Levéltári Közlemények, 34. (1963)
Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Bónis György: A kúriai irodák munkája a XIV. és XV. században / 197–246. o.
A KÚRIAI IRODÁK MUNKÁJA A XIV. ÉS XV. SZÁZADBAN Az első pillantásra hiú vállalkozásnak tűnik a magyar központi bíróságok (a nádor, az országbíró, a különös és a személyes jelenlét) irodáinak munkáját kutatni. Szolgálati utasítások, tiszti címtárak, fizetési jegyzékek híján, az elbeszélő források felvilágosítását nélkülözve, a feladat valóban reménytelennek látszik. De talán nem teljesen az, ha olyan forrásokat szólaltatunk meg, amelyek eddig elkerülték a figyelmet: az oklevelekre írt ügyviteli jegyzeteket. Ebben a vonatkozásban éppen azok az oklevelek jutnak jelentőséghez, amelyeket általában mellékesekként kezelnek, ti. a halasztó- és birsaglevelek. Hogy a kancelláriai jegyzetekből milyen gazdag tanulságok származnak a hivataltörténet számára, arra — Szentpétery úttörő tanulmánya óta 1 — Szilágyi, Jakó és Malyusz kutatásai adtak kitűnő példát. A kúriai irodák hasonló jegyzeteit azonban még nem vizsgálták meg. 2 Tanulmányunk erre tesz kísérletet, abban a reményben, hogy ezek a jelentéktelennek látszó jegyek mind a diplomatika, mind a jogtörténet számára hasznosaknak fognak bizonyulni. Mátyás király 1486-i decretuma egyebek között eltiltotta a kúria ítélőmestereit mind a szállásukon történő bíráskodástól, mind az okleveleknek — különösen az ítéletleveleknek — a királyi táblán kívül való kiadásától, A XX. te. elrendelte, hogy az ilyen okleveleket a bírói széken nyilvánosan olvassák fel, azután az (illető) ítélőmester pecsételje meg, és rajta kívül még egy kollégája írja alá: a királyi protonotariusok ítéletlevelét a nádori, a nádoriét valamelyik királyi vagy az országbírói ítélőmester. Ez a gyakorlatban is érvényesülő jogszabály két szempontból is betetőzése a fejlődésnek. Egyrészt az ítélőmesteri joghatóság elismerése szempontjából, melynek fejlődését nagyobb lélegzetű tanulmányban készülünk megrajzolni; másrészt a bírósági oklevelekre tett feljegyzések szempontjából, melyeknek ez a te. az első említése. Közéjük tartozik az ítélőmesteri signatura is, amelyről a XIX. te. emlékezik meg. 3 Ezek a jegyzetek azonban korántsem ilyen szabályossággal és elsősorban nem is az ítéletleveleken jelennek meg. Alig tudjuk régebbre tenni kialakulásukat, mint 1 A kancelláriai jegyzetek Anjou-kori okleveles gyakorlatunkban. Károlyi Árpád Emlékkönyv (Budapest 1933) 471—490. 1. 2 Mégis igén hasznosak Nyers Lajos megfigyelései: A nádor bírói és oklevéladó működése a XIV. században (1307—1386), (Kecskemét 1934) 38—42. 1. Holub József: Zala. megye története a középkorban I. (Pécs 1929) 157. és 313. lapján (melléklet) megyei bírósági feljegyzéseket közöl. A magunk kutatását Bogdán István kérdésfelvetése indította el. 3 A törvénycikk szövegét a Corpus Juris Hungarici (a továbbiakban: CJH) közli. 4 ;:
