Levéltári Közlemények, 41. (1970)
Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Kubinyi András: A magyar genealógiai kutatás / 213–221. o.
A magyar genealógiai kutatás 215 mondható megfelelőnek, sőt a szerkesztő a fajelmélet hívének is mutatkozott 14 , nem vitatható el érdeme, hogy teret biztosított a feudális genealógiai kutatás körén kívül eső munkák közlésének is. Közvetlenül a felszabadulás előtt a genealógia és a természettudományok kapcsolata terén is előrelépés történt: Nemeskéri János antropológus a Heves megyei Ivád lakosságát kutatva készítette el genealógájukat. Megjelent tanulmánya bizonyítékul szolgál a genealógia természettudományi vonatkozásainak a történettudomány számára nyújtott hasznáról. Erról még alább is szólunk. 15 A felszabadulás után Szentpétery Imre maga vállalkozott arra, hogy gödöllői parasztcsaládok leszármazását kutatva utat mutasson a nem nemesi családok genealógiai kutatásának módszertanához. 16 A továbbiakban a negyvenes évek második felében megjelent néhány tanulmányt leszámítva majd egy évtizedig a genealógia művelésének megszűnéséről beszélhetünk. 17 Csak az utóbbi években kezd újra megváltozni a helyzet. Mielőtt erre rátérnénk, és ezzel egyben a genealógia lehetőségeit ismertetnénk, meg kell jegyeznünk, hogy a genealógia fogalma és célja tekintetében külföldön sem találunk egyöntetű állásfoglalást. A német Ahasver von Brandt elterjedt történeti segédtudományi összefoglalása szerint pl. meg kell különböztetni a tudományos genealógiát a laikusok által művelt „családtörténettől", a tudományos alapon művelt családtörténet viszont csak része a genealógiának, mely pedig csupán része a történettudománynak. 18 Ezzel szemben a francia Durye ezt mondja: „...a családtörténet a genealógia valódi célja, ez az egyetlen, ami önálló tudománnyá teszi." 19 Az elméleti genealógia hatalmas irodalmából természetesen még jóval több, egymástól és a fentiektől eltérő állásfoglalást idézhetnénk, azonban talán elegendő lesz a genealógia.saját, önálló tudományjellegét elismerő Durye rövid összefoglalásából kiindulni. 20 Szerinte a genealógia iránti érdeklődés oka az, hogy egyrészt számos más tudomány segédtudománya — tehát nem csak a történelemé —, másrészt önálló tudomány. 21 (Bár véleményünk szerint a genealógia jellegénél fogva azokban az esetekben is, amikor valamely más tudományág segédtudományaként vagy lát14 Vö. Baán Kálmán: Őskutatás és fajismeret, uo. 5 (1939) 1—15. 15 Nemeskéri János: Ivád és az Ivádyak. Biogenealógiai tanulmány, Századok 78 (1944)192—218. 16 Szentpétery Imre: Adalékok a parasztcsaládok leszármazása és történeti kutatásának módszertanához, Turul 58—60 (1944—46) 14—19. 17 Vö. L. B. Kumorovitz, J. Gerics, A. Kubinyi und L. JSfezey: Historische Hilfswissenschaften und Verwaltungsgeschichte in Ungarn 1945—1964, MIÖG 73 (1965), 397—98. — Itt említhetjük meg még Juhász László családfa összeállítási mintáját: Családfa. Útmutatás, minták és vázlatok az ősök és a rokonság szemléletes és áttekinthető ábrázolására, Szeged, 1946. A klasszikus-filológus Juhász ugyan láthatóan nem volt tisztában a nemzetközi genealógiai irodalom többé-kevésbé elfogadott szokásaival, és nem is történészek, hanem az őseik és rokonságuk iránt érdeklődők számára írta kis útmutatóját, mégis azáltal, hogy nemcsak a fi-, hanem a nőági rokonságot is egybefoglalta táblázataiban, helyesen járt el. 18 Ahasver von Brandt: Werkzeug des Historikers. Eine Einführung in die Historischen Hilfswissenschaften. (Urban-Bücher 33.) Stuttgart—Berlin—Köln—Mainz, 1969 5 , 47—48. 19 I. m. 55. — Alaptudománynak ("echte Grundwissenschaft") tartja a genealógiát Heinz Qurin kitűnő módszertani kézikönyve: Einführung in das Studium der mittelalterlichen Geschichte, Braunschweig 1964, 3. vermehrte Auflage, 147, bár elsősorban a politikai történeti összefüggések megértésében játszott szerepére mutat rá. (Uo. 147—150.) 20 Vö. i. m. 8. „Ainsi serait mieux connue une science, préoccupée d'écíairer ä la fois, non plus le seul passé, mais le présent et sans doute l'avenir." 21 „L'intérét actuel de la généalogie provient de se qu'elle est ä la fois la science auxiliaire de nombreuses sciences humaines, et une science propre, celle de l'histoire des origines et du développement des individus groupés en familles." i. m. 36. 2*
