Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.)

E.: Finanz- und Hoíkammerarchiv. Urkunden. M. 69. (Df. 258 550.) Hátlapján újkori kéztől tárgymegjelölés és rányomott kerek pecsét töredékei. K.: Solymosi L., Földesúri járadékok 258-259. R.: Schönherr Gy., TT. 1887. 560. 735. 1339. dec. 11. Visegrád Olivér mr. királynéi udvarbíró, Fejér m.-i és Zolium-i c. tudatja, hogy a királyné parancsa ellenére (1. 727. szám) Imre villicus, Karachinus fia: János, valamint Bereck a Papa-i hospesek nevében nem jelentek meg felperesként dec. 7-én (2. die fe. B. Nicolai conf.) Lőrinc fia: Miklós c. ellenében - noha az a törvényes napokon át várt rájuk -, ezért királyi bírságban marasztalja el őket, ha magukat nem tudják kimenteni. D. in Wyssegrad, sabb. prox. p. terminum prenotatum, a. d. 1339. E.: Dl. 49 691. (Rumy cs. lt. 55. 25.) Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, ahol Miklós mint „de ...ulyer" szerepel. Kerek zárópecsét nyoma. ÍL: AO. III. 619-620. 736. 1339. dec. 13. Visegrád [I.] Károly király (H) kinyilvánítja, hogy Drugeth Vilmos (Wyllermus Drugeth) nádor, a kunok bírája az uralkodó egyetértésével 2, külön épületben egymás mellett levő összekötött malomkereket - amelyek a Hévíz (Aque Calide) főjénél (superius caput seu ortus) fekszenek más, ezen folyón egészen a Dunáig felépített malomkerekek és malmok között, és a Szentlélek-egyház mellett találhatók - az óbudai vár (Castrum Veteris Bude) joga nevében visszaszerezte. Az uralkodó első (primanum et antiquius) pecsétjével ellátott oklevele szerint azonban a király egy üres, Szentjakabfalvához (villa S. Jacobi) tartozó és Hewwyzfew-nek nevezett malomtelket (fundus) - ahol most a mondott 2 épület áll - fele-fele részben Wyenner fia: Miklós és Wluingus budai polgároknak, valamint Kunch fia: Renoldus budaváraljai (Subvrbium Budense) molnárnak bizonyos évi census-ért örökbérbe adott. Jóllehet ezen oklevél már nem rendelkezett bizonyító erővel a rajta levő pecsét régisége miatt (e pecsétet a király már korábban a közepén bemetszetve érvénytelenítette), mégis most az uralkodó familiaris-ának: Roland (Lorandus) c. budai polgárnak és esküdtnek a prelatus-ok és bárók kérésére visszaadja annak állhatatos érdemeiért (amelyekkel a királyt már attól az időtől fogva támogatta, amikor az ezen, őt születés okán - racione geniture - megillető országba érkezett, majd személyét és javait nem kímélve a királyi méltóságot, az uralkodó domus-át, aula-ját, valamint fiait szolgálataival megörvendeztette) a felső malomkerék felét (amely ezen Hévíz főjénél a felső épületben van), amely Roland c.-t ezen adomány mellett vásárlás címén is megilleti, mivel - miként ez Buda város [1337. évi] privilegiális okleveléből kitűnik - 220 M.