Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1929 (29. évfolyam, 1-104. szám)

1929-06-08 / 46. szám

junius 8 Kiskunhalas Helyi Értesítője 5 — Ä reálgimnázium igazgatósága j meghívja a tanulók szüleit és a város | érdeklődő közönségét a 16-án tar- ! tandó záróünnepre, továbbá a 18— j 21-én tartandó vizsgákra. 10-ig kéri 1 a szives adományok beküldését. Fi­gyelmezteti a tanulókat és szüleiket, hogy a jövő tanévre csak szept. ele­jén lesznek a beiratások. Minden megfelelő bizonyitvánnyal rendelkező tanulót felveszünk. sport Labdarugó mérkőzés. F. hó 9ién, vasárnap délután fél 6 órai kezdettel a KAC I. csapata barát­ságos labdarugó mérkőzést tart a bu­dapesti MOVE Sport Egylet bajnok csa­patával. A mérkőzés a vásártéren lesz. Helyárak rendesek. Hölgyek 60 fillért fizetnek. T. Fölemelték a postatakarékpénztár be­téti kamatlábát. A pénzügyminiszter május 29lén kelt rendeletével 1929. jun. 1-től kezdődő hatállyal a m. kir. posta­takarékpénztár takaréküzletágában a) a takarékbetétek után fizetendő törzska­matlábat 6 és fél százalékban, b) a kü­lönleges kamatozású betétek kamatlábát pedig 1 százalékban állapította meg. — Ä zsanai autóbusz járat menet­rendje vasárnap reggeltől kezdve megváltozik. Kifelé indul reggel 8 órakor és délután 1 óra 20 perckor. Beérkezik a városba d. e. 9 órakor esd. u. 3 órakor. — Balatoni gyermeküdülő Balatonii­gán, 5—15 éves fiuk és leányok részére. Gondos felügyelet. Német társalgás. Sport. Felvilágosítást nyújt: Dr. Pásztor Józsefné oki. középiskolai tanár neje, Budapest, VI., Délibáb-u. 25. Telefon: L. 991—48. Prospektus! Uj, nagyméretű, modern közvágóhidat épít rövidesen Nagykőrös. Valószinüleg a vasút mentén kap megfelelő helyet a* közintézmény, amely mellé hütőházat és kisebb jéggyárat is terveznek. — Makacs székrekedés, vastagbél ka- tarus, gyomorbaj, puffadás, vértorlódás, sárgaság, aranyeres csomók, csipőfájás eseteiben a természetes »Ferenc József« keserüviz, reggel és este egy-egy kis pohárral bevéve, rendkívül becses há­ziszer. Klinikai megfigyelések tanúsága szerint a Ferenc József viz még ingerlé­keny belü betegeknél is fájdalom nélkül hat. Kapható gyógyszertárakban, dro­gériákban és füszerüzletekben. Csengőd vasút állomásán életbelépett az utvámszedési jog gyakorlása, ame­lyet még 1920-ban engedélyezett a ke­reskedelmi miniszter, azzal a feltétellel, hogy a vámszedési jog csak akkor lesz gyakorlatba vehető, amikor az állomás megközelítésére szolgáló kiépítetlen köz- utszakasz szabályszerűen kiépült. Miután a szóbanforgó szakasz megfelelően el­készült, a miniszter a vámszedési jog gyakorlására megadta az engedélyt. Jelentést kér a főldmivelésfigyi minis­ter az alispántól arra vonatkozólag, hogy a megye területén »mely gazdaságok és milyen számban szerződtettek a folyó gazdasági évre először: külföldről és mely államból mezőgazdasági munkáso­kat, másodszor: belföldről más törvény- hatóság területéről való mezőgazdasági munkásokat.« — Szenzációs műsorokkal zárja sze­zonját az Apolló-mozi, amennyiben a nyári hónapok alatt csak ünnep- és va­sárnap tartja előadásait. — Ma, szom­baton Bolváry Géza, a világhírű ma­gyar rendező rendkívül érdekes 10 fel- vonásosát, a Kisértetek vonata, Verebes Ernővel a főszerepben, kerül bemuta­tóra. — Holnap, vasárnap az idény leg- kacagtatóbb filmje, a humor felhőkarco­lója, a Potyautasok cimü 8 felvonásos Zoro-Huru-kép kerül vászonra. Mindkét film iránt, tekintve, hogy a fővárosi mozgókban hetekig voltak műsoron, — óriási az érdeklődés. — A Népszigeti-fürdő megnyílt és na­ponta a közönség rendelkezésére áll. — Telefon: 35. — Asztaiosműhely kibővítés Kelebián. Stemler Pál asztalos és temetkezési vál­lalkozó, asztalos üzemét villanyerőre fel­szerelt gépekkel rendezte be. Nagyobb- szabásu építkezések asztalos munkáit, úgy helyben, mint a vidéken a legpon­tosabban és olcsó napi áron vállalja et. A Szegedi Kereskedők Diákinternátusa felvesz az 1929—30. tanévre kereske­delmi, gimnáziumi, reál, polgári, felső- ipari és faipari szakiskolai tanulókat megnagyobbított intemátusába. Prospek­tust készséggel küld Paul Adolf gond­nok, aki a behatásokat is elvégzi. — Szeged, Fodor-n. 33—20. Postafiók 87. »■ ........ ............................== PÁ LYÁZAT. Az »Egységes Párt« (48-as kör) a ! kör helyiségeinek festésére pályázatot j hirdet. A tánctermet és az ajtókat olajjal mázolva, valamint a folyosó mennyezetét is. A könyvtár, olvasó terem és folyosó a kiválasztott minták szerint festve. — i Bővebb felvilágosítással szolgál a kör jegyzője. Pályázati határidő 11-én dél­utánig. — Elnökség. ENEMt) VÉSZETlg Főiskolai növendék ® uj módszerü zongora» § oktatásra vállal tanítva» H nyokat, esetleg házhoz is jár tanítani. Cim: m ! gflaáMelep, Maján^vllla. 5 Most olcsún vásárolhat nálam, míg a készlet tart Porcellán uzsonnás tányér csak 30 fill. Arany szélű porcellán uzsonnás tányér csak 50 fül. Virágos porcellán uzsonnás tányér csak 50 fill. Porcellán nagy leve- ses tányér csak 70 fill. Virágvázák nagy választékban, olcsón kaphatók. Alkalmi ünnepélyekre virágvázák kölcsön is kap­hatók. Nyugágy lábtartóval együtt csak | 9 P 80 fill. Séta és fekvő gyermekkocsi I csak 16 P. Cukrot, kávét, rizst és teát és j az összes fűszerárukat nálam szerezheti | be legolcsóbban s eztenkivujl 2 Százalékot i téritek vissza mindenkinek. Minden do­boz pótkávéhoz adok ingyen egy alpacca kávéskanalat Kékkő és raffia is nagyon olcsón kaphatók. Megjött a befőttes, lekváros, babos, uborkás üveg literje ! csak 20 Fill. Langermann Józsefnél, a Keresztes-vendéglővel szemben. Értesítés! Tisztelettel értesítjük a n. é. kő= zönséget, hogy a városi nagyszállodát, éttermet és Rávéházat Juhász és Kalmártól átvettük. Kitűnő magyar konyha. Tisztán kezelt fajborok és elsőrendű dupla márciusi sör. Kérjük a n. é. közönség szives pártfogását. Tisztelettel lendek és Barna szállodások: REGÉNY Irta : BOROSS FERENC Ez a jótanács tényleg nagyon üdvös volt. Ha elfelejtette volna közölni velem a beduin, úgy most nem feküdnék itt, a kórházi ágyon. Valahol a Szahara égő homokja alatt pihennék örök nyuga­lomban. Alig mentem tiz-tizenöt kilométert, máris észrevettem, az első halálos töl­csért. Nagy volt, lehetett vagy száz mé­ter átmérőjű. Iszonyattal néztem sokáig. A homokon egyébként semmi különöset nem vettem észre. Enyhén mélyült, aztán minden irányban újra emelkedett. Ott álltam a tölcsér szélinél, ki tudja, milyen mélységek fölött és megbüvölve néztem a halálnak eme csapdáját. Aztán keresztet vetetem magamra és jó messze kikerülve az alattomos helyet, tovább erőltettem a keserves menetelt. Ezen a tájon már annyira laza volt a homok, hogy minden lépésnél térdig, sőt sokszor derékig süppedtem. És min­den süppedésnél azt kellett gondolnom, hogy no most, most nyel el végleg a homok. Ez az állandó .és minden lépésnél meg­ismétlődő izgalom hihetetlenül kimerí­tett. Nem is volt más gondolatom, csak folyton! a halál, akit sohasem éreztem oly közel magamhoz. Szinte éreztem cson­tos ujjait, amint fogja a kezem és visz, vonszol magával a süppedő homokban: Miég a hangját is hallottam néha, rette­netes, különös hangját: — Gyere, csak gyere! Sokszor szerettem volna vissza­fordulni és menekülni, menekülni in­nen. De a halál — úgy éreztem, nem ereszti kezem. Ellenállmatatlan erő­vel vitt, ráncigáit maga után a Sza­hara kellős közepe felé. Pedig minél közelebb értem a cél­hoz, annál biztosabban tudtam, hogy hiába tettem meg az óriási utat. A Szahara kincséről szóló legenda csak közönséges és végtelen naiv mese, amely csak a hiszékeny arabok fan­táziájában éL A térképet pedig, a mely az elásott kincs helyét jelezte, bizonyára valamelyik félbolond arabs rajzolta, aki néhány száz év előtt elrontotta a gyomrát és vadakat ál­modott Most aztán akadt egy nálánál is nagyobb bolond, aki hitelt adott a mesének és nekivágott a rettenetes jutnak s a bizonyos halálnak. — Eh! visszafordulok! — kiáltot­tam százszor is az utón. — De nem! hátha? hátha? — szól­tam százszor is utána És mentem. S mikor már a folyé- lyékony homokban felmondta a Iá­ban a szolgálatot, hát hason csúsz­tam tovább. — Hát meddig is megyek én? — szóltam egyszerre magamhoz. — Talán már túl is mentem a Szahara közepén? — üvöltöttem fel, mivel az előbb nem hallottam a hangomat, annyira tele volt a fülem homokkal. — Hol a térképed?: — kiáltot­tam újra magamra, mint valami te­hetetlen kisgyerekre. Reszkető kézzel az ővembe nyúl­tam és elökotorásztam a sok száz éves, primitiv térképet. Sokáig nézegettem, vizsgáltam a rajzot. Négy hatalmas dombot mu­tatott a rajz. A dombok átlóval, egyenes vonallal voltak összekötve. Ahol az átlók metszették egymást, ott csillag volt kirajzolva s alatta arabs betűkkel ez a szó állott: Kincs. Körülnéztem s az ájulás környé­kezett. Négy hatalmas domb feküdt előttem egymással szemben, körül­belül egy kilóméter távolságra egy­mástól. Semmi kétség: a térképet nem a levegőből rajzolták. Tehát igazat mond. A dombok itt állanak és szó- ról-szóra úgy, mint ahogyan a tér­kép: az ősrégi térkép mutatja. Mint a nyárfalevél, remegtem s a verejték verte homlokom. — Hát mégis... mégis igazat mond a térkép. Talán a kincset is megta­lálom. Ki tudja? Istenem most se­gíts — szóltam ,vagy kiabáltam szin­te eszemet vesztve. Tehát ahol a négy domb átlója metszi egymást, oda kell mennem, ott lesz, ha lesz, a kincs. Lassan, óvatosan mentem a hely felé. Vigyázva, minden lépésnél meg­állva lépegettem előre. Attól féltem, hogy az utolsó pillanatban, közvet­lenül a cél előtt fog velem valami szerencsétlenség történni. Figyeltem, szemeimet meresztgettem, nehogy va­lamely rejtett tölcsérre lépjek és el­nyeljen a föld. — Ott! ott van a tölcsér! — kiál­tottam fel önkéntelenül és kinyúj­tott karral az előttem lévő homok- tölcsérre mutattam. Percekig álltam igy megmerevedve és üveges szem­mel bámultam a veszélyes helyre. Aztán körülnéztem, figyelmesen megvizsgáltam a négy domb állását, aztán — ájultan rogytam a földre. A tölcsér pontosan a négy domb közepén volt! Sokáig feküdtem aléltan a földön. Már késő délután volt, mikor ma­gamhoz tértem. Keservesen sírtam. Átkoztam magamat s az arabokat, akik ilyen bolond mesét elhitettek velem s engem a Szahara közepéig, a négy dombig s eddig a haláltöl­csérig bolondították. Hiszen ha rálépek arra a tölcsér­re, azonnal beszakad alattam s én a halál fia vagyok. Mondhatom, borzasztóan szenved­tem ott, a tölcsér szélén állva. Letér­deltem s összekulcsolt kezekkel kö­nyörögtem az Éghez, hogy fedje fel előttem a kincset, amelynek látásá­ért ezer halállal és szenvedéssel da­colva, idáig vánszorogtam. így: térdre ereszkedve és ima köz­ben ért utol az este. Fáradt voltam, halálosan fáradt és lelkileg teljesen kimerült Leborultam a langyos ho­mokra és lecsukódott szemem. El­aludtam. Egész éjjel víziók és ál­mok gyötörték. Vigyorgó arcú szörnyek táncoltak körülöttem és csörgették a sok-sok aranyat. Csörgették és dobáltak ve­le. Én mohón kapkodtam az ara­nyak után, de a kezeim között sem­mivé váltak. Sírtam, dühöngtem ál­momban és kértem a szellemeket, hogy ne kínozzanak. De azok sze­membe röhögtek és tovább szórták, "hajigálták felém a "kincseket s én hasztalan nyúltam utánuk, mindanyi- szor üres semmit markolt a kezem. Még akkor is könnyes volt a sze­mem, mikor felébredtem a keserves álomból. De az ébredés se hozott enyhü­lést. A tölcsér, melynek a szélén feküdtem, még mindig ott merede- zett, ott tátongott előttem. Hogy is lépjek rá, mikor tudom, hogy le­szakad. Lehet, hogy alatta van a kincs, de számomra elérhetetlen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom