Levéltári Közlemények, 56. (1985)
Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Várkonyi Ágnes, R.: A Confessio értékrendszere / 215–225. o.
R. VÁRKON YIÁGNES A CONFESSIO ÉRTÉKRENDSZERE A Confessio régi, elfogult vagy kritikus vizsgálói valamennyien egyetértettek abban, hogy Rákóczi az igazság megvallásának szenvedélyes igézetében írta művét. 1 Az újabb kutatások és elemzések a hagyományos magyarázatot úgy fejlesztik tovább, hogy ezt az igazság-fogalmat irodalmi előzményeiben, teológiai, történeti meghatározottságában vizsgálják, annál is inkább, mert az írót valójában az igazság megismertetésének, elfogadtatásának szándéka vezeti. 2 Rákóczi sokszor megszólítja olvasóit és kijelenti, művét okulásul írta. 3 De mintha kevéssé értették volna az egymást váltó generációk, a Confessio nem igen épült még be szervesen az irodalmi és a történeti köztudatba. Ha tehát ki akarunk törni a bizonyítandóval bizonyítás hibás köréből, meg kell ismernünk azt a magatartásformát, világlátást, erkölcsi, politikai normarendszert, történelemértelmezést, amit a mű összességében kifejez. Csakis így kaphatunk objektív választ a kérdésre: hogyan szemléli Rákóczi saját múltját, politikai életművét, mi az, amit abból megőrzésre érdemesnek, továbbadásra méltónak, életének határain túl is időtállónak minősít. Röviden: mi a mű értékrendszere? Mi az, amit a jövő nemzedékének hagy örökül? Hol helyezkedik el a történeti folyamatban ? Mellőzve most a valamennyi korszakban megtalálható értékrendszer fogalmi meghatározását, hangsúlyozzuk: a történelem egyik legösszetettebb jelensége. Mozgása, alakulása — Duby elemzése szerint — igen lassú, személyek és közösségek állásfoglalásait bonyolult áttételekkel határozza meg. 4 ösz1 II. Rákóczi Ferenc Önéletrajza és egy keresztény fejedelem áhításai. Bp. 1976. Előszó VII—VIII. (A továbbiakban: Confessio) Az Archívum Rákóczianum Rákóczi műveit tartalmazó III. sorozatának keretei között (a szerkesztőbizottság elnöke: Köpeczi Béla; sorozatszerkesztők: Hopp Lajos és R. Várkonyi Ágnes), a Confessio peceatoris kritikai kiadásának munkálatai több előzetes félbemaradt kísérlet után évekkel ezelőtt újraindultak. A latin szöveg gondozását Juhász László munkáját véve alapul Kenéz Gyözö végzi, s készíti el a szöveg magyar fordítását is, kontroli-szerkesztő Érszegi Oéza. Tanulmányunk e kötet szerkesztője, a bevezető tanulmány kidolgozója és a történeti jegyzetek előkészítője minőségében is végzett munkánk részlete. Márki Sándor: II. Rákóczi Ferenc Bp. 1910. III. 639 kkl. — Thaly Kálmán: II. Rákóczi Ferenc önéletírása. Századok. 1976. — Karácsonyi János: II. Rákóczi Ferenc fejedelem vallomásai. Katolikus Szemle. 1903. — Szekfú Gyula: A száműzött Rákóczi Bp. 1913. 2 Köpeczi Béla: Rákóczi, az író és gondolkodó. (Köpeczi B. —Várkonyi Á.: II. Rákóczi Ferenc) Bp. 1976. 411—413. — Hopp Lajos: Az író Rákóczi. (Utószó II. Rákóczi Ferenc: Vallomások, Emlékiratok) Bp. 1979. — Beisinger János: Rákóczi Vallomásainak műfaji kérdései. A Rákóczi-Emlékév Diákpályázatán díjnyertes tanulmányok. (Bp,), 1977. 3 Különösen hangsúlyos az első narratív részt lezáró gondolatban: „. . . ut haec, quae scribo, tarn animae nieae quam legentibus sint salutaria, . . ." Confessio: 77. * Duby, Georges: L'histoire des gystémes de valeurs. History and Theorv 1972. XI. 15-25.
