Halasi Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1921-06-15 / 48. szám
2. oldal HALASI ÚJSÁG junius 15 kocsihiány miatt nem lehet járatni. Kijelentette még a kereskedelmi miniszter, hogy mihelyt a szénviszonyok megengedik, minden vonat vasárnap is közlekedik és azok a gyorsvonatok, amelyek most csak hetenkint háromszor járnak, -naponkint fognak közlekedni. * Elhelyezik a szerbek a szabadkai vasutigazgatóságot. A szabadkai üzleívezetőséget 1913- ban állította fel a'Máv. Mikor a szerbek megszállták Szabadkát, az üzletvezetéséget is átvették és igazgatósággá bővitették. Zágrábi lapok azt írják, hogy mivel Szabadka a határhoz igen közel fekszik nem alkalmas székhelye a vasutigazgatóságnak és ezért ezt a közeljövőben Újvidékre fogják elhelyezni. Újvidéken már helyet is találtak a vasutigazgatóságnak, a magyar főgimnázium épületében. Utazik? A városban váltsa meg jegyét! Néhány hónappal ezelőtt „Vasút * * rovatunkban sürgettük a halasi Máv. menetjegyiroda fel állítását. Az utazóközönség kényelme szempontjából olyan fontos iroda megvalósult s már meg is kezdetle működését. Erre vonatkozólag falragasz (hirdetés) is jelen meg, amely rész e esebb felvilágosítást nyuj a közönségnek. Őrülünk, hogy a Máv. hivatalos meneiirodáját keresztény intézet a Nemze i hitelin ézet rt. Rózsatövis. Irta: Karácsonyi Aladár dr. III. A leány arca hófehér lett, kezéből kihullott az ecset és alig érthető halk hangon igy válaszolt: — Legyen nyugodt nem soká fogja hordani bilincseit — Ha a jó isten és ön akarja, ezen a földi életen át. — Legyen, ismétlem uracskám nyugodt, — mondá baljóslatúig — szabad lesz, nemsokára szabad. Egy óra, mondjuK egy nap s ön borzadni fog tőlem. — Oh I ne beszéljen igy, mert kétségbe ejt. — De hiszen mondtam, hogy olyan rózsa vagyok, a melynek csúnya, szúrós tövisei vannak. — Egy nemzetemben közmondás erre is előkészít mondván : „Nincsen rózsa tövis nélkül!“ — Az én töviseim eléktelenitik a virág©1. — Nem törődöm velők, ha fel is sebzem velők telkemet, de szivem az ön bírásával kárpótolva lesz. Mondja hát szeret ? — Igen! — Győzelem! sut ogtam magamban s megcsókoltam a kezét. A leány fejét mellére hajtva fájdalmasan felsóhajtott. Látszott rajta, hogy szenved. — Beteg? — Nem. — Aggódom önért. — Egy kis szédülésem volt, de már elmúlt. Hány óra ? — N|gy. kiskunhalasi fiókja kapta meg. ahol az u azóközönséget figyelemmel fogják útbaigazítani és kiszo'gálni. Megszűnik a vasú i pénz áraknál elkerüihetlen kapko dás, idegesség, várakozás és tévedés. Az u as ké nappal je őbb is megválthatja jegyet a menetjegyirodában (Kossuth- ésÁrpád- u ca sarok) s ha kiér a pályaudvarra, jegyváltás gendja nélkül ülhet be a kocsiba. De a menetjagyiroda egyéb — az u a- zássaí kapcsolatos — praktikus működést fejt k:, ( isztviselője gyek, kirándulások, díjkedvezmények, pénzátutalások idegenterületekre stb.) amiért létesítésének csak örvendhet a város. Magas elismerés. Dr. Hanauer István váci püspök Ő méltósága örömmel vett tudomást a halasi alsóvárosi tanitó-testület azon buzgó munkájáról, mely által megteremtene az iskolai takarékpénztárakat. Kürti István káplán utján 300 koronát küldött a tantestület igazgatójának abból a célból, hogy azt felekezeti különbség nélkül a szegény- sorsú, de jó tanulók között ossza ki, illetve azok betétkönyvére az isko ai takarékban helyezze el. A tan estület meleghangú levélben köszönte meg a püspök ki üntetését. A jutalmat A festő leány ijedten felrezzent s kezét összekulcsolva fordult felém. — Az égre kérem távozzon azonnal, holnap két órakor itt újra taláikozhatunk. — Négy órakor zárják a kép 'árt, a nép is to ong már kifelé; maga is jön; talán haza kísérhetném ? ^ — Nem. nem, nem lehet, felén holnap, csak ma nem, tört ki egyszerre izgatottsággal, Úgy láttam, hogy a leány ideges és be eg. Holnap jobb hangulatban találom, gondolám, és édes reménnyel búcsút vettem tőle s kifelé indultam. Alig érek az ajtóig, vissza hivott. — Uram, hisz a nevét sem tudom. — Istenem, milyen ügyetlen vagyok I — Bemutattam magam. — Látja kisasszony, ez a valódi szerelemfüzér, amely most kötött össze bennünket anélkül, hogy ismertük volna egymást. — A rózsalánc gyenge köteg, vigyázzon rá — holnap elszakad. — Soha! A leány ecsetjével egy papirosra teljegyezte nevét: „Marie Mole“, Lehajoltam, hogy ismételten megcsókoljam rózsás kezét. Keze remegett. Szemeivel aggódva tekintett a terem ajtaja felé s izgatottan sutlogá: — Siessen. — Megyek. E pillanatban a leány felsikol- tott. — Késő 1 — és zokogásba tört ki. Egy teremőr két fekete mankót hozott be s azt a festő leány karosszékéhez támasztotta. az évzáró vizsgák keretében osztja ki az awa érdemes tanulók között. Mint értesülünk, az iskolai takarékpénztárak harmadfél hónapi eredménye meghaladja a 10.300 koronát. Hogy ily magas elismerés érte az<alsó- városi tamtó-testü ete:— melegen gratulálunk. Halasra szökött pesti sikkasztó. A halasi rendőrség egy tipikus fővárosi svihákot fogon el, aki itt akart elrej.őz. ködni. Az ártalmatlanná tett büniettest Herman Zsigmond- nak hívják, aki Budapesten 12.000 koronát sikkasz ott a pénzt a lóversenyen vesztette el. Elfogatáskor még ezer korona készpénzt talállak Her- manná', de volt nála 40 gramm aszpirin is. A detek- tiveknek, — akik őt elfogták — azt mondo'ta, hogy ha nem fogják el öt még ideje korán, akkor ő ezzel a 40 gramm aszp rinnal megmérgezte volna magát. Hermant visszaszállították Budapestre. ■ _____________ C sonka Magyarország nem ország! Egész Magyarország — menyország! A következő pillanat mindent megmagyarázott. Marie zokogva fogta meg mankóit, megdöbbenésemre kínos vonaglással emelkedett fel támogatásaikkal székéből. Felém közelitett. Nem is lépett a szerencsétlen, csak maga után vonszolta -ábait, kopogásaikból kivettem, hogy — fa volt mindake’tő. Szemeiből sűrűn hullottak a könnyek zokogva, töredezett hangon igy szolt: — Uram I Illúzióban akartam holnapig tartani hogy egy pár boldog órát szerezzek magamnak azzal a tudattal, hogy van egy férfi, aki nem borzad tőlem, hanem szeret. A sors ezl a pár órát is irigyelt# tőlem, megmutatva töviseim. Talán jobb igy, hamarobb tu esik a csalódáson. Isten önnel I Feledjen el, én nem felejtem el soha. Marie már az ajtó felé ván- szorgott. amikor én még a meg döbbenéstől földhöz gyökerezett lábakkal álltam a karosszék mellett. Szánalomraméltó alakját látva fájdalom marcangolta lélekkel néztem a távozó leány felé, majd utána mentem s megszólítottam. — Marie, én követem magát. Maradjon, annál büszkébb vagyok, hogy mint nyomorult, szánalomból élvezzem bárki szerelmét, válaszolt dacosan a leány. Váljunk el békében, viszontlátásra a túlvilágon. Ott már nem lesz szükségem mankókra. A festő leány folytatta útját. Utána tekintettem. Milyen megtört volt alakja I Látása könnyeket facsart ki szememből. Újra követni akartam, hogy újból megHÍREK. Fölemelik a posta, táviul és telefon tarifáját. Demény Károly ál amtitkár a pos a vezérigazgatója a kereskede’rai és ipari szak- képvisele ekkel a napokban ismer etté meg a pos;ánál, távírónál és telefonnál julius elsején életbe éptetendő pótdijak és tarifaemelések tervezetét. A pos'.ánál a pos‘ai dijak után tiz százalékos pótdijat, a távirónál minden tiz szó után egy korona, sürgős táviratnál három korona pótdijat, az interurban telefon- beszélgetésnél 1—3 korona, sürgős beszélgetésnél 3—9 korona pótdijat fognak szedni Minden egyes telefon főállomás bérlője Budapesten 2000, vidéken 1000 korona egyszeri, azonfelül pedig a rendes előfizetési díjon kívül 240 korona évi hozzájárulását tar oz k fizetni, amely utóbbi vidéken 120 koronára mérsékiődik. Ezeken a hozzájárulási dijakon k vül tarifaemelésben is lesz részük a postát, táviró és telefont haszná'ó boldogoknak. szó itsam, de már nem volt rá erőm, hogy sze ébe tekintsek annak a leánynak, akit egy pár perc előtt tökéletes szépségnek hi tem. Budapesti lakáscímemmel ellátott névjegyemet becsusztat- tam az ot hagyott festékdobozába s elhagytam a képtárt. Künn a zajos Páris fogadott, mintha lármájával el akaría volna nyomni lelkem szenvedéseit. Marie képétől nem szabadultam meg többé soha. Parisban képzeletemben egyre követett mankős alakja, utazásaimban utitársam lett. Sö', itthon is emlékezetemben maradt, a sokáig sem tudtam elfelejteni a szegény leányt. * Pár év mu va egy levelező lapot kaptam Párisból. Kíváncsian fordítottam hátlapjára. Tartalma a következő volt: „Uram! Két hónap óta nincs másolási megrendelésem. Emellett ágyban fekvő beteg vagyok, az éhség elpusztít. Szomorú, h'deg szobámban önre gondolok. Páris, 1898 január 8. XIII. Rue Corboille 153. Maria Mólé.“ Még aznap egy bizonyos pénzösszeget adtam fel a pestára a szerencsétlen festő leány címére. A pénzes utalvány egy pár nap múlva visszaérkezett. Egy rövid szó volt rá irva, amely befejezte Marie tragédiáját: „Morte.“ (Vége.) J____________ I
