Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1913 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1913-05-14 / 20. szám

1918. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. május 14. „Az arany korszak“ „ . . . A másik, foutosabb válto­zás, amely elé türelmetlen vá­gyakozással nézünk, az állomás és pályaudvar kibővítése. Ez ügyben megint járt lent a máv. felügyelőségétől bizottság, mely j a kibővítést a közel jövőben ki- | látásba helyezte. “ Örömmel jelentette a függetlenségi ! kör orgánuma a fenti hirt, amely a kormánynak városunk iránt tanúsított nagyfokú jóindulatáról tesz ékes bi­zonyságot. Örömhír mindannyiunkra nézve a vasúti állomás és pályaudvar kibőví­tése, mivel ezáltal régi vágyunk, re­ményünk megy teljesülésbe, az a vágyunk, amely a koaliezió alatt kie- elégitésre nem is számíthatott. A vasúti politika áldásait már azelőtt is élveztük. Kiépült a pirtói állomás, hogy hirdesse a peripheri- ákon is : felébredtünk, haladunk. A vasúti pályaudvar megnagyobbi- tása nagyvárosias külsőt kölcsönöz városunknak, s csak kezdete azon újításoknak, melyek Máv. kohójában készülnek, s melyek hivatva vannak, hogy elsőrangúvá tegyék városunkat. R.— № történt a környéken? A villám áldozata. Jánoshalmán Halla István és Zámbó Ferenez a vi­har elől a halastó mellett levő halász­kunyhóba menekültek. Alig tartóz­kodtak ott néhány pillanatig, a vil­lám lesújtott a kunyhóba. A villám- csapás Hallát. érte, a ki szörnyethalt. Zámbó ellenben sértetlen maradt. Rablótámadás. Egyik szegedi ta­nyán lakik az unokájával özv. Kónya Antalné, akihez este egy magas, sap­kás ember állított be és a szabadkai ut iránt érdeklődött. Kónyáné a kapu felé indult, hogy az idegennek meg­mutassa az utat, mikor az a kezében levő doronggal kétszer az asszony fejére sújtott. Kónyáné unokája a vakmerő támadás láttára futásnak eredt szüleinek körülbelül egy kilo­méter távolságban levő tanyája felé. Az idegen üldözőbe vette és amikor látta, hogy nem tudja beérni a kis lányt, a dorongjával utána sújtott. A hatalmas bot a lábán megsebesítette a menekülőt, a ki hamarosan elérte szülei tanyáját. Közben a támadó visszafordult, amit birt, hamarosan összedett Kónyáné udvarán és odébb állt. Most a rendőrség keresi. Kónyáné haldoklik. Rendőrségünk fejlesztése. Megírta már annak idején a Helyi Értesítő, hogy a kormány Halas város részére a rendőrség fejlesztése czéljaira 7000 korona államsegély kiutalványozását rendelte el. Az összeg mikénti felhasználásának megállapítása czéljából a képviselő- testület gyűlést tartott, amelyen el­fogadta a tanácsijavaslatot s kimon­dotta : hogy 800 koronát szakoktatási czólokra visszatart; két 1400 korona fizetéssel és 400 korona lakbórjavadalommal egybe­kötött detektivi (polgár biztos) állást rendszeresít, amely állásra csak négy középiskolai bizonyítvánnyal rendel­kezők és igazolványos csendőr-őrmes­terek nevezhetők ki; a rendelkezési alap részére 600 korona fordítandó; a fentmaradó összeg a rendőrle- génysóg tagjai között szétosztatik, miáltal azok fizetése jelentékenyen kikerekittetik. * ügy értesülünk, hogy ez a 7000 korona csak előleg a városoknak ; nehány év leforgása alatt a kormány az egész rendőrségi terhet leemeli a városok vállairól. Kerek 56 millió tulkiadása volt a koaliezió idejében az államvasutaknak anélkül, hogy abból csak valamit is befekte sekre fordítottak volna. Csáky szalmájának nézték akkor az ország vagyonát. Gondolkodás nélkül kötötték a legrosszabb üzleteket csak azért, hogy a politikai barátok ked­vében járjanak. A tönk szélére jutott volna az or­szág a koaliezió hosszas uralma alatt, s csak az isteni gondviselésnek kö­szönhető, hogy egymás között mara­kodtak s lehengerelték egymást. M. Népesedési mozgalom. — Május 6. — május 13. — Születtek: Sinkál József és Gyetvai Évának Jolán nevű leányuk. Bakró Nagy Pál és Sallai Máriának Béniámin nevű fiuk. Bacsó Béniámin és Herczeg Judithnak iáándor nevű fiuk. Kiss Károly és Yass Rozáliának Károly Dezső nevű fiuk. Német Sándor és Fehér Katalinnak Sándor nevű fiuk. Dózsa Lajos és Bera Irmá­nak Jolán nevű leányuk. Muesi T. Máriának Imre Károly nevű fia. Horváth István és Németh G. Erzsé­betnek Sándor nevű fiuk. Meghaltak: Vincze Sándor 58 éves korban, Szabó György 12 hónapos, Lőrinczi V. Sándornó Paprika Mária 61 éves, Lovász B. Imre 49 éves, Földvári Gáborné Boross Zsuzsánna 57 éves, Tóth Lajos 21 éves, Paprika József 18 éves, özv. Fekete P. Antatoé Szalai Anna 88 éves, Suhojda István 62 éves, Paprika Klára 16 éves, László Péterné Füle Mária 71 éves, Lóder Mihály 71 éves korban. Kihirdetett jegyesek: Batiz Balázs József Meszes Eszter Erzsébet pusztamérgesi lakossal (Та nuk: Batiz Imre, Lantos Márton.) Dalló Sándor Sztanik Terézia kis- szállási lakossal (Tanuk : Kauz Sándor, Molnár Illés.) Paprika Antal Hugyák Luczával (Tanuk : Schön Mór, Orbán Imre.) Szalai Imre Pozdernyik Julián- nával (Tanuk: Solti Sándor, Mig G. Ferenez.) Dózsa István Szudi Julián- nával (Tanuk: Nagy K. Imre, Kis Gy. József.) Csapó Antal Puruczki Karolinával (Tanuk : Fehér László, Patai János.) Faddi Márton Zsebő Juliánnával (Tanuk : Faddi Ferenez, Kardos Pál.) Benedek Lajos Kis Zsófiával (Tanuk: Harnóczi Mihály, Péter Kálmán.) Horváth B. Alajos Tinnyei Máriával (Tanuk: Horváth В Imre, Majsai József.) Egybekeltek: Lichtenstein Mór balaton-magya- ródi lakos Hofmeister Arankával. Gál István Dobos Juliánná Veronával (Koszorús leányok: Dobos Annuska, Halász Angela, Dóczi Rozika. Koszo­rús legények: Gál József, Dobos Gyula és Gál Ferenez. Vőfély : Kiss Lajos ) Gál Béniámin Bánóczki Vilma Viktóriával (Koszorús leányok: Brecska Katicza, Barina K. Magduska, Sándor Rozika és Fodor Annuska. Koszorús legények: Bánóczki Elek, Katona Imre, Hegyes Dezső és Gál Lajos. Vőfély: Kis Lajos.) Tanács István Lantos Etelkával. Pap György Szi­lágyi Annával. Batiz János Bakota Anna öttömösi lakossal. Rékasi Ferenez Tóth Nagy Veronával (Ko­szorús leányok: Rékasi Zsuzsika, Nagy T. Annuska, Szundi Erzsiké és Babenyecz Os. Éva. Koszorús legé­nyek : Tóth Nagy Balázs, Tóth N. József, Tóth N. Lajos és Oserkó Lukács. Vőfély: Zseni Imre.) Kalló Gábor Szalma Veronával. Kis Pergel Imre Horváth Máriával. Lukács József Kiri Etelkával. Az idő nem kérdi, hogy mit mivelünk; nem várja, hogy elvégez­zük dolgainkat, hanem halad előre. A keceli plébános. (Lapunk április 30-iki számá­ban „Hajsza egy plébános ellen“ czimű czikkünk ellenüangokat váltott ki a Kalocsai Néplapból. Arra felel az alantiakban a ezikk szerzője). Szeressétek felebarátaitokat - mondja az irás. Szeressetek és ne ellenséges­kedjetek. Ne töltsenek el benneteket gonosz indulatok, amelyek ítélő ké­pességeteket gyengítik. Nézzétek el embertársaitok esetleges hibáit, hiszen azok is emberek, gyarlók. Ne gyűlölködjetek ! A gyűlölködés elfogulttá tesz. Ez okozza, hogy homályosnak látjátok a tisztát, pisz- kálkodó, pörlekedő természetűnek azt a plébánost, akinek szelíd, békés természete közismert. Tegyétek le a gyűlölködés szem üvegét! Tegye le kedves laptársunk, a népszerű és jól szerkesztett Ka­locsai Néplap kiváló szerkesztője is, s úgy megfogja látni, hogy az, amit éa Szabady Ferenez plébános úrról Írtam, csak a tényeknek száraz re­gisztrálása, a valóságot mindenben fedi. Meg fogja akkor látni, hogy meg nem érdemelt támadásban részesítette Kecel plébánosát, meg fogja látni, hogy valóban csendes, békés ter­mészetű az, akit ön hibás szemüvegén keresztül oly kedvezőtlen színben tüntetett fel. Hiszem, hogy Ön, aki a keresz­tényi szeretetet a szivében hordozza, s annak a gyakorlatban is érvényt szerez, ezeket be fogja látni, s ön­maga fog sietni annak elégtételt szolgáltatni, aki nem vétkezett, aki bűnt nem követett el. Ezt akartam Önnek kedves kartárs ur megmondani ; ezért most béke velünk. Szerkesztői üzenetek. K. Helyben. A büntető törvénykönyv 279. § a értelmében szándékos ember­ölés vétségében mondatik ki bűnösnek az is, aki valakit lefogva tart, mig a másik agyonszurja. Ez áll tehát Narancsik Jánosra és Pastrovics Já­nosra is. Reservista: Bilek. Teljesen átórez- zük s úgy hisszük velünk együtt a város minden lakosa is azt a nagy keserűséget, amely a hegyes ország­ban tartózkodó halasi reservisták szivét betölti. Tudjuk, mily nehéz hátrahagyva szerető hitvest, kicsiny gyermekeket és gazdaságot katonás­kodni, mily nehéz civilembernek a katonaéletbe beleszokni, .azonban van egy kötelesség, amely nem ismer családot, nem ismer semmit: ez a haza iránti kötelesség, amelyet bár szive vérzik az embernek, mégis teljesítenie kell. így van ez most is. — Nyugodjanak meg, nincsenek elhagyatva. Legalább a halasi reser- vis ák nem. Van támogatójuk, védel­mezőjük, aki a szenvedők sorsa iránt mindig érdeklődik, az majd módját fogja találni, hogy ha lehetséges, a halasi reservisták hamarosan viszont­láthassák „hatalmas“ városunkat, viszontláthassák a hitvest, a szülőt, a gyermeket. Bízzanak, az eredmény, ha talán késik is, hamarosan elérkezik. Ellenzéki megnyilatkozás. Jeleztük múlt számunkban, hogy Nadányi Gyula a Kossuth-párt egyik vezető embere kilépett a pártból. A képviselő kilépését egy, a választóihoz intézett nyílt levélben indokolta meg. Elmondja : ... A rendes parlamenti harozból én is kivettem részemet, de végre is beláttam, hogy az mind hiábavaló volt. ... Az ellenzék tiltakozásai azért hatástalanok, mert az utczán, nem pedig törvényes;formában a képviselőházban hangzanak el. ... Ne egymás fejéért küzdjünk, hanem tartjuk szem előtt a nemzet javát. . . . Boldog, akit nem bánt a lelkifur­dalás, ki lelkiiemeretével meg lehet elégedve. Esetek. Az unoka üzlete. A család hatéves fiacskájának leg­főbb vágya volt, hogy egy órát kapjon. Szülei ridegen visszautasítot­ták a kérését: kis fiúnak nem való óra. Ellenben a nagypapánál részben meghallgatásra talált a fiúcska. De csak részben. A nagypapának ugyanis volt egy aranyórája és megígérte kedves uno­kájának, hogy azt rá fogja hagyni. A kis fiú ettől kezdve már aranyóratu­lajdonosnak érezte magát. Ha a nagypapa kihúzta zsebéből óráját, a Pista gyerek szeretettel simogatta végig tekintetével a csodás gépezetet és boldogan gondolt arra az időre, mikor az óra az ő zsebében fog ketyegni. Egyszer a nagypapa beteg lett. Agynak esett és az orvosok aggasz­tónak találták az állapotát. A kis Pista, ha ellátogatott hozzá, bár saj­nálta szegény nagypapát, inkább az éjjeli szekrényen heverő órával foglalkozott. A nagypapa azonban két hót múlva felgyógyult. A család- elhatározta, hogy Pista csokrot fog átadni és egy kis beszédet mond. Pistát szépen felöltöztették, csokrot nyomtak a kezébe és elvitték a nagypapához. Ott aztán a nagypapa elé állították, hogy mondja el a betanult mondókát. Pista először az éjjeli szekrényre nézett és bánatában, hogy nem látta ott az ólát, elfelejtette az egész beszédet. Majdnem sirva szólította meg az öreg urat: — Nézd nagypapa, én igazán örülök, hogy felgyógyultál, de ígérd meg nekem, hogy ha legközelebb beteg leszel, akkor -— meg is fogsz halni 1 A telefon. Majsai atyafi: (megállít egy diákot a vasúti váróteremben) : Ugyan fiatal ur, kérem szépen, hun szoktak itt telefonálni, ha Majsára akar beszélni az ember ? Diák (a gyufa automatára mutatva): Ott ni bácsi! Dobjon be abba a ma­sinába egy krajezárt azután huzza meg azt a fogót, akkor aztán beszél­het bele, amennyi jól esik. Az atyafi az utasítás szerint cse­lekszik, aztán beszámol otthonmaradt feleségének az automata közvetítésével, hogy mit végzett a városban. Mikor kifogyott a beszédből, megpillant egy skatulya gyufát az automata aljában s hálálkodva mondja : — Ajnye, anyjuk, de jól tetted, hogy küldtél masinát I Mán éppen venni akartam. így legalább meg takarítottam egy krajezárt. Akit gyűlöletünkre méltónak tar­tunk, az előttünk mindig : valami ; csak aki egészen közönyös reánk nézve : az semmi. Közgazdaság. Halas város a gazdasági felügyelő­ség közvetítésével 10 drb 1 */» éves vészen átment tenyészkant szerzett be. A kanok a ménlóistállónál vannak elhelyezve, hol a tenyésztőknek ren­delkezésére állnak, vagy kedvezmé­nyes árban kiadatnak. Lóvásár. A cs. és kir. lóavató bizottság május 23-án, d. u. 5 órakor Abonyban lóvásárt tart. Vásár. A legközelebbi szabadkai országos vásár május 18 és 19-én lessz. Köszönet nyilvánítás. Mindazon jó rokonainknak, jó ba­rátainknak és ismerőseinknek, kik megboldogult szeretett jó anyánk özv. Fekete P. Antalné temetésén meg­jelentek és szivünk fájdalmát részvé­tükkel enyhíteni igyekezte*, ez utón mondunk hálás köszönetét. Fekete P. Antal, Lajos, Mária és Juliánná gyermekei.

Next

/
Oldalképek
Tartalom