Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1930 (30. évfolyam, 1-104. szám)

1930-06-07 / 46. szám

junus 7 Klskimhalai Helyt Érteritfl)e 5 oldd 3 napos tárgyalás után ítéletet hirdettek a pírtól bűnügyben A törvényszék szándékos emberölés miatt életfogytiglani {egyházra Ítélte a feleség- gyilkos Sztraka Mihályt kiránduló társaság szállt volna ki Pirtóra. Tárgyaló terem as eper fák alatt Sztraka tanyájának udvarán már összegyülekezett a közönség, kíván­csian nézik a bevonuló biróság tag­jait, ott vannak a szomszédok, az érdeklődők, sok gyerek, ott vannak a beidézett tanuk, ott találjuk a három csendőrt, akik az első nyo­mozást megejtették, valamint Kame- ráth János rendőrkapitányt és a vá­ros főorvosát, akik az első hivatalos vizsgálatnak megejtői voltak a hely­színén. Az udvarban hosszú asztalt he­lyeznek el, a biróság tagjai kiterítik az ügy iratait, a bűnjeleket, előke­rülnek a büntetőjog kézikönyvei, a bírósággal szemben egy pádon he­lyet foglal a két fogházőr és közöt­tük nyugodtan ül Sztraka Mihály, a feleség gyilkosság vádjával sújtott pirtói földműves. Ahogy figyelem Sztrakát, egészen nyugodtak látszó, jó parasztgazda arc, jobbra-balra te­kint, körülnéz a saját udvarában és egy alig észrevehető árnyalat a te­kintetében mutatja, hogy kissé fur­csának talá'ja azt, hogy a saját há­zának udvarában vonják fele’ősségre súlyos cselekményéért. költött, hogy az anyja nincsen a szobában. Erre gyorsan felkeltem és láttam, hogy a feleségem ruhája az ágy előtt a földön hever, rosszat sejt­ve, gyorsan öltözni kezdtem, hogy elindulok keresésére. Amikor idáig ér Sztraka vallomásában, a jelenlévő asszonyh'allgatóság erősen zúgni kezd, az asszonyok fejüket csóvál­ják, látszik rajtuk, hogy nagyon ha- ragusznak Sztrakára. Az elnöknek kell csendre inteni a felháborodott hallgatóságot, hogy Sztraka Mihály a következőképen folytathassa val­lomását. — Felöltöztem és kimentem az udvarra megnézni az asszonyt. A kisajtón mentem ki a gyümölcsös felé, mindenfelé nézelődtem, minde­nütt a fákat is megnéztem és ek­kor az ut felől a vejem Dér Mihály jött és megkérdezte tőlem, hogy mi- a baj. Én erre azt feleltem, hogy nagy kalamajka van nálunk, mert az éjjel kiszökött anyátok. Majd ismét széj/elnéztem és ek­kor pillantottam meg az egyik almafán függve feleségemet, aki­nek megfogtam a lábát, de az már teljesen hideg volt. A vejem ekkor eltávozott, hogy a legközelebbi vasuli örháztól telefo­non értesítse a csendőrséget. Később egyesek mondták nékem, hogy en­gem is gyanúsíthatnak azzal, hogy én akasztottam fel az asszonyt, ami­re én azt feleltem, ha mondják, hát mondják, az én szivem tiszta, én teljesen ártatlan vagyok. Ha mond­ják, mit csináljak. Sztraka Mihály ezzel befejezi vallomását, majd Ka- meráth János rendőrkapitányt, aki a rendőri nyomozást végezte, hallgat­ja ki a bíróság. A bűnügyi osztály vezetője a következőket mondja. Hit mondanak a hivatásos személyek T — Én, amikor kiérkeztem a hely­színére, a legkörültekintőbben meg­ejtettem a vizsgálatot, az asszony fejében a hajfonat alatt homokot találtam és azon­nal msgá lapítottam, hogy az asszonyt csakis külső erőszak folytán tehették el láb alól. Sztraka Mihály kisfiának vallomása szerint a vádlott borzalmasan bánt a feleségével, ütötte, verte és elmon­dotta azt is, hogy a cselekmény éj­szakáját megelőző este az apja kést, villát és minden hasonló szerszámot eltakarított a szobából, amiből arra következtetnek, hogy Sztraka minden védekezési eszközt el akart tüntetni a szobából. Elmondta a kisfiú azt is, hogy az anyja soha sem fenyege­tőzött öngyilkossággal. Ezután az elnök jegyzi meg, hogy Sztraka azt mondta egyszer felesé­gének, hogy ha az öreg Kincses bácsi nem volna itt, akkor felakasz­tanálak. Sztraka ezt is kereken ta­gadja. A bíróság ezután dr. Fráter já- rásbirót hallgatja ki, aki szintén azt moncffa, hogy az asszony nem fEhe­tett öngyikos, majd dr. Novobaczky István főorvos, aki először vizsgálta meg orvosilag a holttestet és ő is boncolta fel, azt mondja, hogy ő kizártnak tartja az Ön- akasz ást, annál is inkább, mart az asszony jobb Iábaszárán fe- lüröl-lefelé éles harzsolás lát­szott, ami ké ségtelenül annak a jele, hogy az asszony é'eíielsn holttestét valaki feltolta a fára és így keletkezett a horzsolás. A három csendőr vallomása szintén Sztraka ellen szól és megegyezik a rendőrkapitány vallomásával. Ezután következik Dér Mihály val­lomása, akiről a hallgatóság, az ügyész, a védő és álta’ában az ügy valamennyi ismerője azt hitte, hogy terhelő vallomást fog tenni apósa ellen. Eleinte ez a tanú apósa ellen is vall, de később ellentmondásokba keveredik, erősen zavart lesz, ösz- sze-vissza beszél, a föltett kereszt­kérdések te’jesen megzavarják, any- nyira, hogy az ügyész fel is szólal, ellenzi Dér Mihály megesketését, mert szerinte ő is gyanúba keverhe­tő. Kitűnt ugyanis, hogy Dér Mihály az em ékezetes hajnalban nem hazulról jö.t a Sztraka íayya felé, hanem eddijg még ismeretlen okból Sztraka tanyájának gyümölcsöse metletí elterülő pázsilos helyen egy óit lévő szénabogyán aludt. Elmondta még Dér Mihály a bíró­ság tagjainak és a hallgatóságnak nagy meglepetésére és csodálkozá­sára, hogy Sztraka Mihá’y ö reá fél­tékeny volt, majd később úgy mó­dosította ezt a vallomást, hogy ez nem szerelmi féltékenység vo"!t, ha­nem Sztraka azért féltékenykedett reá, mert a felesége időnként dug- cVa pálinkát adott Dér Mihálynak. (Kiküldött munkatársunktól.) Ked den reggel 3/4 9 órakor szokatlan társaság szállott le a Halasról Pirtó- ra érkező személyvonatról. A társa­ság tagjai a kalocsai törvényszék László Géza tanácselnök két szava- zóbirája, Oroszy Ferenc és Palátsik Lajos szavazóbirák, dr. Nagy Ist­ván ügyész, dr. Száva István védő ügyvéd. Az állomás előtt már várták a társaságot a kalocsai fogház két őre és a nap szomorú hőse, Sztraka Mihály pirtói gazdákodó, aki mint ismeretes, az ellene emelt vád sze­rint megfojtotta feleségét és utána kertjüknek egyik almafájára akasz­totta fel felesége élettelen holttestéit A társaság megindult a rekkenő hő­ségben a pirtói vasútállomástól másfél kilométernyire fekvő Sz rika-fée tanyához, meri itt tartják meg a su'yos bűncselekmény ügyében a főtárgy alást. A tavaszi gyenge szellőben enyhén jínganak a jól kifej’ett rozskalászok, körülöttünk madárcsicsergés hang­zik, béke és megnyugvás, csönd és csendes munka uralja a kis tanya­részt, mintha nem is erről a súlyos ügyről vo’na szó, hanem csupán egy A vádlott kihallgatása A vádlott az elnök kérdéseire nyu- . godtan felel, folyékonyan, szabato- ! san adja elő a válaszokat, elmondja, hogy rablás miatt 5 évi fegyházra volt Ítélve. Az elnök ezután meg­mondja a vádlottnak, hogy ellene gy l- kosság büntette címén emeltek vá­dat, majd a szivére próbál beszélni, figyelmezteti, hogy saját lelkiismere­tén könnyít, ha nem tagad, mert akkor sokkal enyhébb a büntetése is. Ekkor Sztraka Mihály, aki állva hall­gatja végig az elnök szavait, meg­szólal és feszes vigyázz állásban a következő vallomást teszi: — Én amit tettem, már elmondta/» a rendőrségen is, a vizsgálóbíró ur előtt is és most is csak azt mondhatom, hogy a gyilkosságban, amellyel engem vádo’nak, tejesen ártat­lan vagyok. 1904-ben kötöttem házasságot a fe­leségemmel és, ha voltak is közöt­tünk kisebb perpatvarok, ez csak olyan volt, ami minden gondokkal küzdő embernél meg van. A szegény ember élete szegénységért pöröl, mondja a vádlott, de veszedelem köztünk soha nem volt. Ital volt a házunknál az utóbbi időkben, s az­óta nem lehetett bírni a feleségem­mel. A feleségem megszokta az italt és többször ittas volt és ilyenkor nem lehetett vele birni, ezért tör­tént azután, hogy többször pofon­vágtam a feleségemet. Az eset előtti reggelen vonattal Halasra utaztam, hogy ott a városban vejem megbízá­sából szöget vásároljak, meg azért is, hogy ott egy ismerősömmel bi­zonyos dolgokban beszélgessek. Ebéd után Halason az állomásról is­mét hazautaztam Pirtóra és itthon a feleségemet lekvárfőzésnél talál­tam, aki akkor is ittas volt, amit onnan állapítottam meg, hogy a lek­vár odakozmásodott. Erre én azt mondtam feleségemnek, hogy álljon odább és hagyja abba a lekvárfő­zést, ezt ő megtagadta, erre én arább löktem és egészen 5 óráig én főztem a lekvárt. Estefelé azután hívtam vacsorázni a feleségemet, de ö nem jött be, csak később, ami­kor nem akart levetkőzni, hanem úgy ahogy volt, ruhástól lefeküdt az ágyra. Majd én is bementem, mond­ja és szintén lefeküdtem. Az elnök ennél a pontnál, ahol a kritikus éjszaka következik, ismét a szivére beszél Sztrakának és figyel­mezteti, hogy most már nagyon vi­gyázzon, hogy mit fog vallani, mert ez nagyon fontos ő reá nézve is. Sztraka újból beszélni kezd leségem még mindig ruhástól feküdt az ágyon, én szintén lefeküdtem és mivel nagyon fáradt voltam, hama- marosan el is aludtam, csak akkor ébredtem fel, ami­kor fél négykor, vagyis valójá­ban 3 órakor a kisleányom fe!­— Én elaludtam és csak akkor ébredtem fel, amikor a kisfiam fel­költött, hogy kisérjem őt ki az ud­varra. Ekkor a mi óránkon 1/2 2 volt, de megjegyzem, hogy a mi óránk félórát sietett. Amikor visz- szatértem kisfiámmal a szobába, fe­A megrázd konmatann — Én máskor majdnem mindig az édesanyámmal feküdtem, de azon az éjszakán az apámmal feküdtem ágyba. Apám levetkőzött és ő is lefeküdt. Hogy mennyit aludtam, nem tudom, de Itirtekn fe riadtam és láttam, hogy az apám nincs melleit em az ágyban, hanem az anyám ágya körül mozgolódik és az anyám nagyon nyöszörgőit. Majd csönd lett és én később fel- • ébredtem és szólítottam az anyá­mat, hogy kisérjen k iaz udvarra, anyám azonban nem szólt semmit, mint máskor szokott, hanem az apám mondta, hogy ne szólongassam az anyámat, hanem majd ö kivisz engem. Amikor bejöttünk, újra el­aludtam, majd az 5 éves kistestvé­rem sírása ébresztett fel, akihez az Ekkor a biróság elöszólitja Sztraka | János kisfiút a vádlott fiát, aki az j emlékezetes éjszakán apjával az ud- * varra kiment. Sztraka János élénk szemű, fürge kisfiú a biróság elé áll, leveszi a ka­lapját, ingbe van, mezítláb, majd az elnöknek arra a "kérdésére és figyel­meztetésére, hogy csak akkor kell vallania, ha akar, azt meg is tagad­hatja, azt feleli, hogy vallani akar Az elnök ekkor megkérdi a kisfiút, hogy nem feszélyezi-e az apja je­lenléte, mert ha igen, akkor a vád­lott apát eltávolítják. A kisfiú igent bólint, az elnök int és a két fogház­őr a vádlottat az udvar hátulsó ré­szére vezeti. A kisfiú most elmondja, hogy 10 éves, az elemi iskola IV. osztályába jár, majd folyékonyan a következőket mondja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom