Levéltári Közlemények, 5. (1927)

Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Föglein Antal: Kempelen Béla: „Magyar nemesi családkönyv”. I. füzet. Budapest, 1927. / 311–313. o.

ISMERTETÉSEK 311 nek bizonyult központi épületéből az Országos Levéltárba költöztetett át. A jelentés további részében a levéltári osztály gyarapodásáról, a beosztott tisztviselők hivatalos foglalkoztatásáról s irodalmi működéséről kapunk tájékoztatást. — A „Vegyes Közlemények" rovatában végül Czobor Alfréd Kemény Lajosnak, Kassa város utolsó magyar főlevéltárnokának haláláról emlékezik meg. DR. VARGA ENDRE. Kempelen Béla: „Magyar nemesi családkönyv." I. füzet. Budapest, 1927. 4°. Kempelen Béla genealógus e munkájával, miként az elejón olvasható beköszöntőjében mondja, az élő magyar nemes családok nemességére, történetére és leszármazására vonatkozó adatokat akarja az utókor számára a feledéstől megmenteni. S minthogy, szerinte, a hasonló lexikonszerű gyűjteményeknek az a legnagyobb hátrányuk, hogy az egyes családokat betűrendben kell felsorolni s így, ha valamely család idejekorán nem készült el adatainak összeállításával, ennek várnia kell, míg az egész mű befejezést nyer s csak a pótkötetbe kerülhet már bele; de az abc-rendben hátrább álló betűkkel kezdődő családoknak is esetleg évtizedekig kell várakozniuk, míg reájuk kerül a sor: a szerző e munkájában nem tart betűrendet, hanem ötletszerűen, valószínűleg abban a sorrendben, ahogy az egyes családoktól beküldött adatokat megkapja, közli a családok adatait, a főnemesekéit, köznemesekéit, vegyesen. Ha a szóban forgó munka a szó valódi értelmében családtörténeti munka volna, nem is volna baj a betűrendes sor elmellőzóse. A sajnosan megszűnt s sokunk által visszakívánt Pettkó—dr. Komáromy szerkesztette Nagy Iván folyóirat (1899—1901) sem bettirendben ismertette az egyes családokat s mégis megfelelt céljának. Ámde Kempelen „Magyar nemesi családkönyve" tulajdonképen nem egyéb, mint a magyar főrangú és nemes családok élő tagjainak nyilvántartása; tehát tartalmilag ugyanazt nyújtja, mint amit a külföldön már eddig is létezett, az újabb időben azonban — mint ahogyan ezt Ausztriában is látjuk — újult erővel új kiadásokban életrekelő nemesi évkönyvek, nálunk a Daróczy Zoltán jónevű s fáradlhatatlen genealógusunk szerkesztésében 1923 óta évenkint egy-egy kötettel megjelenő Nemesi Évkönyv nyújtanak. Ezek az évkönyvek azonban betűrendben