Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XI. 1327. (Budapest–Szeged, 1997.)

E.: —. Fk.: Dl. 39 419. (Méhes cs. lt.) Erősen rongált. K.: F. VIII. 3. 251—252. (88. szám) (E.-ről); Méhes II. 14. (F. nyomán; 1337. aug. 9-i kelettel). R.: Ortvay, Pozsony III. 307.; Méhes II. 69. (2. szám) (1327-re téve). Ford.: Méhes II. 14. (magyar nyelvű; 1337. aug. 9-i dátum alatt). Megj.: Az átírt oklevél [ ]-ben közölt tárgyát az átíró oklevél közvetlenül nem adja meg. III. István oklevelét 1. Reg. Arp. 108. szám. 394. 1327. aug. 8. A váradi kápt. előtt Ewr-i Pál mr., ill. Woya-i Abraham fia: János megállapodnak, hogy amennyiben Pál mr. a király levelében (1. 392. szám) foglaltaknak eleget téve 1328. ápr. 10-én (in oct. fe. Pasce nunc venturi) kész egy nemes eskütárssal együtt a Szatmár m.-i Woya, Ewrteluky és Yobaanfeulde birtokok határaira vonatkozóan a helyszínen 3 nemes — nevezetesen Cantur (dict.) István és Popus-i Iwan szomszédok, valamint a szatmári szb.-ák egyike, Pozdun-i Jakow —jelenlétében esküt tenni, akkor Abraham fia: János köteles lesz ugyanezen 3 nemessel együtt az eskünek megfelelően kitűzni a határokat és elkülöníteni a nevezett földeket Woya birtokától, majd a kápt. előtt 1328. máj. 24-én (3. die Penth. nunc venturi) beszámolni a történtekről a 3 nemessel együtt. D. sabb. prox. an. fe. B. Laurencii mart., a. d. 1327. E.: —. Fk.: Dl. 96 140. (Vay cs. berkeszi lt. 136.) Hátoldali pecsét volt rajta. Á.: Miklós prépost és a leleszi konvent, 1419. (?) júl. 27. SÚA. Leleszi konv. o. lt. Metales. Szatmár 26. K.: — Megj.: Vö. a 177., 179., 253. számú oklevelekkel. 395.1327. aug. 9. Visegrád [I.] Károly király (H) emlékezetül adja: jóllehet ő korábban a Chychua birtokhoz tartozó, a Kabalapotoka, a Topl és a Bodrug folyók között fekvő erdőt a serviens-e érdekében közbenjáró Demeter tárnokmr. kérésére örök jogon Egyed fiának: Jánosnak adományozta, mégis, mert Demeter mr. utóbb — megtudván, hogy a nevezett erdő László fia: Péter tulajdonát képezi — ezen adománya érvénytelenítéséért folyamodott hozzá, hatálytalanítja korábbi adománylevelét, a szóban forgó erdőt pedig visszaállítj a László fia: Péter és János fia: László örök jogú tulajdonába. D. in Wysegrad, in vig. B. Laurencii mart., a. d. 1327.