Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.)

Drugeth Vilmos (Wyllermus Drugetter) nádor, a kunok bírája a Geurud-i Myke fia: Pobor, Endred-i János fia: Jakab, Sethethkuth-i János, Thuhly-i Domokos fiai: László és János, ill. Chalad-i Folkus fia: Miklós és ennek fia: János közötti pert királyi parancsra máj. 1-jéről (oct. B. Georgii mart.) [1340.] jan. 15-re (ad quind. residencie exercitus regii ad diem Strennarum tunc proclamate) halasztja el. Emi.: Drugeth Vilmos nádor, 1340. ápr. 12. Dl. 65 751. (Balassa cs. lt. A. 8.) K.: -. 239. 1339. máj. 2. Simon, a Boldogságos Szűz Mária-egyház rector-a, Lypthou-i (Lyptow) főesp. [5: alesp.] előtt Kunch (Kunth) fia: István c., fiaival: Mártonnal, Lőrinccel, Jánossal, Balázzsal és Lászlóval egy, az ő Lubela (Lubella) nevű öröklött birtokából határjelekkel elkülönített földrészt, amely az ezen István c. által épített B. Erzsébet-egyház kerületében - circuitus fekszik, Csanád esztergomi érsek engedélyével ezen egyháznak és annak presbiter-ének adományozta örök birtoklásra, ellentmondás nem lévén, részben saját lelkének nyugalmára, másrészt nehogy az ezen egyházban Istent szolgáló presbiter a papok - parochiani - csekély száma miatt hivatalától, ezen egyház pedig az istentiszteletektől megfosztassék. Hj.: Potok, amely egy Ulian Kuta (Villám cuta [!]) nevű forrásból ered; mélyedés; kőrisfa csonkja; egy Mocsár (Moczar) közepén levő fűzfa; Bercz; kis domb; Potok, amely egy forrásból ered; egy másik Potok; berkek. Erről Simon függőpecsétjével megerősített oklevelet ad ki István c. és fiai kérésére. D. domin. prox. an. fe. (in fe. [!]) Stanislai mart., a. d. 1339. Má.: 1. Dl. 14 025. (NRA. 1035. 4.) 1707. okt. 27-i datálással. 2. Dl. 64 819. (Fejérpataky-gyűjt. 3.) Újkori. Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés. (Eltérő névalakjai és kifejezése zárójelben szerepelnek.) K.: F. VIII. 4. 409. (Kaprinai-gyűjt. alapján.) R.: Str. III. 339. (latin nyelvű fejregeszta, F. alapján.) 240. 1339. máj. 3. Ipolydamásd, a király vadászóhelye [I.] Károly király (H) utasítja János fia: Miklós Harsan-i alváraagyot, hogy menjen a Baranya m.-i Jeneu és Nana birtokokra, és máj. 13-án (in oct. fe. Assc. d.) a László pécsi püspök és a Nyulak szigeti (Insula Leporum) apácák közötti (Pál c. országbíró embere és az esztergomi kápt. tanúsága előtt történő) határ-elkülönítésben az apácák oldalán vegyen részt. D. in Damas, loco venacionis nostre, f. II. prox. p. fe. BB. Phyllipi et Jacobi ap., a. d. 1339.