Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-08-28 / 69. szám
4. oldal. KOMAROMI LAPOK 1937. augusztus 28. Képeslap helyett Idegenforgalmi tapasztalatok A TATRA kissé ködös, amikor első nap hozzácdesedne az ember. Ez a köd oly nyúlós és nyirkos, hogy fogni, markolni lehel, beleeszi magát ruhánkba, az ágyneműbe, a szekrénybe, az ujságpapirosba s a szalvétába. A Tátra Szlovenszkó leggyönyörűbb, legfenségesebb s legbarátságosabb hegysége, ha sül a nap. Ha azonban olyankor találja el az ember, amikor rosszkedvében van, amikor a vén csúcsok derekán vastag gomolyokban hidegen s füstösen libeg, száll, kanyarodik a köd, akkor az ember legszívesebben otthagyná. De ki lenne ilyen pesszimista? Az idén ilyen beteg, ködös, förtelmes állapotban fogluk el. Hetek óta rossz idő járta a Tátrában, persze a vendéglősök s egyéb tulajdonosok kereken tagadják a rossz időt s mindenkit ezzel fogadnak: — Ma fordult rosszra az időjárás, de holnapután megjavul. Persze, nem javult holnapután sem. Azután sem. Egyáltalán nem. A Tátrának az idén rossz kedve van. S csodálatos: az egész Tátra tömött. Vannak napok, amikor egy üres ágya!, egyetlen férő-szobát nem lehet kapni a Tátrában. Pestiek s bécsiek, szlovcnszkóiak s belgák, hollandok s angolok, lengyelek és románok és jugoszlávok ülnek a Tátrában. Hatalmas holland autóbuszok öntik Németalföld vastag fiait, fürge belgák róják az utakat, angol diákok ülnek elnyúlva a hotel halijában. Tele van a Tátra, s a Tátra ezt kihasználja alaposan. A Tátra drága. Ezt meg kell egyszer mondani, ennek hangot kell adni, — mert valami furcsa tapintat, a Tálra iránti kegyelet sokak kezében lefogja a tollat, amikor erről írnának, vagy bclapasztja a szájat, amikor erről panaszkodna valaki. A Tátra csak a hátizsákos turistának, vagy a minden tapasztalattal megkent utazórókának nem drága. Aki azonban nem ismeri a beszerzési forrásokat, aki illetlennek tartja az alkudozást, aki hiszékeny: az ráfizet. Vannak 80—90 koronás panzióárak s egy ismerősöm egyszerű, kis ebédért 30 koronát fizetett Csorbatón. Ez persze nem általános. Tíz koronás feketekávé a lomnici Palócéban természetes: hisz »világ -hely, gazdag külföldiekkel, — de kevésbbé mondain helyek is leszedik a tejfölt. Valami igazuk lehet, — mondják ők — a szezon kéthónapos s tízhónapig ölhetett kézzel kell ülniök. — Nem illik a drágaságról beszélni, — mondja egy ismerősöm, újságíró, én már megégettem a kezem. Kanosszát jártam, mert meg mertem mondani. Poprádon, az Európa-szálló póriasa ezl mondta hidegen: — Valahogy be kell hozni önökön a rezsit! Elvégre szezon van. Nyíltan bevallják. Szép a Tátra, gyönyörű és megrendítő és virágos és patakos, de nem szlovenszkói kisembernek való! S addig, amíg gondolkodásmódjukat meg nem változtatják a vállalkozó szállodások és szanalóriumtulajdonosok, addig a Tátra kiváltságosak helye lesz. Pedig az Úristen nem vállalkozóknak s nem gazdagoknak teremtette a hegyeket s a napsütéses patakparlokat, hanem mindenkinek, pihenő gazdagnak s szegény betegnek egyaránt. Kisajátítani Isten templomát nem szabad. GYEREK NYARALTATÁS. Irigylésreméltó azoknak a prágai, brünni és mährisch-oslraui gyermekeknek sorsa, akiket a sors szünidei nyaralótelepekre sodor. Az ember elbámul s elismeréssel néz, ha üdülőtelepek felé viszi az útja. Hogy tudnak nyaralni, fürdeni, labdázni, hogy tudnak utazni, jönni-menni ezek a gyerekek! Akciók és szülői szövetségek, .iskolák s egyesületek küldik vézna és szegény gyermekeiket nyaralni: a hegyi levegő ózonéban fürdőnek, testük erősödik, szellemük pihen, szemük lát: — miért nem lehet ugyanezt meglenni a mi gyermekeinkkel is? Vannak nyaraltató akcióink: ezeket ki kell rángatni gyermekcipőiből! Képessé tenni ezeket az akciókat arra, hogy a gyermekek hegyvidéken erősödjenek általuk, hogy tejet és vajat, levegőt s vizet, homokot s labdát kapjanak, hogy gondtalanul éljenek néhány hélig más éghajlati viszonyok s körülmények között, mintami számukra megszokott. A Járási Fiatalsággondozónak akciója jó, de kevés! A magyar asszonyok lelkes akciója pompás, de kevés! Az alföldi gyerekeket fel, fel a hegyvidékre! Minden városnak, minden nagyobb községnek, minden járásnak nyári üdülőtelepet kellene berendeznie: mindenült akadnak erre a célra kiadó vagy eladó villák a nyaralótelepeken. Minél több olyan házra, táborra volna szükség, mint a komáromi bencés cserkészeké —■ (akik különben a legegészségesebben s legeredményesebben fogták meg ezt a dolgot!) —hogy a gyermekek testben, lélekben megerősödve kerüljenek vissza az iskolába ősszel. Erőteljes, egészséges ifjú nemzedéket kell a gyermekekből nevelni. S ezt csak áldozatkészség, sok és nehéz munka árán lehet! Sok-sok munka árán! Látva az üdülőtáborok nagy sikerét: — (jugoszláv fiúk nyaraltak Árvában!) — be kell vallanunk, hogy milyen sok munkára van még szükség a szlovenszkói magyarság részéről, amíg ott tartunk majd, hogy egy üdülőtábort minden rendű s rangú magyar gyermek részére s magunk erejéből fel tudunk állítani. Ez az igazi nemzetmentés! Szombalhy Viktor. Párizsi levelek írja: Doma Ervin. Hát, — mit tehetek róla — velem is megtörtént, hogy kijutottam Párizsba. a modern Bábelbe, vagy ahogy mondani szokás: az írástudók Mekkájába. Nem tagadom, szörnyen drukkoltam, hatalmas adag lámpalázam volt, amikor N timber gén, Stuttgarton, Strassbourgon és Nancvn keresztül robogott velem a gyorsvonat és vad tempóval közeledtünk Párizs felé, ahol egy új világ várt ránk. Mikor feltűnt a messze opálos ködben az Eifel-torony magányos, büszke képe, elfogott engem is az a furcsa, kifejezhetetlen érzés, amely Középeurópa emberét kerülgeti, ha a világ fővárosába utazik. Párizs... Bűvös szó, varázs és ábránd volt eddig — most valóság lett belőle egyszerre, amikor a vasparipa megállt a Gare de l’Est virágos kupolái alatt. Párizs... Több, mint négymillió lakosával, utolérhetetlen fölénnyel terpeszkedik a Szajna két partjára. Más világ ez, nekünk új, mi bámulunk és csodálko-. zunk csak rajta. Valami rejtelmes van > ill a levegőben és az emberekben is. Nem hétköznapi, nem szürke,, valami mindig ünneplő és felemelő. Talán ezért tör olyan meredeken a magasba az Eifel-toronv is, talán ezért olyan rejtelmes maga a Szajna is. A Champs Elysées pompája is ezért hivalkodik a forró nyári napsugárban, az Arc de Triumph monumentalitása is ezt szolgaija. A világkiállítás, a Louvre, az Invalides, a Place de la Concorde, a Palais Hóval, a Toileries, a Notre Dame, az Opera, a Quai d’ Orsay, a Magic City, a Montparnasse és a többi sok száz és száz nevezetesség évente rengeteg külföldi vándort hoz Párizsba, ide, amely talán az egyetlen város, ahol annyi sok ellentét találkozik. Párizs... Mintha gyermekkori álmunk válna valóra a meseországról, mesepalotákról. Emlék és szépség, romantika van minden épületben, minden kőben; minden tér és minden látványos paloía vagy boulevard egy csodás világot mulat. A Szajna bársonysíma habjai méltóságteljesen hömpölyögve végtelen nagyszerűséggel fogják meg az idegent. A Szajna az egyik legnagyobb élmény. Franciaország összetartó kincse, ezüstsugara. Csodálatos változatosság, hangulatszinesség. Probléma, szépség, tradíció: múlt és jövő. Hiába minden szó: Párizs, az Párizs. Azt látni kell. Káposztahernyók inváziója az érsekujvári strandon Különös eset tartja izgalomban pár napja az érsekujvári strandotokat. A fürdő-teleppel szomszédos bolgár kertészei káposztaföldjeit hetek óta kártékony hernyók, papmacskák árasztották el s valósággal megették az egész káposztatermést. A káposztaföldekről a papmacskák végeláthatatlan tömege hódító útra indult s ijesztő tömegekben leple el a Nyilra-parti strandot. A strand vezetősége és a strandolok kétségbeesetten látták, hogy az utálatos élősdick fellarthatatlanul, megszámlálhatatlan tömegben árasztották el a kabinokat, az öltözőket, a ruhatárat, befészkelték magukat a kabinba felaggatolt ruhákba, ráhullottak a kabin mennyezetéről a hölgyek ápolt hajába, a padokon és fűben belemásztak a fürdőzők fürdőruhája alá s végigvándoroltak az illető testén, mindent elárasztottak s undort és idegességet terjesztettek. A fürdőmesternek lakása künn a strandon szintén áldozatává lett a papmacskainváziónak s megfelelő tisztogatás után a további elárasztástól csak úgy volt képes megmenekülni, hogy a fürdőmester árkot ásott lakása körül s azt állandóan vízzel töltötte meíj s a hernyók ezen a »stratégiai töltésen« nem voltak képesek áttörni. A fürdőzők közöli természetesen nagy izgalmat okozott ez az egyiptomi csapás és csak a strand bérlőjének energikus és fárasztó intézkedései folytán szabadult fel ma már teljesen az clősdick nagy seregétől a strand. Üzletünkéi átépítjük. ideiglenesen a mellettünk lévő új helyiségben árusítunk mélyen leszállított árakon KINCS MÓR FIA üveg- és porzellán nagykereskedő Figyelje árainkat! A tyuk Vacsora utáni hangulat, sétád gat ás. kacarászás a fürdő kivilágított parkjában. Magamban üldögélek a lombsátor jótékony árnyékában. A járókelők nem igen vesznek rólam tudomást, fesztelenül diskurálnak. Akaratlanul is hallom a csevegésüket, amely leginkább üres, mindennapos közhelyekből áll. Üzlet, gondok, aggodalmak az idősebbek szájából, léhaság, tréfa a fiatalokéból. Két csinos, stílszerűen kijincirált nő húz cl előttem, velük szemben ugyancsak két ifjú szeladon. Elhaladnak egymás mellett. A nők nevetgélve viszszapisiognak, a két ifjú megáll és hosszasan néz a két kacagó vadgatamb után. Végre az egyik megszólal: — Jő két tyúk! Aztán tovább mennek, otthagynak az észrevétlenség homályában ezzel az elejtett három szóval: — Jó két tyúk. Vájjon ki lehetett az a gyarló tökkelülött, aki a könnyűvérű nőt tyúknak keresztelte? Ki találhatott ki ékkora sülellenséget és ily bántó igazságtalanságot azokra a jóravaló tyú- Icokra? Mert az elfogulatlan összehasonlítás mindenképpen a tyúk javára billenti a mérleget. Nézzük csak! A tyúk szerelmi életében egyike a légigényteleriebb élő lényeknek. Az 6 házassági törvényük a többnejűséget írja elő. Egy férjre 8—10, sőt sokszor több feleség jut s a 'közös férj csókján osztozkodni kénytelenek. Csak úgy csordul-csöppcn nekik a földi örömökből. És mégis megható, miig hűséggel és odaadással ragaszkodik az a sok feleség ahhoz az egy basához. Ezzel szemben a jámbor emberi férj jogai csak az egyetlen esküdt feleségre szorítkoznak. És ez az egyetlen, a drága nem ritkán csak abban merül ki, hogy a mindenféle rafinéria árán megfogott egyetlen, saját férjét egy életen keresztül boszantsa, szekírozza, felszarvazza. (Innen származik az a tréfás közmondás, hogy az esküdt feleség esküdt ellenség.) De ez még nem elég! Mennyi gondba, fáradságba, pénzbe kerül manapság az emberférjnek az egyetlen feleség eltartása és főként ruhúzása? A tyúk ellenben mindezzel nem terheli a közös férjet, maga megkeresi a kosztját tojásával és majdan húsával, ruhát pedig a természet szab neki a legújabb divat szerint. De gyerünk tovább! A tyúk, ha rájön az anyaság vágya, vagyis közönségesen: amikor kotlik, ellentmondás nélkül tűri, hogy tojásokat rakjanak alája, nem válogat, hogy a saját tojásai-e azok, csodálatos önzetlenséggel burkolja őket teste melegébe, s ilyenkor nem eszik, nem iszik, egészen átadja magát az anyai kötelesség teljesítésének. S mikor kipattan a tojásból az új élet, a legpéhlásabb anyai gonddal és szeretettel ist ápol ja, vezeti, neveli a más tyúkfeleségek tojásaiból életrshívott sárga csöppségeket, mint a saját gyermekeit, ha kell életét kockáztatja értük, aggódik, idegeskedik, harcol. A kakas-férj azonban feléjük se néz, tudomást sem vesz róluk, nem törődik velük, a kicsinyek minden gondját az anyára bízza, pedig 'n[eki valószínűleg több köze van az apasághoz, mint a tyúknak az anyasághoz. A kakas csak úr. Ezzel szemben a könnyiivérű nőember fázik az anyaságtól, minden meg-t engedett és meg nem engedett módon védekezik ellene, pedig ö biztos az anyaságában. A római törvény is azt mondja, hogy az anya mindig biztos. Az apáról már nem meri ezt mondani, megelégszik annyival, hogy apa az, aki az anyával házasságban éh Az apaság tehát nem biztos, csak külső jelek után indul a hipotézis. Ezért sokszor, — ha minden erőlködés ellenére is világra jön a kis emberpalánta, — a tyúk szerepét a férj veszi át, az emberfeleség raffinériája elhiteti vele apaságát és kakukfiókára pazarol tat ja vele apai szeret étét, munkáját, a neveltetés gondját, egész élete célját. Tehát ki lehetett az a tökkel ütött, aki az ilycp nőt tyúknak kereszteltef Nem más? csak a tyúknál is butább férfi. v ' —y.
