Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII–XVIII. században / 193–236. o.

194 Fallenbüchl Zoltán pagina). Az Országos Széchényi Könyvtár kézirattára őrzi, ahová a XIX. század első felében Jankovich Miklós kézirat gyűjteményéből került. Jelzete Fol. Lat. 954. Alighanem a kamara iratanyagának selejtezésekor került Jankovich tulajdonába. Az e tanulmány függelékében közölt archontológiai táblázatok túlnyomórészt ennek a forrásnak bejegyzései alapján készültek, kiegészítve az Országos Levéltárban őrzött Liber Resolutionum (Liber Debitorum) és a Benignae Resolutiones, a szepesi kamara tisztviselőire vonatkozó adataival. A szepesi kamara székhelyének, Kassának stratégiai és kereskedelmi helyzete magával hozta, hogy a XVII. század folyamán ütközőpont lévén a Habsburg kézen levő királyi Magyarország, másrészt a többnyire töröktől támogatott erdélyi fejedelemség közt, az ismétlődő impériumváltozások a tisztviselői karra is jelentékenyen kihatottak. A stabilitás hiányát a tisztviselő minden társadalmi rendben erősen érzi, mivel állásánál fogva az uralkodó hatalomhoz van kötve. Súlyponti kérdés számára, hogy földbirtok, vagy tőkepénz lehetővé teszik-e számára a megélhetést akkor is, ha állásának jövedelme elmarad? Csupán az uralkodó által akkreditált hivatalnok-e, aki fizetéséből él, vagy pedig egzisztenciálisan nem feltétlenül a hivatali jövedelemhez kötött-e? Erre a kérdésre a kamara politikai változásai adnak bizonyos feleletet. Sajnos, az egyes emberekre vonatkozó adatok eléggé gyérek és inkább csak a működésre vonatkoznak, úgy hogy a megélhetési alap kérdése nem mindig tisztázható kellően. Azt a kérdést vizsgálva: kikből állt a szepesi kamara tisztviselői kara? milyen társadalmi és vagyoni helyzetű emberek léptek a hivatal szolgálatába és milyenek voltak érvényesülési lehetőségeik, voltak-e pályáiknak közös jellegzetességeik? — mindjárt a kezdet kezdetén határozott körvonalú kép bontakozik ki a szemlélő előtt. Az 1567. évi legkorábbi ismert státusból

1 az tűnik ki, hogy az elnök és a tanácsosok egyházi vagy világi magas állású nemesek, kik közt a kamara székhelyéhez közeleső vidékről való is van. Ilyen gyalui Thorda Zsigmond, kinek családja Sáros megyében 1562 és 165Í közt, sőt később is kimutatható.

2 Sebessalgón 1589-ben volt a Thorda család birtokos, ugyanott ahol 1611-ben a Bornemissza család is, melynek 1586-ban Pusztasalgón is volt birtokrésze.

3 Kérdéses ugyan, hogy ez a Szerémségből származó Bornemissza család azonos-e azzal, melyből a kamara akkori elnöke, Gergely csanádi püspök eredt, de valószínűnek látszik. Ez azt jelentené, hogy a kamara elnöke és egyik tanácsosa között valamiféle vagyoni, sőt talán rokoni kapcsolat állott fenn. Mivel • a Thorda család szerepléséről a megyében az 1560-as évektől kezdve vannak adatok, lehetséges, hogy ebben az időben származott be: az is lehet, hogy Thorda Zsigmond, ki a pozsonyi kamara tisztviselője volt, szerezte itt a birtokokat, ami hivatali állás és helyi birtoklás közti összefüggésre mutat. A másik tanácsos, Paczoth János, tokaji kamarai tiszttartó, alkalmasint azonos azzal az azonos nevű férfiúval, aki 1557-ben és 1561—62-ben Sáros megyei alispán volt. Mindenesetre a Paczoth 1 Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp. 1946. 158. 1. 2 Tóth Sándor: Sáros vármegye monográfiája. Bp. 1909—1912. I. köt. 466. 1. 3 Tóth i. m. II. köt. 458,465. 1.