Kun-Halas, 1897. szeptember-december (1. évfolyam, 1-17. szám)
1897-11-21 / 12. szám
November 14. К U N - H A L A S. 1897. Mert talán tetszik tudni, hogy a törvény értelmében az esetben egy hitoktatói állomás lenne szervezendő s ekkor a meglevő adóhoz hozzájárulna még 600—800 írt fizetés. Már most ki az igazi jóakarója a ilépnek V Nemcsak hogy törődöm a néppel, hanem inkább minden lépésem egyedüli czólja a nép java s pedig nemcsa*k földi, hanem örök boldogsága is. Csakhogy t. czikkiró úr ugylátszik, magasabb régiókban mozog, azért nem ismeri, vagy nem akarja ismerni működésemet, pedig hajói emlékszem, éppen ezen működésem közben találkoztam Molnár K. Mihály úrral, ki ebben tanúm lehet, tessék csak tőle megkérdezni. О Excellentiája 4000 frtos adományára tett megjegyzésére, minden nemesebb gondolkodó érzése fölháborodhatik. Hogy nem akarta ezzel lekötelezni a hitközséget 0 Excellentiája, kitűnik abból, hogy a felfüggesztés előtt adta. A többire nézve pedig azt mondom, hogy ilyet Írni, hogy gyenge kifejezéssel éljek, a legdurvább hálátlanság. Hát köteles lett volna ő egy fillért adni? Vagy talán ő köszönje meg a hitközségnek, hogy szives volt elfogadni? Bizonyára nem is adott volna, ha az iíyes formájú embereket tekintette volna! Talán bizony igaznak tartja t. czikkiró úr, hogy — a mint akkor mondották — „a mienkből adta.“ Az egyházmegyében vau ám még olyan hitközség is, mely az áldó kezet megbecsüli s nem köti meg ily egetverő hálátlansággal. No aztán a végén egyet rúg, azt gondolván, hogy ha személyemet leránthatja, akkor az övé már az igazság. Hát kérem alázattal, itt az egész polémiában arról volt szó. hogy mi az igazság s nem arról, ki védi azt! Mert ilyen minősithetlen gyalázkodásokkal szemben védenie az igazságot minden katholikusnak kötelessége s ezen dologban egy katholikus sem fogadatlan prókátor, annál kevésbbó lehet pedig az egy fölszentelt katholikus áldozópap, akit püspöke küldött ide, hogy ilyen gondolkodásuakat is, a milyen t. czikkiró úr, tanítson, ha katholikusok; s ilyen dologban bizonyára hivatottabb vagyok, mint, bárki más katholikus: ha pedig nem katholikus, akkor tolakodás volt tőle a tollat kezébe venni s magát a katholikusok dolgába beleártani. Hogy engem különben nem ismer, az nem rajtam mult: mert ón idejöttem után két nappal, azaz 1897 július hó 28-án jelentkeztem a városi hatóságnál és mint katona a helybeli, azaz a kiskun-halasi városi hatóságtól direkt kaptam is már iratokat. Csodálatos igazán, hogy ezelőtt másfél hónappal megtalált a városi hatóság szolgája és mégsem tudják, hogy Halason lakom. No de ha igazi katholikus volna a t. czikkiró úr, akkor a templomban is kellett volna látnia s kellett volna hallania azt is, hogy Fehér János felszentelt áldozópap lett idekiildve a törvényes püspöktől segéd-lelkészi minőségben, hisz mindez szószékről lett kihirdetve. Ha pedig mindezt nem tudja, akkor úgylátszik sokat törődik a vallásával: s akkor kérdem, ki a fogadat- lan prókátor, én vagy pedig t. czikkiró úr? Különben azt mondja, ami hogy nem igaz azonnal bebizonyítom, hogy én a nép kenyerét eszem. Maga-magát pedig valószínűleg hozzászámítja a néphez. Hát kérem az egész nép és a t. czikkiró úr is olyas valakit etet — hogy gyönyörűséges szavaival éljek — a kit nem ismer I Kisírni teneatis I No de egyáltalában ez a szép kifejezés nem nagyműveltségre vall! Mert azt megengedem, az talán áll. hogy t. czikkiró úr a népke- nyerét eszi, ami egyáltalában nem is szégyen, de már azt reám vonatkoztatni ne tessék, az nem igaz. Ha nekem nem akar hinni, tessék csak megkérdezni a rom. kath. hitközség tisztelt gondnokát, hogy mennyit adott ő már káplántartásra a statuált évi 600 írt kápláni illetékből? Ekkor fog csak kitűnni, hogy legalább is úgy ismerem a viszonyokat mint ön a ki azt sem tudja, hogy a t. ezikkiróhoz hasonló tehertől szabadulni, de azért jogokat gyakorolni akarók helyett ezidőszerint egyesegyedül a ftdő plébános úr fizeti a káplánt; vagy erre is azt mondják : „a mienkből adja.“ Tehát most talán megtetszik érteni, kogy kinek a kenyerét eszem, hegy nem én vagyok a fogadatlan prókátor, mivel a viszonyokat jobban ismerem, mint ön! Ismer az egyházi hivatal, ismernie kell a városi hivatalnak, sőt ne gondolja, hogy a t. czikkiró úr képezi az egész Halast, mert ismernek még mások is, mivel a mennyire időm és elfoglaltságom engedi, már több helyen megfordultam, hogy pedig t. czikkiró úr előtt még nem jelentem meg legalázatosabb hódolattételre, azt tessék megbocsátani: tessék kiírni a nevét s tudni fogom kötelességemet ! Végre szíveskedjék megjegyezni, hogy bármily vitában a személyeskedés a legfényesebb bizonyítók az ellenfél igazsága mellett s egyszersmind bizonyítéka különösen ily alakban a támadó erkölcsi értékének. Tessék tudomásul venni, hogy a tnlságos tudálékosságot s a gorombaság^ többé feleletre nem érdemesítem. Fehér J á nо s r. k. s, lelkész. l)r. Hermán Ferenc, felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. 'I ........... ... — ...... " ■ -....... ... ...——— Hirdetések. Műfogászati terein. Van szerencsém ;i n. é. közönség szives tudomására hozni, hogy körutazásom alkalmával Halason másodszor, rövid időre mtfogászati termemet megnyitottam. Elvállalok a műfogászat terén mindennemű munkálatokat u. rn. egyes és egész fogsorokat, arany, (vulkánit) és celuloidban foglalva., valamint fog és gyökök eltávolítását és töméseket (ploin- birozást.) Műfogakat teljesen amerikai mód szerint akkép készítek, hogy azok a természetes fogaktól meg nem külömböz- tethetők és rágásra teljesen alkalmasak. Miután jó és tartósságáért 25 évi к ül és belföldi gyakorlatom tanúskodik. Nagybecsű pártfogásukat kérve, maradtam kiváló tisztelettel Lajos fogspecialista Budapestről. Lakásom a nagy vendéglőben Kívánatra háznál is megjelenek. Táncziskoía megnyitás. Van szerencsém Halas város nagyérdemű közönségének becses tudomására hozni, miszerint a nagy vendéglő termében táncztanfolyamot nyitottam, folyó év november hó 20-tól tanítok a mai kornak megfelelő minden szalontánczot. Felvétel este 7 órától a fenti helyen. Tandíj kezdőktől egy egész szezonra 4 frt. ismétlőktől 2 frt vagy esténként 20 kr. Délután 4 órától este 6-ig foglalkozom ugyanott az úri családok gyermekeivel. Becses jóindulatukba ajánlva magamat, vagyok kiváló tisztelettel Urban János okleveles táneztanitó, a budapesti táneztanitó egyesület rendes tagja. Halas, 1897. Nyomatott Práger Ferenczuél. ШШ iroda áílielyezés. ■ M Dr. Hermán Ferenc, halasi ügyvéd értesíti az érdekelteket, hogy ügyvédi irodáját f. évi deczember hó elejével a régi casfnó helyiségeibe (járásbirósági épület) helyezi át. 2691/1897. tkvi szám. Árverési hirdetmény. * A halasi kir. járásbíróság mint tkvi hatóság közhírré teszi, hogy Gyenizse István és társai önkéntes bírói árverés iránti végrehajtási ügyében a halasi kir. járásbíróság területén levő, Halas város belterületén fekvő, a halasi 5508 sz. tjkvben foglalt A -+- 1900 hrsz. beltelkes házra, Gyenizse István és neje Kalmár Mária halasi lakosok szabályszerű utóajánlata folytán, a végrehajtási árverés joghatályával bíró önkéntes bírói árverést 605 li t utóajánlati ár. mint ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte, és hogy a fenneb megjeleni, ingatlan az 1897. évi deczember hó Il ik napján délelőtt 9 órakor a halasi kir. járásbíróságnál megtartandó nyilvános árverésen az utoajánlati áron, vagy azon felüli áron fog eladatni. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának megfelelő 10 %-át vagyis 152 Irtot készpénzben vagy az 1881. LX. t.-cz. 42, §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 8333. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 8. §-ában kijelölt ovadók- képes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t.-cz. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt ál szolgáltatni. Kelt Halason, 1897. november 3. A kir. jbiróság, mint telekkönyvi hatóság. Dr. Szabó, kir. aljbjró. 6488/1897. tkvi szám. Árverési hirdetmény. A kis-kőrösi kir. járásbíróság mint tkvi hatóság közhírré teszi, hogy a magyar orsz. közp. takarékpénztár vógrehajtatónak Sarusi Mátyás és Bálint Juliánná végrehajtást szenvedők elleni 48 frt 86 kr. tőke követelése s járulékai iránti végrehajtási ügyében a kis-kőrösi kir. járásbíróság területén lévő Páhi község határában fekvő s a csengődi 21 sz. tjkvben A + 1—2/370 hrsz. ingatlan 333 frt, — A -j- 1—2/399 hrsz. ingatlan 12 frt, —• A + 1—2/334 hrsz. ingatlan 254 frt, — A -+- 1—2/237 hrsz. ingatlan 251 frt sa csengődi 20 sz. tjvben foglalt A + 1—2/526 hrsz. ingatlan 160 frt az A + 1—2/527 hrsz. ingatlan 16 frt becsértékben a végrehajtató 212 frt és Straszburger Manó 76 frt követelése érdekében is az 1897. évi deczember hó 13-ik napján d. e. 9 órakor Páhi község házánál megtartandó nyilvános árverésen megállapított kikiáltási áron alul is eladatni fognak. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának 10°/o-át készpénzben, vagy az 1881. LX. t.-cz. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 3333. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 8. §-ában kijelölt ovadékképes értékpapírban a kiküldött kpzéhez letenni, avagy az 1881. LX. t.-cz. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Kelt Kis-Kőrösön, 1897. október 28. A kir. jbiróság, mint telekkönyvi hatóság. Dr. Mandel, kir. aljbiró.
