Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.)

ezüstért a mondott Wyemer (dict.) Miklós fiaitól: Hannus-tól és Domokostól azt megvette. Ha az uralkodónak v. fiainak úgy tetszik, s e [negyed] malmot vissza óhajtják venni, Roland c. (v. örökösei) tartoznak azt viszaadni, miután a mondott összeget megkapták. Roland c. és örökösei e malomrészt szabadon eladományozhatják, bérbe adhatják, végrendelkezhetnek vele, eladhatják, de akár ők, akár azok, akiknek a fenti módokon elidegenítik, minden évben tartoznak az uralkodó említett korábbi kikötésének megfelelően Szentjakabfalvának nyolcadfél garast v. fél ft.-ot fizetni. D. in Wyssegrad, in fe. B. Lucie virg. et mart., a. d. 1339. E.: Dl. 3275. (Mon. Vet. Buda 21. 2.) Hátlapján azonos kéztől: reláció wayuode et Petri episcopi, valamint kerek rányomott pecsét nyoma. Á.: I. Lajos király, 1367. márc. 25. Dl. 5366. (Mon. Vet. Buda 21. 12.) K.: F. VIII. 4. 369-372. (Hevenesi-gyűjt. alapján.) R.: Wenzel G„ MTT. 4 (1857) 137; Pest m. 49; Kubinyi A., TBM. 16 (1964) 130. 737.1339. dec. 13. Visegrád [I.] Károly király (H) kinyilvánítja, hogy Drugeth Vilmos (Vyllermus Druget) nádor, a kunok bírája az uralkodó egyetértésével 2, külön épületben egymás mellett levő összekötött malomkereket - amelyek a Hévíz (Aque Calide) főjénél (superius caput seu ortus) fekszenek más, ezen folyón egészen a Dunáig felépített malomkerekek és malmok között, és a Szentlélek-egyház mellett találhatók - az óbudai vár (Castrum Veteris Bude) joga nevében visszaszerezte. Az uralkodó első (primarium et antiquius) pecsétjével ellátott oklevele szerint azonban a király egy üres, Szentjakab fal vához (villa S. Jacobi) tartozó és Hewwyzfew-nek nevezett malomtelket (fundus) - ahol most a mondott 2 épület áll - fele-fele részben Vyenner fia: Miklós és Veluingus budai polgároknak, valamint Kunch fia: Renoldus budaváraljai (Suburbium Budense) molnárnak bizonyos évi census-ért örökbérbe adott. Jóllehet ezen oklevél már nem rendelkezett bizonyító erővel a rajta levő pecsét régisége miatt (e pecsétet a király már korábban a közepén bemetszetve érvénytelenítette), mégis most az uralkodó compater-ének: ezen Veluingius c.-nek - a prelatus-ok és bárók kérésére - visszaadja (annak állhatatos érdemeiért) a felső malomkerék felét (ami ezen Hévíz főjénél a felső épületben van és Veluingus c.-t a mondott királyi adomány okán megilleti), oly módon, hogy Veluingus tartozik az uralkodó említett korábbi kikötésének megfelelően Szentjakabfalvának nyolcadfél garast v. fél ft.-ot fizetni, halála után pedig e malomkerék-fél teljes joggal visszaháramlik a királyra. D. in Wyssegrad, in fe. B. Lucie virg. et mart., a. d. 1339. E.: Dl. 3276. (Mon. Vet. Buda 21. 3.) Hátlapján azonos kéztől: „reláció wayuode et Petri episcopi", más középkori kéztől: „super molendinum circa Calidas Aquas", továbbá újkori kéztől magyar nyelvű tárgymegjelölés, valamint kerek rányomott pecsét nyoma. Tá-: Buda város, 1347. júl. 19. > I. Lajos király, 1355. jún. 26. Dl. 4476. (Mon. Vet. Buda 21.5.)