Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - IRODALOM - Horváth Emőke: Pálffy Pál nádor levelei (1644–1653). (Pálffy Pál levelei Batthyány Ádámhoz és Borbálához). Összegyűjtötte, sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta: S. Lauter Éva. Budapest, 1989. (Régi magyar történelmi források I.) / 172–173. o.

172 Irodalom PÁLFFY PÁL NÁDOR LEVELEI (1644-1653) (PÁLFFY PÁL LEVELEI BATTHYÁNY ÁDÁMHOZ ÉS BORBÁLÁHOZ) Összegyűjtötte, sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta: S. LAUTER ÉVA Budapest, 1989. 223 p. (Régi magyar történelmi források I. Az ELTE Közép- és Koraújkori Magyar Történeti Tanszék Kutatócsoportjának forrásközlő sorozata) A második világháború utáni magyar történetírás az elnyomott osztályok, progresszív politikai mozgalmak történetének kutatását kapta fő feladatul. Aki a hivatalos vonaltól eltérve a középkor-kutatás vagy a forráskiadás vizeire próbált merészkedni, azt gyakran az ideológiai elkötelezettség alóli kibújás vádjával illették. Ennek a szemléletnek — az oktatáspolitikától nem elkülöníthetően — egy igen jeles történészgárda kihalása után sikerült a magyar középkor-kutatást és forráskiadást háttérbe szorítani, minimálisra csökkenteni. Az utóbbi időben azonban mintha újraéledt volna a magyar történettudomány, és a forráskiadás szükségességét újfent elismerve, az ilyen irányú munkálatok előtérbe kerültek. Az ELTE Közép- és Koraújkori Magyar Történeti Tanszék Kutatócsoportjának „Régi Magyar Történelmi Források" címmel forrásközlő sorozata indult, melynek keretein belül Horn Ildikó és Kreutzer Andrea sorozatszerkesztők a XVI—XVm. századi források publikálását tűzték ki célul. Örvendetes kezdeményezés, hogy a sorozat elsősorban tehetséges fiatal kutatók számára kíván bemutatkozási lehetőséget biztosítani. A sorozat nyitó darabja az S. Lauter Éva által összegyűjtött és szerkesztett Pálffy Pál nádor levelei (1644—1653) című kötet. A premier jelen esetben kettős, hiszen a sorozat és az előbb említett kötet szerkesztője egyszerre debütál: Lauter Éva Pálffy Pál Batthyány Ádámhoz írt leveleit közli az 1644—1653. évekből. A levelek a Magyar Országos Levéltárban találhatók, a Batthyány család archívumának Misszilisek című gyűjteményében (P 1314). S. Lauter Éva könyve több problémát vet fel. Előszavát elolvasva, úgy véljük, hogy a szerző még nem rendelkezik teljesen egyéni, kiérlelt történeti látásmóddal. Fiatal szakemberről lévén szó, az érett stílust nem kérhetjük számon, de a logikai bukfenceket és a pontatlan fogalmazást igen. Lauter Éva dolgozatában röviden átfogja Pálffy életútját, felvázolja politikai portréját — még a mindennapok felvillantására is vállalkozik, de az ábrázolás — talán a francia történetírás rosszul értelmezett alkalmazásaként — közhelyek megállapításába torkollik (pl. 11. p.). A tanulmány fő tétele azon állítás, miszerint Pálffy Pál nádor és a vele hasonló politikai nézeteket vallók politikai pártot alkottak volna. Lauter Éva is érzi, hogy a,, párt" fogalmának használata számos ellentmondásra adhat okot, ezért jelzi, hogy a XVII. századi „párt" fogalma nem keverendő össze mai jelentésével, itt — mármint a XVTL században — csupán „politikai csoportosulást jelent" (17. p.). Még azt is hozzáteszi, hogy ezen csoportosulások tagjai azok közül kerülnek ki, akik egyéni érdekeiket helyezik előtérbe, és ezt szem előtt tartva csatlakoznak egy-egy főúri táborhoz. Ezen megállapítás után teljesen érthetetlen módon a szerző annak a véleményének ad hangot, miszerint, ,a politikai pártok léte a politikai kultúra fejlettségét, a politikusok tájékozottságát, helyzetismeretét demonstrálja" (17. p.). Nem világos, hogy a néhány sorral feljebb még politikai csoport szereplőiből hogyan és miért lett politikai párt, és a tájékozottság miként kedvez a,,pártalapítási törekvéseknek"? Csupán megállapításokkal szembesülünk, melyek bizonyítására hiányzik az érvekkel alátámasztott gondolatmenet. Lauter Eva a,, párt" fogalom melletti indokként azt is felhozza, hogy a korabeli forrásokban használatos latin „pars" főnév többes száma pártot jelent, illetve a források a magyar párt kifejezést használják. Véleményünk szerint — bár etimológiailag az állítás igaz — a XVII. században a latin „pars" kifejezés inkább a magyar „fél" fogalommal azonosítható, illetve fordítható. Itt inkább arról van szó, hogy valakinek a pártján lenni, valamely félhez tartozni, ez azonban nem jelenti azt, hogy tudatos politikai pártként értelmezhető a kifejezés. Kérdéses, hogy a forráskiadásban a betűhív átíráshoz kellett-e ragaszkodni, talán szerencsésebb lett volna — mindenesetre könnyebben használható —, ha a levelek a mai fonetikai szabályokat követve kerülnek publikálásra. Amennyiben a közreadó mégis a betűhív átíráshoz ragaszkodott, úgy fejregesztával, a személy- és helynévmutató mellett tárgymutatóval kellett volna a tájékozódást segítenie. Az pedig végképp érthetetlen, hogy S. Lauter Éva miért nem oldotta fel a rövidítéseket (pl. Kgd, Kgk, In stb.), hiszen ezáltal még nehezebben követhetővé válik a szöveg. Sajnálattal tapasztaltuk, hogy a levelek végén megadott levéltári hivatkozások pontatlanok. A kiadott iratok a Batthyány levéltár Misszilisek — és nem Missüis — című gyűjteményében, a 80—81. dobozban — és nem fasciculusban —, továbbá numerikus rendben — és nem folio jelzet alatt — találhatók. A kötet végén szereplő szójegyzék a leggyakrabban előforduló latin kifejezések magyar jelentését kívánja adni azzal a meglepő kikötéssel, miszerint a szerkesztő „a levélíró szóhasználatának, szándékának" megfelelő jelentést adja közre. Egyetlen kérdés merül fel csupán ezzel kapcsolatban a recenzensben: honnan tudhatta Lauter Eva a levélíró pillanatnyi szándékát? A szójegyzék hibáiból egyet emelünk csak ki, amely azonban elég súlyos félreértei-