Kiskunhalasi Ujság, 1904 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1904-07-31 / 5. szám
KISKUNHALASI ÚJSÁG. 2. A ielenleg fennáló 127206 kor. 88 fill, vasúti kölcsön convertálását ajánlja a városi tanács azon okból is, hogy ez által az évi törlesztési hányad a kölcsön első tiz évében tetemesen alábbszálván, ez által ezen idő alatt módjában álland a város közönségének netáni elhárithatlan szükségletei fedezhetéséről gondoskodni a nélkül, hogy a netán felveendő újabb kölcsön terhei tiz év alatt, mely a város fejlődésének első kezdő korszakába esvén, fokozott igényeket tá- masztand, újabb pótadó terheket rónának a város adófizető polgáraira. Reméljük, hogy a városi képviselő testület a tanács javaslatát, mely a város jól felfogott érdekeit e kölcsönnél is körültekintéssel képviseli, változatlanul elfogadja s azok akik inkább a kölcsön másik módját óhajtják igénybe venni — belátják, hogy a Pesti Hazai Takarékpénztár kölcsöne a legelőnyösebb. Aki a másik kölcsönt akarja igénybe venni — bizonyára jó- hiszemüleg cselekszik — de nem a város javára. —y. H I U £ f\. * Hymen. Kupa Antal eljegyezte Tallér Mihály kedves leányát Juliskát. * Az iparos ifjúság Szent-lstvánnapi mulatságának programmját a rendezőség már összeállította. A műsorban szenzácziós újdonságot képez a lóverseny, az élénk s bohózatos tarkaszinpad és különösen a bikaviadal, mely teljesen a budapesti mintájára rendeződik, nyolcz toreadorral, matadorokkal stb. A leszúrt bikát spanyol szokás szerint szamarak vontatják ki a köröndről. A meghívók a jövő héten lesznek szétküldve. * Közlemény. A kereskedelemügyi m. kir. minister ur Ö nagyméltósága posta-távirda gyakornok jelölti állásokra pályázatot nem hirdet, mert a gyakornok jelöltek iétszámába üresedés nincs. Postatávirda gyakornok jelöltek pályázaton kívül sem vétetnek fel. Budapest, 1904. július 25. M. kir. posta- és távirda igazgatóság. * Se pénz, se venyige. Bus az magyarnak élete — mondja Göre Gábor. Épen ezért jó bor mellett a muzsika mindig szivet érta dolmány alatt. És ha a dolmányzsebben bankók találkoznak, még azoknak sincs békességük, E. G. azonban úgy vélte, a szív az doboghat, ellenben a pénz csak hadd maradjon venyigére. Minthogy pedig pénzét a saját zsebében nem tudta kellő biztonságban, mert az ő keze elíérő- leg a szentek kezétől, a czigány felé hajlott — ezért a pénzt megőrzésre K. A.-nak adta. Hanem mig az egyik tizenkilencz, addig a másik húsz. K. A. sem állt szolidaritásban a szentekkel. így aztán, a mit meg nem tett E., megtette ő. A bankók egytől-egyig elúsztak s ekkép az lett a mulatság vége, hogy se pénz, se venyige. * Bolti tűz. A temetkezési vállalatnak a bazárépületben levő koporsórakíárában csütörtökön délután l!-i két órakor az egyik tulajdonos spirúusz lángon enyvet melegített, a spiritusz láng oly közel állott a papirosokkal bevont koporsókhoz, hogy a papirost meggyujtotta s egyszerre lángba borította az egész helyiséget. Szerencsére a fellármázott szomszédok eloltották a tüzet, mielőtt az tetemes károkat okozott volna. — Jó lesz ezután jobban vigyázni a spiritusz kezelésénél. + A „Budapesti Újságírók Egyesülete“ segélyalapja javára egy Almanachot ad ki, melyben 100 magyar iró munkája fog megjelenni és 25 neves fei- tőművész festményei, mint különálló mümellékletek lesznek a műben. Az Almanach igazán szemet és lelket gyönyörködtető nagy albumalaku diszmü lesz. Ára 5 forint. — Megrendelések a „Budapesti Újságírók Egyesülete almanachja“ kiadóhivatalához küldendők, Budapest, VII. Károly-körut 9. Mutatóul közöljük Lyka Károly czikkét, melyet az Almanach számára irt. * Ellenőrzési szemle a kiskunhalasi járásban Kiskunhalason október 20, 21. és 22-én tartatik meg. Az utószemle november 28-án lesz Kecskeméten a Sorház-laktanyában. Á „Hiskunlia 11üi Újság“ eredeti táreája. Ha nyug’vóra tér a nagy természet . . . Ha nyug’vóra tér a nagy természet S csak a csillogó Ég virraszt velem: < A csillagoknak millió füzében Ragyogni látlak szép szerelmesem. Pihenni én sehogysem tudhatok Az álom elszáll tőlem messzire; Lassankint megjő a rózsás hajnal is, Fejem pihenni, óh, csak akkor hajtom le. És álmodva rólad szépet, édeset, Mosolyod égbe hordoz engemet, S ha üt az ébredés csak azt tudom, Hogy bírnom téged, lányka, sohsem lehet .... Weitner Béla. A bögre. Irta: Lyka Károly. Nem tudjuk, miforma lehetett az ősember, bár koponyáját és kését teméntelen mennyiségben ássák ki a tudósok. A lelkét azonban nem lehetett eddig sehonnan napvilágra szállítani, holott az ember lélek nélkül igen csonka. Mit érzett vájjon őseim egyike negyven-ötvenezer esztendővel, amikor népes családja körében kőbicskával szeletelte föl a masztodon-sonkát? Erről óvatosan hallgat Ranke és Klaatsch, mert e tárgy könnyen költői fecsegésbe csalogathatná az egzakt tudományt. E kapaczitásokkal szemben talán nincs helyén a téma feszegetése, bár izgatóan érdekes. Bizonyos körülmények azonban lehetővé teszik, hogy ezen a tudomány számára hozzáférhetetlen helyen leírjuk néhány idevágó tapasztalatunkat. Több ősemberrel találkoztam ugyanis az utóbbi években, s tőlük tudiam meg azt, amit a szakemberek eddig rejtélynek nyilvánítottak. Nem is egyenest tőlük, hanem a munkájuktól. Van egy varázsszelenczém, amely pontos felvilágosítással szolgál. Egy bögre. Közönséges tárgy, három krajczárba került, nincs rajta semmi különös látnivaló, anyaga is a legpró- zaiabb, vegyi összetétele Wartha Vincze szerint A1 0;i, 2SiOo, 2H..O. Szóval idegen anyagokkal kevert agyag. Bögre, amely nem készült korong segítségével, tehát egészen a gölöncsér két kezének műve. Ami rajta dekoráczió, az is csak úgy hevenyészve, „szabad kézzel“ készült. Néhol a gölöncsér a hüvelykujját benyomkodta a még friss agyagba: ott karikás mélyedések látszanak. Másutt a körmehegyit nyomta bele: az csupa félholdat adott. Végül a pipaszurkálójával végighúzott egy stráfot: ez a mélyedés most úgy fogja körül a bögrét, mint egy karperecz egy puha asszonyi kezet. E körülményes leirásból már sejti az olvasó,
