Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.
Címerváltozatok a középkori Magyarországon 63 fölé, baljában pedig kettőskeresztet tart. 322 Hagyjuk most figyelmen kívül a címerábra fegyvertörténeti érdekességét, amelyet a címerkép harcos alakjának saladé típusú, hátul hosszan kinyúló, tarkóvédő sisakja jelent, s koncentráljunk a témánk szempontjából tanulságos mozzanatokra. Az első, hogy a címerkép itt is jobbra fordul, tehát tovább bővítheti az előzőkben példaként már felhozott olyan esetek sorát, ahol a címereslevél festője nem vette tekintetbe a heraldikai udvariasság elvét. További figyelemre méltó mozzanat: bár az ármális hangsúlyozza, hogy olyan címer adományozására került sor, amely a címereslevél élére van festve, mégis leírja a címert. Ez ugyan a korban nem általános gyakorlat, de nem is annyira ritka, hogy különlegesség számba kellene venni. A leglényegesebb azonban, hogy a leírt és a lefestett címer rajza eltér egymástól: a leírás nem szól arról, hogy a sziklás pajzstalpban virág is lenne, márpedig a címereslevél festője ilyent is ábrázolt. De nem szól a címerleírás a címernyerő alakját megelőző S és követő M betűkről sem, amelyek nyilvánvalóan nevének kezdőbetűiként (Stephanus de Marias) kerültek a pajzsba. Ilyen vonatkozásban e címereslevél mintegy átvezet minket a címerváltozatok azon, még tárgyalandó csoportjába, amikor (kissé paradoxonul ható megfogalmazással) az adományozott címer még önmagával sem azonos, szövege és ábrája eltér. Ugyanakkor a Máriássy István által folytatott címerhasználat a már bemutatott, ugyanazon személy által egymással párhuzamosan alkalmazott több címer tárgykörébe is beilleszthető. A család címertörténetének a feldolgozója ugyanis nem talált olyan címert Máriássy István 1504 után használatos címeres emlékein, amelyen az Ulászló király által adományozott változat fordult volna elő. A márkusfalvi templomban felállított sírkövére ellenben olyan négyeit pajzsot véstek, amelynek 1. és 4. negyedében buzogányt tartó páncélos kar, 2. és 3. negyedében pedig hármashalom középsőjéből két rózsaszál közt kinövő kettőskeresztet tartó kéz volt látható, 323 azaz a címernyerő az adománylevelében szereplő és családja korábbi címerhasználatában megjelenő fontosabb ábrázolásokat használta, azok elhelyezését illetően azonban távolról sem tartotta be a királyi ármális — amúgy sem egyértelmű — előírásait, sírkövére például negyedelt pajzsba helyeztette a címereslevélben még egyazon mezőben szereplő címerképeket, heroldalakokat. Nemkülönben érdekes, csak a sírkövön látható változatot mutat Tarczay Tamás címere. 1493-ra datált sírkövén a halott páncélos alakjának a lábánál hegyestalpú, ívelt oldalú pajzs fekszik. A pajzsban négy sarkán bojtos párnán, két, lombos fa közt háttal mutatott evet (mókus) ágaskodik, kiterjesztett első lábaival a fák lombjaiba kapaszkodva. A csőrsisak dísze a pajzsalakot párnástól megismétli. Érdekes, hogy a párnát a külföldi heraldika címerpajzsban nem szokta használni, csak a sisakdíszeknél gyakoribb, amikor is ráhelyezik a különböző sisakdíszeket. A Tarczay-sírkőpárna a sisakdíszben változatlanul ismétlődik meg, így azt a címereinknél igen gyakori megoldást követi, amikor a 322 ,,. . . hec armaseunobilitatis insignia, videlicet seutum seu clipeum erectam rubri coloris, in ima parte sui rupem quandam naturali suo colore depictam habentem, in cuius vertiee vir quidam arinis et galea indutus, ab umbilieo supra conspicuus, in dextra manu in altum erecta clavam ferream supra caput gestare in sinistra verő geminam crucem ad latus tenere conspicitur, prout hec in capite seu principio presencium litterarum figurata sunt. . . stb. — Máriássy László: A Máriássy-címer. — Turul LV1. (1942) (A továbbiakban: Máriássy, 1942). 79 —81. p. 323 Máriássy, 1942. 82. p.