Kiskunhalasi Ujság, 1907 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1907-10-02 / 38. szám

Megjelenik minden szerdán. IV. évfolyam. — 38. szám. Kiskunhalas, 1907. október 2. К1ЖШ­HALASI ÚJSÁG KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: И ORV ÁT GYULA könyvkereskedése Kiskunhalason, — hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. — — Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. — Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos H о г V á t Gyűl a. Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor. félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. — Vidékre egész évre 6 kor. félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. Az új cselédtörvény. Mint tudjuk legújabban a magyar törvény- hozás egy úgynevezett cselédtörvényt alkotott, mint amelyik a cselédnek a gazdához való jogviszonyát szabályozza, rendezi és megfor­dítva. Ezen cselédtörvény jelenleg a király Író­asztalán fekszik, aki hivatva van azt figyelme­sen elolvasni, átgondolni és aláírásával szen­tesíteni. Tűnődik az olyanfajta emberisten, hát létezhet-e oly emberi társadalmi réteg, ahol lehetséges volna oly állapot, hogy a cseléd és a gazda között egyenetlenség felmerüljön, vi­szálykodás támadjon? Hisz az az ő általa ismert rétegben absolute ki vau zárva, mert ott min­denki lesi, várja az ő akaratát, az ő óhaját, hogy azt boldog mosolylyal, megelégedett ön­tudattal teljesítse. Vájjon eszibe jön-e az a gondolat, az a feltevés, hogy létezhetnek rossz megbízhatatlan cselédek, szolgák, alkalmazottak, kik sokszor a gazda akarata ellenére cselek­szenek, visszafeleselnek, szitkozódnak, károm­kodnak, sőt némelyike markában még a vas­villát is erősen szoritgatja ? És viszont, eszibe jut-e a felséges urnák, hogy lehetnek, létezhetnek-e rossz, lelkiismeret­len gazdák, urak, kik cselédjeikkel, szolgájuk­kal embertelenül, barom módra bánnak, azt ételben, bérben megrövidítik, megcsalják, testé­nek, lelkének ép voltával mit sem törődnek! holott nála, az ő környezetében minden cseléd boldog; jól van fizetve, jól van tartva, nem sok a tenni valója; hisz minden egyes lakájának gömbölyű arcáról szinte kirí a boldog megelé­gedettség. Hát, felséges urunk, bizony vannak rossz cselédek és jó gazdák és vannak jó cselédek és rossz gazdák; amin különben csodálkoznod avagy megütköznöd nem kell, mert az ember gyarló, önző, kapzsi legyen az úr vagy cseléd egyformán. A dolog külömben is akkép áll, hogy ha jó gazda, jó szolgára, jó alkalmazottra, napszá­mosra akad, — ott a törvény külömben is felesleges; ezeknek nem kell se paragrafus sem szolgabiró, ezek mint annak előtte úgy most is. békében, egyetértésben és kölcsönös megbe­csülésben lesznek egymással. Fogas de azért még f ündig nem kétségbe­ejtő a heiyzet olt, ahol с. лК az egyik fél mi-: nősíthető ezen jelzővel „jó, derék, becsületes“. Itt felmerülnek vitás kérdések, jogtalan követe­lések, hanem azért egy kis jó akarattal egy kis jó indulattal az ellentéteket békés utón lehet' kiegyenlíteni, elsimítani. De mit csinál a törvény ott, ahol a gazda is meg a cseléd is rossz. A gazda állandóan szidja, dorgálja, itt ott megrövidíti, emberi erőt felülmúló munkával megterheli a cselédet, vi- ; szont ez csalja, lopja a gazdáját, felesel neki, vagyonát bitang jószágának nézi: ott . . ott bizony még a törvény sem segít sokat. Az ilyen állapotokat akarja az uj törvény a legjobb és legnemesebb szándékkal, de azért a legigazságosabb szigorral rendezni, amidőn a jó gazdát védi a rossz cselédtől és viszont a jó cselédet a rossz gazdától. Bizonyára nem cselekszünk felesleges mun­kát akkor, ha ezen uj törvény legfontosabb ;észéit kedves olvasóinkkal megismertetjük; hiszen oly általános a panasz a rossz cselé­dekről a gazdák az urak között, a mint álta­lános a panasz a rossz gazdákról a cselédek között. . Igen helyesen intézkedik a törvény, a mi­dőn első sorban helyesen megállapítja, ki a gazdasági- vagy külső-, ki a házi cseléd és ki a szakmányos. Nevezetesen, a ki gazdasági külső munkára szegődik: az gazdasági külső és házi beiső munkára szegődik: az gazdasági cselédnek tekintetik. 12 éven alóli gyermeket gazdasági cselédnek megfogadni tilos, de bel­sőnek, kifutónak, gyermekleánynak lehet. A kiskorú cseléd gazdájának házi fegyel­me alatt áll; a gazda úgy büntetheti az ilyen ifjú cselédet, de úgy is tartozik vigyázni rá, mintha saját gyermeke volna. Szerződni lehet szóval és Írásban is; de ha a cseléd az Írásbeli szerződést kívánja, kö­teles a gazda neki bérlevelet adni, melybe az. A KISKUNHALASI ÚJSÁG TÁRCZAJA Dorottya gyónása. Olaszból fordította : H. — Pompás, signor Anselmo, — mondta Dorottya a jövevény elé lépve s kezét feléje nyújtva. — Jó, hogy jön. Gyónni sohsem szoktam, de Önnek, mint öreg házibarátnak, ki engem gyermekkorom óta ösmer, ki majdnem atyám lehetne . . . — Köszönöm ! — Mit? — Azt a „majdnemet“. — Jó, jó. Önnek mindent elmondok. Legyen gyóntató atyám! — Tréfálni méltóztatik? — Na nem. Komoly szándékom. Első kérésem, melyet oly hosszú idő óta Önhöz intézek. Nemet nem szabad mondania. — Ha okvetlen parancsolja . . — lg'n, ítéljen maga. Két napja vagyok itthon látogatóba, s férjem utasításai folytán folyton leckéz­tetnek. — De drága Dorottya — szakitá őt félbe signor Anselmo — nem lehetne az ügyet nyugodtabban is megbeszélni. Nem ülhetnénk le? — Üljünk le — volt Dorotlya válasza. De hogy Dorottya immáron ült, mit sem változ­tatott elevenségén. Á fiatal asszonyka a „csacsogok“ fajához tartozik. — Tudja miről van szó? — Legkevésbbé sem. — Hogyan? — — Eh, Ön jobban tndja, mint én 1 a kis hadnagyról, Baraldiról. Az emberek állítják, hogy ő nekem udvarol. Állitják, hogy ő nekem tetszik. De ilyen gyanúsítás! ki hallott ilyet? Legelőször, negyedév előtt találkoztam Baraldival Florencban, Orelli grófnőnél . . azaz Orelli nem is grófnő . . igy csúfolják . . ö ezt szereti hallani . . Ugyan, manapság, ki nem nemes? Szobaleányom a Perugyiakkal tart rokonságot . . Térjünk a dologra! nem szeretem a kitéréseket. Tehát, az említett estén, tiz-tizenketten voltunk Orelli grófnőnél. Szegénynek a feje fájt! Ez az ő marotteja — örökösen főfájásról panaszkodik . . A termet csak két lámpa világította be ; az egyiknek piros, a »lásiknak zöld ernyője volt; az arcok kitűnő színezésben részesültek. Haha! A háziasszony a zöld ernyő mellett állt, olyan volt mint egy zöld citrom. Nővére Derilerriné pedig a piros mellett . . haha, akár egy óriási vörösrépa. A középen egy nagynéni; micsoda látvány 1 arcának egyik fele zöid, másik vörös! Orel- liné és Derilleriné érett szépségek, hanem a hóditó hadjáratról még mindig nem mondtak le. Egész Florenc tudja, hogy Orellinénak viszonya van. — De Dorottya . . — Ha . . olyan platonikus. De kérem . . . egy pénzügyi tanácsos ! mit lehet egy pénzügyi tanácsos­sal kezdeni, még ha clyan is, mint az Orellié. A nyarat Oropában tölti . . hidegvizgyőgymódot használ szegény. őszi to téli itli felső kabátot; szőrméből is legújabb divat szerint kaphatók SCHULHOFF ALBERT női és lérfi-divatáru üzletében SZABADKÁN, ugyanott: Teljes menyasszonyi és vőlegényi, ép úgy baba kelengyék valamint blúzok, alsószoknyák, szőrme boáik, ninffok, bőröndök, gyermekkocsik, fűzök, keztyiik, ernyők és női ruhadiszekből nagy raktár. Vidékre választékot küldök, sőt levélbeni meghívásra kölségmentesen bemutatom mintáimat. Tisztelettel SCHULHOFF ALBERT.

Next

/
Oldalképek
Tartalom