Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1937 (37. évfolyam, 1-104. szám)
1937-02-24 / 16. szám
6 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE február 24 önnek még nincs villanyvilágítása ? Szereltesse havi részletre Bővebb felvilágosítást nyújt bármelyik képesített szerelő vagya Halasi Villamossági R. T. — A po» k m űt adókulcs. Afganisztánban uj adonempt vezették be, aminek különöse.! a kövérek fognak örülne. Az uj adónem húrom csoporttá osztja az adózókat. Legtöbbet a legkövérebbek fizetnek, legkevesebbét pedig a soványak. Az uj törvény abból az eligondo«- lásbói inda! Pfi, hogy a kövérség a «jódéit je’e: «aki tehát kövér, fizessen több adót! — Jánosh'lmin él «égy 40 éves cigány1- lasszony, okhiak harminc gyermeke szüleibe!». A jánoshalmi cigánysoron csemd- őri segédlettel persze, hivata’bs összeírást tartottak az e'múlt napokban. Az összeírás során Капа'as Flóra, 40 éves elgányasszony azt a meglepő bejelentést tette, hogy neki 30 gyermeke szü-etett. A harminc köziül hat kis cigánypurdé mint kettős iker került erre az ámyék- viíágra. A harminc kis füstös közűi ma már csak kettő van életben, a többit elvitte a nyomor, a cigányputrik ragályos betegségeket kitiemyésztő szennye, közegészségügyi elmaradottsága. — Nagy emelkedés a poslíe'orga- íomban. Most került nyilvánosságra a posta 1936. naptári év forgalma, mely meglepően nagy emelkedésről tanúskodik. A közönséges levélforgalom 435 miiiió diarab volt, 25 mű- Hóval több az 1935. évinél. Az ajánlott levél 7 és fél millió, 200 ezer darabbal kevesebb az előző évinél, (talán mert nagyon drága) postaeso- magforgailom 9.3 millió, 560 ezer darabos emelkedés. Postautalvány- forgalomnál az emelkedés 9, csekk- befizetésnél 17 százalék. A telefon- előfizetők száma Budapesten 63.398 vidéken 36.289, emelkedés 8 százalék, ami évek óta nem fordult elő. A rádióelőfizetők száma Budapesten 127 ezer, vidéken 237 ezer, szaporulat alig 3 száza’ék. Ennek oka is nyilvánvaló. Mindenesetre a forgalom növekedéséből a javuló gazdasági helyzetre következtethetünk. I SPORT Károly Lajos győzött az asztalitennisz bajnokságon GABONAARAK Február 23. Búza 20.15—20.35 P, rozs 18.40-18.55 i P, árpa 15.50—16 P, zab 17.30—17.50 1 P, t«engeri 11.40—11.50 P mázsánként. S FERENCVÁROSI SERTESVASAR Nehéz sertés 121—123 fi lér, közepes I 118—120, silány 104—110 fitt. kg-ként. A KAC szombaton és vasárnap rendezte meg a város 1936. évi asztali tenniszbajr.okságát rjagy érdeklődés mellett. A Ref. önképzőkör nagytermében két napig lelkes igyekezettel kergették a fehér teresük labdát a biájnokjelöKek. Az egyéni bajnokság végiig izgalmas küzdelmet hozott és csak az utolsó ösz.- szeesa.pás után dőlt el a verseny sorsa. Egyéni versenyben Károly Lajos (Legényegylet) győzött megérdemelten. — Minden elértjeiét biztosan győzte le és csak a szívósan védekező Gaálr.ak sikerűit győznie felette. Csapatversenyben az összedolgozott és jó napot kifogó Winter—Neuwilrfh pár szerezne meg a bajnoki dimiaí. A versenyen megjelenít közönség soráéban ott láttuk Gulyás Sándor igazgatót, aki mindenütt megjelenik, ahol diákjai a gimnázium színeiért küzdenek. Részletes eredmény: Egyéni bajnok: Károly Lajos (Legényegylet), 2—4 Detr- vaderilts, Gaál és Nagy Tibor (Gimnázium). Párosversenyben bajnok: Winter — Neuwirth, 2. Dervaderits—Gaal, 3. Károly—Király. Vigaszversenyben: 1. Winter (KAC), 2. Jeges (Gámn.), 3. Farsang (KAC). Anyakönyvi hírek — Február 15. — február 22. — SZÜLETTEK: Nagy; István és Sebők Máriának Lajos nevű fiuk. Dudás Pál és Horváth Juliannának Ida nevű leányuk. Kovács Antiaa* és Lázár Zsófiának József nevű fiuk. Sztancsik József és Csömör Máriának Mária nevű leányuk. Kais Mihály és Postpisch! Máriának Mihály nevű fiuk. Varga Sándor és Monda Eszternek Éva nevű leányuk. Torma Mihály és Dudája Jusztinának Eszter nevű leányuk. MEGHALTAK: Kolompár Etelka 11 hónapos korban, Németh Jolán 11 éves, B.aIog Dezső 14 éves, Szegedi Imre 64 éves, Dezső Im- réné Tóth Zsófia 56 éves, Tanács Etelka 26 napos, Kunucz Sándor 83 éves, Juhász Dóra Ferenc 77 éves, Fekete Zoltán 1 éves korban. j KIHIRDETETT JEGYESEK: Léder Sándor Szitányi Erzsébettel. Rácz Jáno,s Hegyi Margttte1. Szőrű István so’tvadkerti taka's Gubucz Ilonával. Tenkés István Bánhádi Ilona kiiskunmaj- síai lakossal. Weíker Károly keceli Iá- kos Fodor Veronikával. Szakái Imre Árpád Sziakáíy Mária veszprémi, Jakos- EiaJ. Födi János Hajsikó Erzsébet sott- vadkerti lakossal. GyenizSe Sándor Monda Zsófiával. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Kardos Sándor Vendel Szakosa Erzsébetté'. Kocsi Mihály Táj ti Rózádéval'. Füredi László Polgár Veronikáival. Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS И— Bűn és erény Regény Folytatás 5 Az ősrégi kastély falai sem lehettek nagyobb boldogságnak tanúi, m'rit Irén és Bonzó bánó máltkasáiga volt. Csak egyet ensgyszer vélt Bonzó báró felhőket felfedezni a leány tekén. — Valami bánt, ángy atom? — kérdezte aggódva. — Nem mosolyogsz úgy, miht máskor... Irén elfordította fejét. — Titkolsz valamit e’őítem? — Apám miaitt aggódom! — fe’e'íe Irén halkan. — Nem vetted észre, hogy milyen feltűnően sápadt volt ma a reggeliméi? — De igen... E olvasott egy Levelet... és rögtön azután, emlékszem... Kétségkívül rossz hiteket kapott,... Irén «arca kínosan megrándult szeme és szája' körül. — Igen... a levél... B«z a levéti... ( t — Va’ami szerencsétieiniség? — Apám magánügye! — válaszolta Irén — és nem hatalmazott fel, hogy e’mondjam !... — Bocsáss meg, angyalom! — mentegetőzött a báró. Zlnó gróf, iáki azé’ott mindenkeppen igyekezett huzni-halasztani az esküvőt, nem gördített akadályokat a fiatalok egyesülésének útjába-, sőt még ö volt az, aki sürgette. Az esküvő napján Ziínó gróf utoljára beszélt négyszemköz(t leányával, a búcsú e'őtt közvetlenül. Nagy kő esik le a szivemről, hogy legalább téged boldognak látlak! Szegény anyád, ha most látta, megbocsá- __ nmií értem tana. minden gyötrelmet, szenvedett. Irén gyöngéden síjmu't apjához. — Drága apám, köszönöm, hogy bot- doggá tettéi. Olyan ragyogónak, szépnak .'álom a jövőt! Cüak az busüt, hogy te Szenvedsz és nem akarod megmondani, hogy miért. A gróf sóhajtott és ideges kézzel simított végiig hom'okán. — Hagyjuk ezt, leányom! Ne borítsunk .sötét fe'hőket a inai nap ragyogó egére. — Szeretném megbszííani gondjaidat! — könyör-göitt írtén. — Tudom«, te fis megkőnnyebbütoél, ha rejtett célzások, odavetett megjegyzések helyett alaposan kibeszélnéd magad velem. A gróf arca elkomorult. Szája köriül kemény, elszánt vonás rajzolódott, — Nem beszélünk többet róte! Nem tartozik reád a dolog! Megmondtam már! — így hagyjalak el, Ilyen gondterhelten, ilyen töprengések, izgalmak között? — Leányom,, miiért cfifinatjunlk egy fciaj.- bói kettőt;? A biajok megvannak... Lehet hogy megmírgOzik életemet... Le- het, hogy lesz elég lellki.erőm tultenni magam mindenen. De hogy a te ételied is megmérgezzem a ktoáka szennyével.. Nem, nem, hagyjuk! Ne beszéljünk tovább róto. Irén fájó szívvel vett búcsút apjától, Zde a nászút ragyöígó boldogságában el- fe'ejtett mtodent, amji kiellemiélflön gondolatokra adiottt votoa okot. Szebb, boldogabb nászutaspár nem járt sbha az olasz és franca tengerparton. Úgy érezték, hogy a pompás azalea.-, mimoza-bokrok csak értük nyiíla- mak, az ég «értük öltözött fe'.hőt'en azur- ruhájába. A zavartalan kék egét mégis megzavarta egy villámcsapás. Sürgöny érkezett Zlnó gróf jószág«i‘ga.zgafójától,hogy a.z öreg ur hirte'en meghalt. A boldog nászutasok búcsút vettek boldogságuk gyönyörű tanyájától és a leggyorsabban igyekeztek haza.. Irán megkérdezett mindenkit, akii az Utolsó órákban a glróf köriül fcg’alaitos- kodiott. Tudhi akart mindent. Kivé*' beszélt, ki volt ná’a utoljára? Zinó gróf szokása szerint a reggeliző1 aszta'náí vette át postáját. Az inas látta., hogy az együk levél remeg kezében. A gróf balájtsápadt lett, die egyetlen szóit sem szólt. Azonnal visszavonult szo«- bájábia. Mikor később beesöngetíe komornyikját és kije’énitelite, hogy rosszul érzi magát, értesítsék az orvost, már annyi idejük sem volt, hogy ágyba fektessék. Feje hátrahanyaílott a székben és néhány pIMmatniyi höqjgés után meghalt. Irén minden zeg-zugot felkutatott, hogy az említett tóvelet megtalálja, de sehol sem «akadt nyomára. Nehéz szívvel kísérte apját örök nyUga«!bmfa és a gyászon kívül is valami Ködét nyugtalanság1 nehezedett szilvára. fiák. — Mit mondott, gróf ur, kj ez az a«sz- szony? — A ház úrnője! Hogy lehet az, ho,gy még nem ismeri? Bonzó báró palotájában fényes es- Itély volt. Fény, fljat, forrósáig, zslboin- gás, zene töltötte meg a termeket. — Gyönyörű sokadalom! — jegyezte meg Paderetti gróf, mi ltomo-s hírében álló ;am.erika: barátjának: Donaldnak, — ha eoltanák a ragyogó csillárokat, akkor iis tündöiklő sugarakkal szórnák te’e a termeket babonásan csillogó asszony- szemek, drágakövek, fehér váltak... — Ilyenkor látja igazán a«z ember, hogy mennyi szépséget hord ölében az élet... Vallja be, barátom, h«o«gy érdemes élni! Donald kissé fölényesen mosolygott temperamentumos -olasz barátja lelkes kitörésén. — Sohasem tagiadtaim az élet szépségét és örömeit. Sőt igyekeztem mán él többet, minél jobbat halmozni, magamAi S 24 A 1( Szí 27- Va; 28Vi£ — Ismeri már szép hölgyeinket? — Van néhány ismerősöm közöttük! — Beszélt már a világ Ipgbájosabb, legfinomabb asszonyával? — Annyi bájos, finom asszonnyal beszéltem már... de nem tudhatom, hogy ön kinek hbéli о dia a p álmát... — Nézze, nézze, ott a földre szállott angya'! — mulatott egy elragad óah bájos asszony felé. — Bonzó bárónő! Hitemre, nem csak Velencében, de egész Olaszországban sincs gyönyörűbb, érdekesebb teremtés. Donald kutató Szeme gyorsan végig- Siklott «a bárónő magas, leányos alakján, hófehér, telt vállán, hosszú szoborszem karjain, bronzvörös, hullámos haján és amint tekintete a szabályos arcvonásokon átsza’aiva, a zöídesszjürke ragyogó szemekbe fúródott, hirtelen meghökkent. M nlha ga’várikus áram rázta volnla még ties'tét. deiyí Értesítő bapvaltalat-nyomda, Klskimhalas, МпЬцг цод д — ön a hibás, kedves grófom! ön védőszárnyaiba vett és egyramásra eszközli ki számomra a legir.egtfiszltelő'bb m«eghMiokiat, de olykor elfelejti, hogy idegen vagyok. Ne csodálkozzék,, ha az angyalokkal sem lehet másképisn 'Ismeretséget kölni, csak ha bemutatják nekik ftz embert. A temperamento,mos gróf telkendezve mentegetőzött: — Oh, jph, kedves Donatd, bocsássa |m,eig «a ha laltüian mullásztást.! Azonnal jó|- váteszem a b«üne«:mielt! Jöjjön, jöjjön! Karonfo.gta a«z ameríkai't és gyalk«oa-lott ügyességgel vágott utat a hűl ámzó tömegen. — Bárónő, engedje meg, hogy bomu;- tassam amierilka.i biará.toma!t, Dónál dot, aki már ég a vágytól, hogy megismerhesse. (Következő számunkban folytatjuk). (We Zen C Zei f Chr Her Kit A 4 fiilé Biot
