Halasi Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1921-06-15 / 48. szám

2. oldal HALASI ÚJSÁG junius 15 kocsihiány miatt nem lehet já­ratni. Kijelentette még a keres­kedelmi miniszter, hogy mihelyt a szénviszonyok megengedik, minden vonat vasárnap is köz­lekedik és azok a gyorsvonatok, amelyek most csak hetenkint há­romszor járnak, -naponkint fog­nak közlekedni. * Elhelyezik a szerbek a sza­badkai vasutigazgatóságot. A szabadkai üzleívezetőséget 1913- ban állította fel a'Máv. Mikor a szerbek megszállták Szabadkát, az üzletvezetéséget is átvették és igazgatósággá bővitették. Zágrábi lapok azt írják, hogy mivel Szabadka a határhoz igen közel fekszik nem alkalmas székhelye a vasutigazgatóságnak és ezért ezt a közeljövőben Újvidékre fogják elhelyezni. Újvidéken már helyet is találtak a vasutigazga­tóságnak, a magyar főgimnázium épületében. Utazik? A városban váltsa meg jegyét! Néhány hónappal ezelőtt „Va­sút * * rovatunkban sürgettük a halasi Máv. menetjegyiroda fel állítását. Az utazóközönség ké­nyelme szempontjából olyan fon­tos iroda megvalósult s már meg is kezdetle működését. Erre vo­natkozólag falragasz (hirdetés) is jelen meg, amely rész e esebb felvilágosítást nyuj a közönség­nek. Őrülünk, hogy a Máv. hi­vatalos meneiirodáját keresztény intézet a Nemze i hitelin ézet rt. Rózsatövis. Irta: Karácsonyi Aladár dr. III. A leány arca hófehér lett, ke­zéből kihullott az ecset és alig érthető halk hangon igy válaszolt: — Legyen nyugodt nem soká fogja hordani bilincseit — Ha a jó isten és ön akarja, ezen a földi életen át. — Legyen, ismétlem uracskám nyugodt, — mondá baljóslatú­ig — szabad lesz, nemsokára szabad. Egy óra, mondjuK egy nap s ön borzadni fog tőlem. — Oh I ne beszéljen igy, mert kétségbe ejt. — De hiszen mondtam, hogy olyan rózsa vagyok, a melynek csúnya, szúrós tövisei vannak. — Egy nemzetemben közmon­dás erre is előkészít mondván : „Nincsen rózsa tövis nélkül!“ — Az én töviseim eléktelenitik a virág©1. — Nem törődöm velők, ha fel is sebzem velők telkemet, de szi­vem az ön bírásával kárpótolva lesz. Mondja hát szeret ? — Igen! — Győzelem! sut ogtam ma­gamban s megcsókoltam a kezét. A leány fejét mellére hajtva fáj­dalmasan felsóhajtott. Látszott rajta, hogy szenved. — Beteg? — Nem. — Aggódom önért. — Egy kis szédülésem volt, de már elmúlt. Hány óra ? — N|gy. kiskunhalasi fiókja kapta meg. ahol az u azóközönséget figye­lemmel fogják útbaigazítani és kiszo'gálni. Megszűnik a vasú i pénz áraknál elkerüihetlen kapko dás, idegesség, várakozás és té­vedés. Az u as ké nappal je őbb is megválthatja jegyet a menet­jegyirodában (Kossuth- ésÁrpád- u ca sarok) s ha kiér a pálya­udvarra, jegyváltás gendja nél­kül ülhet be a kocsiba. De a menetjagyiroda egyéb — az u a- zássaí kapcsolatos — praktikus működést fejt k:, ( isztviselője gyek, kirándulások, díjkedvez­mények, pénzátutalások idegen­területekre stb.) amiért létesíté­sének csak örvendhet a város. Magas elismerés. Dr. Hanauer István váci püspök Ő méltósága öröm­mel vett tudomást a halasi alsóvárosi tanitó-testület azon buzgó munkájáról, mely által megteremtene az iskolai ta­karékpénztárakat. Kürti István káplán utján 300 koronát küldött a tan­testület igazgatójának abból a célból, hogy azt felekezeti különbség nélkül a szegény- sorsú, de jó tanulók között ossza ki, illetve azok betét­könyvére az isko ai takarék­ban helyezze el. A tan estület meleghangú levélben köszönte meg a püs­pök ki üntetését. A jutalmat A festő leány ijedten felrezzent s kezét összekulcsolva fordult felém. — Az égre kérem távozzon azonnal, holnap két órakor itt újra taláikozhatunk. — Négy órakor zárják a kép 'árt, a nép is to ong már kifelé; maga is jön; talán haza kísér­hetném ? ^ — Nem. nem, nem lehet, fe­lén holnap, csak ma nem, tört ki egyszerre izgatottsággal, Úgy láttam, hogy a leány ide­ges és be eg. Holnap jobb han­gulatban találom, gondolám, és édes reménnyel búcsút vettem tőle s kifelé indultam. Alig érek az ajtóig, vissza hivott. — Uram, hisz a nevét sem tudom. — Istenem, milyen ügyetlen vagyok I — Bemutattam magam. — Látja kisasszony, ez a valódi szerelemfüzér, amely most kötött össze bennünket anélkül, hogy ismertük volna egymást. — A rózsalánc gyenge köteg, vigyázzon rá — holnap elszakad. — Soha! A leány ecsetjével egy papi­rosra teljegyezte nevét: „Marie Mole“, Lehajoltam, hogy ismé­telten megcsókoljam rózsás ke­zét. Keze remegett. Szemeivel aggódva tekintett a terem ajtaja felé s izgatottan sutlogá: — Siessen. — Megyek. E pillanatban a leány felsikol- tott. — Késő 1 — és zokogásba tört ki. Egy teremőr két fekete mankót hozott be s azt a festő leány karosszékéhez támasztotta. az évzáró vizsgák keretében osztja ki az awa érdemes tanulók között. Mint értesülünk, az iskolai takarékpénztárak harmadfél hónapi eredménye meghaladja a 10.300 koronát. Hogy ily magas elismerés érte az<alsó- városi tamtó-testü ete:— me­legen gratulálunk. Halasra szökött pesti sikkasztó. A halasi rendőrség egy tipikus fővárosi svihákot fo­gon el, aki itt akart elrej.őz. ködni. Az ártalmatlanná tett büniettest Herman Zsigmond- nak hívják, aki Budapesten 12.000 koronát sikkasz ott a pénzt a lóversenyen vesztette el. Elfogatáskor még ezer ko­rona készpénzt talállak Her- manná', de volt nála 40 gramm aszpirin is. A detek- tiveknek, — akik őt elfog­ták — azt mondo'ta, hogy ha nem fogják el öt még ideje korán, akkor ő ezzel a 40 gramm aszp rinnal megmér­gezte volna magát. Hermant visszaszállították Budapestre. ■ _____________ C sonka Magyarország nem ország! Egész Magyarország — menyország! A következő pillanat mindent megmagyarázott. Marie zokogva fogta meg mankóit, megdöbbe­nésemre kínos vonaglással emel­kedett fel támogatásaikkal szé­kéből. Felém közelitett. Nem is lépett a szerencsétlen, csak ma­ga után vonszolta -ábait, kopo­gásaikból kivettem, hogy — fa volt mindake’tő. Szemeiből sű­rűn hullottak a könnyek zokogva, töredezett hangon igy szolt: — Uram I Illúzióban akartam holnapig tartani hogy egy pár boldog órát szerezzek magamnak azzal a tudattal, hogy van egy férfi, aki nem borzad tőlem, ha­nem szeret. A sors ezl a pár órát is irigyelt# tőlem, megmu­tatva töviseim. Talán jobb igy, hamarobb tu esik a csalódáson. Isten önnel I Feledjen el, én nem felejtem el soha. Marie már az ajtó felé ván- szorgott. amikor én még a meg döbbenéstől földhöz gyökerezett lábakkal álltam a karosszék mel­lett. Szánalomraméltó alakját látva fájdalom marcangolta lélekkel néztem a távozó leány felé, majd utána mentem s megszólítottam. — Marie, én követem magát. Maradjon, annál büszkébb vagyok, hogy mint nyomorult, szánalomból élvezzem bárki sze­relmét, válaszolt dacosan a leány. Váljunk el békében, viszontlátásra a túlvilágon. Ott már nem lesz szükségem mankókra. A festő leány folytatta útját. Utána tekintettem. Milyen meg­tört volt alakja I Látása könnye­ket facsart ki szememből. Újra követni akartam, hogy újból meg­HÍREK. Fölemelik a posta, táviul és telefon tarifáját. Demény Károly ál amtitkár a pos a vezérigazgatója a kereskede’rai és ipari szak- képvisele ekkel a napokban ismer etté meg a pos;ánál, távírónál és telefonnál julius elsején életbe éptetendő pót­dijak és tarifaemelések ter­vezetét. A pos'.ánál a pos‘ai dijak után tiz százalékos pótdijat, a távirónál minden tiz szó után egy korona, sürgős tá­viratnál három korona pót­dijat, az interurban telefon- beszélgetésnél 1—3 korona, sürgős beszélgetésnél 3—9 korona pótdijat fognak szedni Minden egyes telefon fő­állomás bérlője Budapesten 2000, vidéken 1000 korona egyszeri, azonfelül pedig a rendes előfizetési díjon kívül 240 korona évi hozzájárulá­sát tar oz k fizetni, amely utóbbi vidéken 120 koronára mérsékiődik. Ezeken a hozzá­járulási dijakon k vül tarifa­emelésben is lesz részük a postát, táviró és telefont haszná'ó boldogoknak. szó itsam, de már nem volt rá erőm, hogy sze ébe tekintsek annak a leánynak, akit egy pár perc előtt tökéletes szépségnek hi tem. Budapesti lakáscímemmel ellátott névjegyemet becsusztat- tam az ot hagyott festékdobozába s elhagytam a képtárt. Künn a zajos Páris fogadott, mintha lármájával el akaría volna nyomni lelkem szenvedéseit. Ma­rie képétől nem szabadultam meg többé soha. Parisban képzeletemben egyre követett mankős alakja, utazása­imban utitársam lett. Sö', itthon is emlékezetemben maradt, a so­káig sem tudtam elfelejteni a szegény leányt. * Pár év mu va egy levelező lapot kaptam Párisból. Kíván­csian fordítottam hátlapjára. Tar­talma a következő volt: „Uram! Két hónap óta nincs másolási megrendelésem. Emellett ágyban fekvő beteg vagyok, az éhség elpusztít. Szomorú, h'deg szobámban önre gondolok. Páris, 1898 január 8. XIII. Rue Corboille 153. Maria Mólé.“ Még aznap egy bizonyos pénz­összeget adtam fel a pestára a szerencsétlen festő leány címére. A pénzes utalvány egy pár nap múlva visszaérkezett. Egy rövid szó volt rá irva, amely befejezte Marie tragédiáját: „Morte.“ (Vége.) J____________ I

Next

/
Oldalképek
Tartalom