Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVII. 1343. (Budapest–Szeged, 2007.)

Erzsébet királyné (H) kereskedőknek (mercator seu viator) és más embereknek, akiknek a Saag-i Szűz Mária-monostor mellett az Ipwl folyón levő hídon és vámon át kell kelniük. István testvér, a Saag-i monostor prépostja bemutatta neki [IV.] Béla király (H) oklevelét, mely szerint a király az Ipwl folyón levő mondott hídvámot a monostornak adta örök birtoklásra (l. Reg. Arp. 1508. szám). Mivel a királyné meg akar őrizni mindenkit, s különösen az egyházi személyeket jogaikban és birtokaikban, a címzetteket királynéi paranccsal javaik vesztése terhe alatt utasítja, hogy ahányszor áruikkal együtt e hídvámon átkelnek, azon provincia szokásának megfelelően ott a monostor képviselőinek a szokásos vámot fizessék meg Béla király oklevelének megfelelően. Mindezt hirdessék ki nyilvánosan a vásárokon és közterületeken. D. in Wyssegrad, in vig. Assc. d., a. eiusdem 1343. E.: Dl. 3587. (Acta Jesuitica. 31. 50. Neosol 2. 1.) Hátlapján természetes színű, kerek pecsét apró töredéke. Má.: 1. Lendvay Márton kamarai levéltáros, 1777. nov. 1. SA. Kosice. Rozsnyói kápt. Iratok 5. 6. (Df. 259 083.) 2. Má. 1. > Gömör m., 1785. nov. 13. Ue. jelzet alatt. K.: E IX/1. 111-112. R.: Str. III. 495. 330. 1343. máj. 21. Visegrád Erzsébet királyné (H) a nádornak, országbírónak, c.-eknek, m.-i (parochialis) vicec.eknek, várnagyoknak, nemeseknek, bíróknak, jogszolgáltatóknak és más, bármilyen előmenetelű, helyzetű v. méltóságú embereknek, ezek officialis-ainak v. helyetteseinek Mo.-n (H). István testvért, a Saag-i Boldogságos Szűz-monostor prépostját, a monostort és konventjét, a monostor birtokait és ott lakó jobbágyait mint speciális kegyúrnő saját különös védelme és oltalma alá vette, kiemelve őket a címzettek és más bírók bírósága és joghatósága alól, miként [IV.] Béla király (H) és fia: István [ifjabb] király oklevelében részletesen szerepel (l. Reg. Arp. 1270. és 1596. szám), s királyi paranccsal utasítja a címzetteket, hogy a prépostot és konventjét, famulus-aikat, birtokaikat, az azokon letelepített és a jövőben letelepítendő jobbágyaikat, mint az ő különös védelme alatt állókat, zaklatni és terhelni, rajtuk pereikben ítélkezni ne merészeljék, bíróságuk elé állítani ne kényszerítsék, a prépostot és konventjét a monostor jogaiban és birtokaiban akadályoztatás nélkül engedjék lakni. Ha valaki a prépost és a konvent jobbágyai ellen keresetet indítana, a pert a prépost jelenléte előtt folytassák le, aki minden panaszosnak bírói úton szolgáltat