (1989) az Európai Unióba történő belépésig (2004) eltelt időszak reményeit és eseményeit. A magyar olvasó számára talán ez a kötet legizgalmasabb fejezete, hiszen itt szembesülhetünk azzal, hogyan gondolkodnak rólunk Európában, hogyan értékelik 1989 óta elvégzett teljesítményünket. Nem Magyarország volt az egyetlen állam a régióban, amelynek lakosai úgy gondoltak 1989-ben Európára, pontosabban a Nyugatra, hogy végre elérkezett a pillanat, amikor Európa hálásan visszafogadja őket. Ez akkor még csak álom volt, igaz, reménnyel és vágyakozással teljes álom. 1991-ben még a magyar lakosság 45%-a pozitívan vélekedett az Európai Unióról, és csak 4%-a utasította el a belépést. 2004-re már csak 27% gondolkodott pozitívan az EU-ról a 22% negatív véleménynyilvánítóval szemben (12. táblázat). Elgondolkodtató adatok, amelyekre Klimó sem talál magyarázatot. Amint azt sem tudja megokolni, hogy miként tudott az 1989-ben népszerűtlen MSZP (a választók 10%-nak támogatását élvezte csak akkor) a következő választási ciklusban diadalmaskodni. Folytathatnánk még a kérdéseket, de nem várhatjuk el a német szerzőtől, hogy helyettünk adjon választ mindarra, ami előtt talán még mi magunk is értetlenül állunk. A kötet 10. fejezetében a cím kitekintést ígér arról, hogy milyen szerepek, milyen lehetőségek és milyen megoldásra váró problémák előtt áll Magyarország a 21. században. Ehelyett rövid összefoglalást kap Magyarország történelmi „tragédiájáról", az egymást váltó diktatúrák szorításában elpazarolt évtizedekről. A kínálkozó lehetőségek és a meglévő problémák, amiket a szerző felvet, vagyis az ökopiacokkal és biotermékekkel kapcsolatos kísérletek, vagy a kerékpárutak hiánya a fővárosban, elenyésznek azok mellett a gondok mellett, amelyek az ország vezetőit nyomasztják, és a társadalmat feszítik napjainkban is. 306