Levéltári Közlemények, 77. (2006)
Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KILÁTÓ - Vámos Péter: Nyitás a kínai külügyminisztérium levéltárában / 223–228. o.
Vámos Péter: Nyitás a kínai külügyminisztérium levéltárában Kunghokuo Vajcsiaopu Tang'ankuan, Zsenmin Huapaosö piencsi [Szerkesztette: Kínai Népköztársaság Külügyminisztériumának Levéltára és a Zsenmin Huapao szerkesztősége], Csungkuo Huapao Csupansö csupán [Kiadta: Csungkuo Huapao kiadó] Peking, 2006. A kapcsolatfelvételek fotóit és az időrendi sorrendben, országonként a hivatalos üzenetváltásokat egybegyűjtő reprezentatív kötetet a pekingi külügyminisztérium külföldi vendégeknek szokta ajándékozni. A cím írásjegyeit Csien Csi-csen egykori külügyminiszter, később miniszterelnök-helyettes írta, a kötet belső borítóján pedig a rangidős kínai diplomata, a KNK első ENSZ-nagykövete, a későbbi külügyminiszter, Huang Hua tussal, ecsettel írt ajánlása szerepel: „Védjük meg Kína szuverenitását, egyesítsük a világ népeit!" A szerkesztők utószava szerint az iratok egy részéhez a kínai külképviseletek és a partnerországok külügyminisztériumai segítségével jutottak, „mivel régi okmányokról van szó, és különböző természetes és nem természetes okoknál fogva számos irat elveszett vagy nagyon nehezen volt fellelhető." 1955-ig huszonhat ország létesített diplomáciai kapcsolatot a Kínai Népköztársasággal. 1949 nyarán, amikor Mao Ce-tung meghirdette az „egy oldalra hajlás" politikáját, a párt második számú vezetője, Liu Sao-csi Moszkvában többek között abban állapodott meg Sztálinnal, hogy miközben a Szovjetunió marad a nemzetközi kommunista mozgalom központja, Kelet-Ázsiában a világforradalom irányítása a Kínai Kommunista Párt feladata lesz. A Szovjetunió ehhez minden politikai és gazdasági segítséget igyekezett megadni. A népköztársaság 1949. október 1-jei kikiáltását követően a Szovjetunió példáját követve Bulgária, Románia, Magyarország, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Csehszlovákia, Lengyelország, Mongólia, az NDK, Albánia és a Vietnami Demokratikus Köztársaság szinte azonnal elismerte az új államalakulatot Kína egyedül törvényes képviselőjének, ezzel is hozzájárulva a KNK nemzetközi elismertetéséhez. A Magyarország-fejezet néhány ritka fényképpel kezdődik. A Magyar Népköztársaság első rendkívüli és meghatalmazott követe, Safrankó Emánuel átadja megbízólevelét Liu Sao-csinak, a KNK alelnökének, Huang Csen, a KNK első rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Parlament felé haladva elvonul a díszőrség sorfala előtt, hogy átadja megbízólevelét Rónai Sándornak, az Országgyűlés elnökének. Fakszimilében szerepel Csou En-laj külügyminiszter kézzel írt levéltervezete Kállai Gyulának, amelyben értesíti magyar kollegáját, hogy a KNK kormánya forrón üdvözli a diplomáciai kapcsolatok azonnali felvételét, úgy döntött, hogy kölcsönösen küldjenek képviselőt egymás országába. Mellette Szakasits Árpád és Olt Károly orosz nyelvű, 1949. december 19-én kelt levele arról értesíti a kínai kormányt, hogy Magyarország „Safrankó Emánuel urat rendkívüli követévé és meghatalmazott miniszterré nevezi ki." Az ázsiai térség országai közül először India létesített diplomáciai kapcsolatot a KNK-val (1950. április l-jén), elsősorban nyilván stratégiai és gazdasági okok miatt. A jószomszédi viszony ápolása jegyében és részben az ott élő kínai nemzetiségű lakosság helyzetének rendezését szem előtt tartva létesített diplo225
