Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)
1931-12-23 / 102. szám
december 23 Kiskunhalas Helyi Értesítője 3 oldal A Stefánia karácsonyi ünnepélye A Stefánia szövetség már megalakulásakor olyan korszellem által megkívánt szociális programmot tűzött ki maga elé és ezeket a célkitűzéseket annyira becsületesen és hűséggel vitte keresztül a gyakorlatban, hogy maga ez a tény már elegendő volt arra, hogy az egész ország közönsége a legnagyobb elismerés hangján emlékezzék meg a Stefánia szövetségről. Újságok és folyóiratok karolták fel a Stefániának azt a szép akcióját, amelyet a gyakorlatban valósított meg és a magyar közélet legkiválóbb kitűnőségei szóltak róla azon a hangon, amelyen csak kiváltságos egyesülésekkel szemben szoktak. A Stefániának az érdemei szinte fe lbe csü 1 he te tie nek az anya- és csecsemővédelem terén, de ugyanakkor a Stefánia a jótékonyságot is gyakorolja szerényen, de annál gazdagabb szivbőséggel. A Stefánia halasi csoportja mondhatnánk száz százalékig megértette és gyakorolja a Stefánia célkitűzéseit, ugyanakkor pedig azt a jótékonyságot is, amelyet a mai nehéz viszonyok és irtózatos gondok közepette élő szerencsétlen anyák és gyermekek gondozása megkíván. A halasi Stefánia az 'idén a múlt évinél is fokozottabb munkát fejtett ki, hogy a gondozása alatt álló anyák és gyermekek karácsonyát örömteljessé tegye és őket cipővel, ruhával és élelmiszerekkel segítse. Az ünnepélyről tudósítónk a következőket irhatja: Az ajándékok kiosztása ünnepélyes keretek közt történt a közgyűlési teremben szombaton délután kát órakor, ahol a közgyuési teremben zsúfolásig megtöltötték a termet az anyák és gyermekeik, továbbá az érdeklődő közönség, A te.emben szép karácsonyfát is állítottak fe’, hogy ezzel is emeljék az alkalmi ünnepség melegségét. A teremben két óra után megjelent dr. Fekete Imréné a Stefánia elnöknője a szövetség vezető tagjainak kíséretében. Az ünnepélyt dr. Fekete Imréné meleg érzéstől áthatott szavakkal nyitotta meg és többek között a következőket mondta: — Ez az ünnep egy nagy család együttérzését mutatja, záloga az együttérzésnek. Tekintsék és vegyék ezeket az ajándékokat úgy, mint a szeretet ajándékait és hogy a középosztály a súlyos viszonyok és a maga gondjai mellett sem: feledkezett meg róluk és nem hagyja el őket gondjaik közepette. Ezektől áthatva az 1932-es év hozzon sok örömet a Stefánia védenceinek és minden becsületes magyarnak. Az elnöknő nagy tetszéssel fogadott beszéde után dr. Keresztes Béla orvos köszönte meg a Stefániának, hogy nemes áldozatkészségével lehetővé tette, hogy ez az ünnepség ilyen eredménnyel végződhetett. Ezután a kát. és ref. egyház papjai nagyon szép beszédben emlékeztek meg és méltatták a Stefánia karácsonyi ünnepségének jelentőségét. Dr. Kovács Vince többek közt a következőket mondotta: — Az idei karácsonykor nem könnyű dolgunk van akkor, ha karácsonyi örömről beszélünk. Sok a panasz, rengeteg mértékű a nélkülözés, ezt pedig fokozottan nagy mértékben az édesanyák érzik, mert sokkal szívesebben szenvedik a maguk é'etszenvedéseit, mintha a gyermekeiket látják nélkülözni és szenvedni. Majd telkes szavakkal szólt a Stefánia nemes akciójáról és méltatta a Stefánia érdemelt, hogy ezzel az ünnepséggel is karácsonyi örömöt és napsugarat , igyekeztt belopni a gyermekeikért ag- 1 gódó és őket féltő édesanyák szivébe, j Ezután Pataky Dezső ref. lelkész be- j szélt és többek közt ezeket mondotta: 1 — A legnagyobb szó ma a kisgyermek védelme. Ilyen e pillanat is, amikor a Stefánia szerető szívvel osztja ki a szeretet ajándékait. Mert ezeknek az ajándékoknak épen a szeretet ad értéket és az a tény, hogy azok szerétéiből fakadnak. A Stefánia önzetlen fáradozása letöröl néhány könnycseppet és ebben rejlik a fáradozás jutalma. Köszönetét mond az elnöknőnek és munkatársainak, szerető munkásságukért és Isten áldását kéri az egyesület további tevékenységére. Ezután kiosztották az ajándékodat, amelyeket meghatott köszönettel vettek át a megjutalmazottak, utána pedig végétért a lélekemelőén szép ünnepség. Hogy lehetne megszüntetni a földbirtokok adósságait Egy érdekes tervezet szerint a mezőgazdaság terheit az állam- kincstárnak kellene átvennie kincstári jegyek kibocsátásával Budapesten az Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Szent Imre Körében Szőke Gyula dr. felsőházi tag, rend,kívül nagyjelentőségű előadást tartott »A kibontakozás útja« cimen. A legfontosabb feladatnak jelezte, hogy az államnak és a magángazdaságnak a szükséges tőkét előie- remtsék, amelynek egyetlen módja a belföldi kölcsön felvétele. Ez pedig úgy lehetséges, ha a mezőgazdaság terheit az államkincstár átveszi a hitelezőktől, kincstári jegyek kibocsátásával szer- zendö kölcsön utján, amely kincstári jegyek kamatmentesek és a bankjegyekkel egyenlő értékűek. A kincstári jegyeket első helyen be- tábláznák arra a földre, amelynek terhét a jegy ellenértékével az államkincstár kifizette. A földtulajdonos ezt a tartozást 40—50 év alatt négyszázalékos kamat mellett tör- lesztené, viszont minden törlesztés alkalmával a kormány annyi kincstári jegyet vonna be, amennyi tartozást visszafizettek. Ezzel a kölcsönnel a földbirtoknak a magánosokkal és pénz intézetekkel szemben való eladósodását meg lehetne szüntetni és az ekként juttatott pénzt a tőke- tulajdonosok az ipar és a kereske- deilem táplálására fordíthatják. A belföldi kölcsön megadná a lehetőséget a régi államadóssági kötvények, dső sorban a hadikölcsön kötvények valamelyes valorizálására is. A mezőgazdaság hagy rokonszBUvvel fogadja dr. Szőke Gyula felsőházi tag tervét, különösein javaslatának azt a részét, hogy a földnek fedezetként való felhasználásával bocsássanak ki uj értékjegyeket. A javaslat a legbehatóbban foglalkoztatja a gazdasági szakembereket és annak részletes megvitatására komolyan készülnek is. — Az a törökvés mondották, — hogy a magyar közgazdaság a maga erejéből termelje ki a válság megoldásának módját, a legalaposabb megfontolásra való jelenség. Ebből a szempontból igen nagy jelentőségű dr. Szőke Gyula terve: a földnek a fizetőeszközök fedezetéül való felhasználása. Halas város kereskedői, iparosai és gazdaközönsége havonta kívánja az állatvásárok megtartását, agyasakkor pedig a kirakodúvásárok fokozatos liiegsziintetását Érdekes és figyelemreméltó mozgalom indult meg Halason a kereskedő, iparos és gazdatársadalom körében az országos vásárok ügyével kapcsolatosan. - 1 A mozgalommal kapcsolatban hosz- szabb közleményt küldött be szerkesztőségünkbe Hudi András a Hangya ügyv. igazgatója, amelyből a következő részleteket közöljük. Igen életrevaló gondolattal foglalkozik most városunk iparos-, kereskedő- és gazda érdekeltsége. Egy memorandum összeállításán, dolgoznak, amelyben kérni fogják a kereskedelmi minisztert, hogy Ki'-fkíinhapsnak engedélyezzen 12 áii- iátvá^M', minden hónapban egyet, s a] kirakodó vájárokat fokozóo- sifa srüntesc mfog s korlátoziza akként, hogy e vásárokon csak helybeli, iparosok és kereskedők jogosultak árusítani, akik ma már ki tudják elégíteni az igényeket tisztességes áruval elfogadható áron s nincs szükség a budapesti zsibvásárról szalasztott zugkereskedők selejtes portékájára. Hogy miért van szükség az állatvá- sárofc sürüsitésére s a kirakodó vásárok leépitésére, az alábbiakban, próbálom magyarázni. Rikámiat és niódot kejll adíift a gaz- démajk ajrra, hagy nacsak négyezer egy évban, da esetleg m'ndea hónapban fölkínálhassa, bemutathassa fekslegcssé vált jószágát a helybeli vásáron s a venni szándékozó gazda se legyen kénytelen 3 hónapig várni a következő vásárra, ha vevőiszándéka van. Eziért kellene az állatvásárok számát megszaporitani. A kirakodó vásárok intézíménye több évszázados, — m,ég azlon időből való, amikor mléjg nem voltaik vasutak, s a falvakban, kisebb vámosokban ipairoiílik és keirzskadök. Abban aZ időben szükséges és indokolt volt a kirakodó vásárok tartása, mert ekkor Budapestről s a nagyobb vidéki városokból felvonultak azt iparosok és kereskedők, hogy ellássák ama környéket a szükséges áruval. Ma már erre semmiféle szükség nincsen. Bármifé'e árucikkre legyen ma szüksége valakinek, beszerezheti azt a helybe'i iparosnál vagy kereskedőnél, ajkji e. városnak adófkziftő polgári s g gzfiási terir^ény ínck fQgySjSjíója. Van a kirakodó vásár tartásának még súlyos erkölcsi fogyatékossága is. A rendőrség és csendőrség nem tud eléggé éber lenni, hogy megakadályozza a zsebmetszést s egyéb lopásokat. A vásárokon, nemcsak vevők és eladók, de az emberiség söpredéke, a tolongásban halászó tolvajok és csatok is megjelennek. Nincs vásár, hogy néhány magyar Zsebéből el ne tűnjék a tehénke vagy néhány birka ára. Nem, is szólva ama hamis szerencsejátékokról, akik a jóhiszemű, de tapasztalatlan emberek pénzlét szedik el. Nem; akarom elhinni, hogy akadjon ma józan gondolkodású, elfogulatlan ember, aki a kirakodó vásárok további fenntartását szükségesnek tartja különösen olyan véroülpkbajit, ahol fejlett afe ipar és kiejre^kedefiam. De egyéb érvet is fel tudok m,ég sorakoztatni a kirakodó vásárok ellen. Ma minden ország felelős vezetői azon munkálkodnak, hogy minél kevesebb pénzt vigyenek, ki az országukból, mert ezzel országuk szegényedik. Ugyanez a tétel á l a városoknál is. Óriási az az összeg, amit a négy kirakodó vásáron azí idegenek elvisznek városunkból. — Ezen pénz megmentése városunk részére elsőrendű kötelessége elsősorban a város vezetőségének, de minden városát szerető polgárnak is Ennek pedig egyetlen módja a kirakodó vásár mielőbbi beszüntetése. A december 16-án megtartott pótvásár is azt igazolja, hogy városunkban kirakodó vásárra szükség, nincsen. Aki a vásár napján a városban körülnézett, láthatta, hogy különösen a városháza környékén minden üzlet egész napon át zsuffolva volt vevővel. Iparosok és kereskedők állítják, hogy 'forgalmuk kétszerese, sőt háromszorosa volt más vásári napok forgalmának. Tehát az az összeg, amelyet a város helypénzben elvesztett, bőségesen megtérül a városnak közvetve forgalmi s egyéb adókban. A vásárló közönség is meg volt elégedve, mindenki beszerezhette azt az árut, amire szüksége volt, jó minőségben s tisztességes áron, . Érvényesnek tekinthető-e a szovjetházasság ? Egy budapesti asztalosmester az orosz hadifogságból hazatérve megnősült, jóllehet Samarkandban szovjetházasságot kötött. Bi^miával vá- doltan került a bíróság elé, ahol azzal védekezett, hogy úgy tudta, hogy a szovjetházasság érvénytelen. A törvényszék nem tudta megoldani a kérdést s ezért az igazságügyminiszterhez fordult, amely úgy döntött, hogy »miután a szóbanlévő hái- zasságkötés az ott érvényben levő alalki kellékek mellett köttetett és miután a feliek szándéka házasságkötésre irányult, az föltétlenül érvényesnek tekintendő«. A döntés alapján a törvényszék kéthavi fogházra ítélte bigámiáért az asztalos- mestert.
