Kiskunhalasi Ujság, 1904 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1904-10-23 / 17. szám
4. KISKUNHALASI ÚJSÁG. — Hazudsz ! Elhortad a szeretődhöz. Nekem száraz kenyér se jutott. Tudok mindent. — Érje be vele, ha tudja! . . . A beteg ember felorditott. — Torkig vagyok kenddel. Elég volt már a nyomorúságból — felelte vállat vonva az asszony. Felkapta kendőjét és ajtó felé indult. — Boldoguljon, a hogy tud. Nekem se üstöm, se füstöm kend. Engem nem lát többet. Szekeres Mihály egy ugrással az ajtónál termett. A féktelen düh erőt öntött a beteg testbe. Látta már, hogy az asszony csak ürügyet keres a távozásra. Nem tarthatja vissza, hiszen nem a hites felesége. Amolyan cudar ő is, mint a többi. Elhagyja mert ráunt. Felragadta a földön heverő fejszét, magasra emelte és úgy állt ott az asszony előtt lázban égő villogó szemekkel, — Meghalsz! Az asszony hátrált, de nem ijedt meg. Ni hogy reszket a beteg keze, nincs abban az emberben egy szikra erő sem. Milyen undok, hitvány, gyönge. Nem olyan mint a másik. — Félre az utamból! .... Közeledett az ajtóhoz merészen, dacosan. Vadul kiáltott rá az ember: — Megállj, mert meghalsz! . . . — Kendé az elsőség! « — Azt hiszed? No lássuk! A halálig gyötört ember kétségbeesett dühe vad erővel tört ki. Az asszonynak ideje sem maradt a védekezésre. Lehullott a fejsze épen az arczára. — A szeretődé ez is! ... Ez is ... ez is! Vidd haza neki! ... Te kutya . . . kutya, kutya! . . . S ütötte, ütötte, a hol érte, tudta is ő már, hogy mit mivel, fékevesztett szenvedéllyel, avval a vak dühvei, mely csak olyan emberen vehet erőt, aki tudja, érzi, hogy itt a leszámolás rettentő órája. Aztán kiesett kezéből a balta és oda rogyot kimerültén az asszony mellé, kit vérbe borulva emeltek fel a földről a segélykiáltásra elősiető emberek. * S másnap megjelent az újdondász fantáziájával diszitett rémes hir a rablógyilkosságí kísérletről, mely szólott egy vén gazemberről, ki az éj sötétjében baltával támadt egy védtelen asszonyra, hogy őt megölje és nehány krajcárt érő vagyonát tőle elrabolja. „Szerencse s isten csodája — igy végződött a hir, hogy a szerencsétlen áldozatnak csak az arcát sebezte meg több helyen a gyilkos baltája, mely ott hevert, a kifosztott üres ládánál remegve összekuporodó s csakhamar megkötözött rabló mellett.“ Mért van az . . . Mért van az, ha együtt vannak Ifjú férfi, ifjú lány: Oly piros a férfi arca, S a lányé oly halavány? . . . S miért van az, édes tűzben Hogyha ajk az ajkhoz ér: A lány arca oly piros lesz, S a férfié oly fehér? . . . Nyíri Imre. cm> HÍREK. * A kuruc-szobor leleplezési ünnepe körülbelül e hó 30-án lesz. A bizottság az ünnepélyre a főgimnáziumi ifjúságot kérte föl, hogy az régi kuruc dalokkal az ünnepet fényesebbé tegye. Az ünnep befejezéséül az úri kaszinóban valószínűleg hangversenynyel egybekötött táncmulatság lesz. A szobor talapzatán a következő felírás van. I. oldal: A II. Rákóczy Ferencz Fejedelem hadseregéből Deák Ferencz parancsnoksága alatt, az 1703-ik évi okt. hó 3-án e téren harczolt 3000 kuruc vitéz közül Istenért, hazáért, szabadságért hősi halált halt 234 kuruc emlékezetére Kiskunhalas város kegyeletes közönsége 1904. II. oldal: Halálos némaság Borítja fátyolát A honi határra. Vége a viharnak A levert magyarnak Nincs harcza, csak álma. Sűrű sötét éjbe Szállt le dicsősége, Szép napja, világa — Ha néha fölébred: Szomorúan nézhet, Sóhajthat utána. Endrődi Sándor: „Kuruc-nóták.“ * Dr. Nagy Mór városunk polgármesterét és családját súlyos gyász érte, amennyiben szeretett nagyanyja, özv. Papp Sándorné, szül. Spühler Zsófia folyó hó 19-én délután 5 órakor hirtelen meghalt. A nagy részvét mellett lefolyt temetés folyó hó 21 d. u. 2 órakor volt. A család a következő gyászjelentést adta ki: „Édes anyánk, felejthetetlen jó nagyanyánk özv. Papp Sándorné szül. Spühler Zsófia élete 88-ik évében, folyó hó 19-én d. u. 5 órakor hirtelen elhunyt. A boldogult hült tetemei a ref. egyház szertartása szerint folyó hó 21-én, pénteken d. u. 2 órakor fognak örök nyugalomra helyeztetni. Kiskunhalas, 1904. évi október hó 20-án. Nagy Sándor, Nagy Mór dr., Nagy Mária férj. Horváth Lőrinczné, Nagy Jenő, Nagy Róza, Nagy Antal, Nagy Károly unokái. Babó Sándor veje. özv. Nagy Antalné szül. Papp Krisztina, Babó Sándorné szül. Papp Teréz, Papp Sándor gyermekei. Áldás emlékére!“ * Az önkéntes tűzoltó testület ma d. u. 3 órakor a közgyűlési teremben közgyűlést tart, melyen tárgyalás alá veszi az egyenruházat beszerzésének kérdését is. Ugyanakkor a működő tagok leteszik a fogadalmat. * Korai öröm. Lapunk múlt számában arról adtunk hirt, hogy a postaigazgatóság helyén valónak találván azon panaszt, hogy a levélposta szekrények kicsinyek, intézkedett, hogy azok megfelelő nagyob-
