Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Benda Kálmán: Ember Győző (1909–1993) / 17–19. o.

Ember Győző 1909-1993 1993. december l-jén, életének 85. évében elhunyt Ember Győző akadémikus, a Magyar Országos Levéltár nyugalmazott főigazgatója. Ember Győző 1909-ben született a Krassó-Szörény megyei Stájerlakaninán, a történelmi Magyarország egyik legdélibb kisvárosában. Pályakezdő szülei itt kaptak tanítói állást. Innen azonban hamarosan Csongrád megyébe kerültek, s Ember Győző az alföldi Csanytelken járta elemi iskoláit. Tízéves sem volt, amikor édesapja 37 évesen meghalt, s édesanyja nehéz körülmények közt nevelte őt és pár évvel fiatalabb húgát. 1920-ban anyai rokona vette magához, így került Budapestre, a Barcsay utcai gimnáziumba. Miközben osztálytársai korrepetálásával szerzett keresményével járult hozzá eltartásához, végig eminens tanuló volt. 1928-ban kitűnő érettségivel került az Eötvös Kollégiumba és a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol történelem—latin szakon szerzett diplomát 1932-ben. A következő évben doktorált Szekfu Gyulánál. Egyéves ösztöndíjas külföldi tanulmányút következett, melyet a Bécsi Magyar Történetkutató Intézetben töltött. 1934 őszén ,,állástalan diplomási" minőségben az Országos Levéltárba osztották be. Két év múlva, 1936-ban kapta első kinevezését, levéltári gyakornokként. Ettől fogva 1978 november végén történt nyugdíjazásáig megszakítás nélkül az Országos Levéltárban dolgozott, 1949-től — néhány hónap híján 30 éven át — az intézmény főigazgatójaként. Szekfu Gyula, felismerve az ifjú történész hajlamát, a magyar historiográfia egy elhanyagolt területére, a kormányzás és közigazgatás történetére irányította őt. Doktori értekezése a Magyar Királyi Helytartótanács XVIII. század eleji gazdasági és népességvédelmi működését vizsgálta precíz alapossággal. Ebből a kezdeményezésből nőtt ki 1940-ben megjelent, máig alapvető munkája: A Magyar Királyi Helytartótanács ügyintézésének története. Művével összeállította az iratokból az 1724—1848 közt fennállott országos kormányzati hivatal teljes tisztviselői karának jegyzékét, a legnagyobbtól az ideiglenes vagy állandó szolgaszemélyzetig, a szolgálati évek, beosztások feltüntetésével. Leírta az iratkezelés, az ügyintézés módját, a referensi szolgálat változásait, példát adva a modern hivataltörténeti feldolgozásra. Ezt a munkáját követte a XVI—XVII. századi magyar közigazgatási hivatali rendszer egészének ábrázolása, 1946-ban. Ebben a hetedfélszáz oldalas kötetben elsőként ismertette a Mohács után alakult magyar közigazgatás teljes szervezetét, a Bécsben székelő királyi hivataloknál kezdve, a magyarországi központi és vidéki hivatalokon folytatva, és a megyék, városok, szabad kerületek rendi szervezeteivel végezve. Könyvében külön fejezet szól az erdélyi fejedelmi hivatalokról, a határőrszervezetekről, sőt a hódoltságbeli török hivatali intézményekről. Munkája mai napig kézikönyve mindazoknak, akik ennek a két évszázadnak a magyar közigazgatásában akarnak tájékozódni. Kormányzattörténeti kutatásait a XVffl. századra is folytatta. Ösztöndíjas évében le-