Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)

1897-06-20 / 25. szám

jegyzéseim, és megfigyeléseim, valamint Ma­gyarország rendőrhatóságainál ez irány­ban rendelkezésre álló szabályok alap­ján és figyelembe vétele mellett egy rendészeti szabályrendeleti tervezetet dolgozzak ki, nemcsak azért, hogy annak alapján a rendőrség minden homályosságtól és tétovázástól menten, nagyobb határozott­sággal és biztonsággal a közjóra működhes­sék, hanem azért is, hogy a mai közviszo­nyok mellett a közrend és közbiztonság a nagy közönség érdekében minden nagyobb rázkódtatás nélkül, minden pillanatban kellő erélylyel megóvható legyen. Midőn tehát a fentiek előre boesájtása után, az általam elkészített „rendészeti sza­bályrendeleti tervezetet“ bemutatom, egyút­tal hivatalos tisztelettel kérem a tekintetes városi tanácsot, miszerint azt az abban le­fektetett jogi és törvényességi kérdések elbírálása céljából, vélemé­nyezés végett városi tiszti ügyész urnák ki­adni s annak véleménye alapján, azt tár­gyalni, elfogadni és annak megtörténte után a város képviselő testületé elé juttatni, s az ott történt elfogadás után, megerősítés végett a nagyméltóságu m. kir. belügyministerium- hoz még oly időben felterjeszteni méltóztassék, hogy a szabályrendelet, a tervezetnek meg- felelőleg, 1898. évi január hó 1-én életbe lép­tethető legyen. Halas, 1897. május 23-án. Szekér Pál, rendőrkapitány. Kis-Kun Halas rendezett tanácsú város rendészeti szabályrendelete. I. Fejezet. 1. §■ Ezen város rendészeti közegei a követ­kezők : 1. 1 rendőrkapitány. 2. 1 rendőrfogalmazó. 3. 2 rendőrbiztos. 4. 1 írnok. 5. 1 napidijas. 6. 1 börtön őr. tett halvány világosságot. Sándor már itt volt. Róza vele szemben megállóit, soká némán tekintett reá. Szemei égtek, keble gyorsan emelkedett. Hevesen ragadta meg azután a férfi kezét. — Sándor! — szólt az izgatottságtól re­megő hangon. — Szeretsz-e még! — Asszonyom, ha önt szeretném, nem lettem volna testvére jegyeséjé. — válaszolt hidegen ez. — Miért állítottad hát ezt amaz éjje­len, mikor megesküdtél, hogy nélkülem nem élhetsz ? — folytatta Róza. — Érzéki mámor volt az. Én tapaszta­latlan voltam, ön szép, ördögien szép. Ki tu­dott volna önnek ellenállni ? Én akkor azt hittem, hogy nélküle nem élhetek. De mióta ösmerem testvérét, látom, hogy igazán nem szeretem soha. — Nem szerettél soha ?! — Mondá Róza fájdalmasan s most kitört belőle az eddig elnyomott szenvedély. Fölegyenesedett. Hátravetette büszkén fejét s toppantott lábá­val. — Nem szerettél soha ?! — kiáltotta, de most már a legnagyobb szenvedély hang­ján. — Tehát szeretni fogsz, ha eddig nem tetted ! Enyémnek hell lenned ! — Az nem lehet. Én Ilona jegyese va­gyok, szivem az övé. — Szólt Sándor, ki, mint föltette magában, megőrizte nyugalmát. 7. 9 közrendőr. 8. 4 lovasrendőr (kézbesítő hadnagy). 2- §• Rendőrkapitánynak az 1883. évi I. tcz. 3. §-ában meghatározott minősítéssel, a ren- dőrfogalmazónak pedig érettségi bizonyítvány - nyal vagy jegyzői oklevéllel kell bírnia ; — a rendőrirnok és rendörbiztos csak az lehet, aki valamely középiskolának négy osztályát sikerrel elvégezte, a már szolgálatban lévők, valamint kivételt érdemlő körülmények között mások is a most nevezett állásokra az ese­tekben is alkalmazhatók, ha az előbb emlitett minősítéssel nem bírnának. Rendőrnek csak az nevezhető ki, aki az állam nyelvét szóban és írásban tökéle­tesen bírja, kiszolgált katona, fedhetlen elő­életű, egészséges, erős testalkatú, magyar ál­lampolgár 24 évnél idősebb, de 40 éven alóli. 3. §. A rendőrkapitányt az 1886. évi XXII. te. 69. §-a alapján a főispán élethossziglan nevezi ki, — a rendőrfogalmazót, a rendőr­biztosokat és rendőrirnokot a város képviselő testületé élethoszsziglan választja; a rend­őröket pedig a város polgármestere a rend­őrkapitány ajánlatára élethossziglan nevezi ki. (Folyt, köv.) A peronospora elleni védekezés. Tudja minden szőlős gazda, hogy a zsenge fejlődő szőlőkben, mily kárt okoz a peronos­pora. Nem ajánlhatjuk eléggé az elleni vé­dekezést, hisz e kártékony szőlőbetegség tönkre teszi nem csak a termést, hanem előbb utóbb magát a szőlőtőkét is. Szolgá­latot vélünk szöllős gazdáinknak tenni, mi­dőn alább a „Néplapéból kivonatosan kö­zöljük a peronoszpora elleni védekezés leg­célravezetőbb módját. A peronoszpora június hó eleje táján kezd mutatkozni. A peronoszporás levél eleinte olyan, mintha cukorral volna behintve, majd sárga foltok támadnak rajta s végre a levél egészen elszárad. Már maga ez nagy baj, mert levél nélkül, mint semmiféle növény, — Szegény gyermek, sajnálom őt, de neki le kell mondani ... De hogy is lehet őt szeretni, hiszen csak gyermek. — Éppen ezt a gyermekdedséget sze­retem benne. — El foglak hát tőle csábítani! — Elválik! — mondta hidegen Sán­dor is kalapját fogta. — Asszonyom, ha van még valami parancsolni valója, kérem . . . ha nincs, úgy . . . — Nincs, csak az, hogy szeretni fogsz ! — Azt soha sem fogom tenni! — szólt emez és magát meghajtva, eltávozott. — Elválik! — kiáltotta utána dacosan a nő. Majdnem sirt dühében. Ily ellenállásra nem számított. Ő szerelmét ajánlotta föl egy férfiúnak, és ez visszautasította. Vele, kinek mosolyáért annyian remegtek, igy bánni, ezt nem tűri hiúsága. Féktelen szerelméhez most a féktelen női hiúság is járult. Elhatározta, hogy meg fogja őt hódítani; előbb nem nyugszik, mig Sándor lábainál nem kér bo­csánatot. Ilona eszébe sem jutott. Az emlitett két tényező hatalmasabb volt a testvéri szere­tetnél, diadalmaskodott rajta. Visszatérve, újra Ilona szobáján kellett keresztülmennie. Ez még mindig aludt. Nem tudta, mily veszély fenyegette ez órában. Ha sejtette volna, bizonyára nem mosolyog oly édesen. (Folytatása köv.) úgy a szőlő sem élhet. A levélről később a zöld hajtásokra, sőt ha a veszedelem nagyon elhatalmasodik, a zsendülő fürtökre is el­terjed. A peronosporás tőke fürtje nem érik meg, kevés és átkozottul savanyú bort ád: sok­szor semmilyet sem. Ha a tőkének a hajtásaira elterjed a pe­ronoszpora, még a rá következő év termését is tönkre teszi; mert az ilyen vessző nem érik be. Ültetni sem szabad peronoszporás tőkéről származó vesszőt, mert az ilyenek hitványak, hibás szeműek. Hogy a peronoszpora ellen megoltalmazzuk a szőlőt, évenkint háromszor kell permetezni olyan folyadékkal, melyben rézgálic és mész­oldat van. Először május második felében 2%-os ol­dattal permetezünk, vagyis olyannal, mely­nek minden hektoliterében 2 kiló rézgálic és 2 kiló mész van feloldva. Másodszor rá négyhétre 3%-ossal, harmadszor szőlőzsen- dülés előtt szintén 3%-ossal. Ha az időjárás különösen kedvezett a peronoszporára, erő­sebb oldatot használhatunk, vagyis a másod- sodszori permetezésnél 3%-osat, a harmadik- 4%-osat. A permetezéssel sohase várjunk addig, mig a peronoszpora megjelenik, mert akkor már kárt tesz, hanem föltétlenül permetez­zünk már májusban vagy legkésőbben junius elején. Esős időben ne permetezzünk, mert az eső a gálicot és meszet lemossa a levelekről s ekkor nincs hatása. Ha a permetezés után rövid időre eső esik, újra kell permetezni. A permetező lé a tőke minden levelét és zöld hajtását érje, hogy a peronoszporának láthatlan csirái mindenütt elpusztuljanak. Egy kataszteri holdra körülbelül 2—3 hektoliter oldat kell, tehát a háromszori per­metezéshez mintegy 10—15 kiló rézgálic és ugyanannyi mész. Ez, a munkát nem számítva, 3—4 forintba kerül. A fiatal tiltetésü szőlőt is permetezni kell. Erre gyengébb oldat és kevesebb is kell, mert az ilyen szőlő még nem annyira lom­bos, mint a termő. Ujitás a táviró hivataloknál. Azon czélból, hogy oly posta hivatalok­nál is lehessen táviratokat feladni, a hol távirdaliivatal nincs, a zárt levelezőlapokhoz hasonló alakú, zárható „táviratlapok“ van­nak forgalomban. Ily táviratlapok kaphatók minden posta- és távirda, illetve postahivatal­nál, nemkülönben a frankojegy-árusoknál darabonként 31 krajezárért s felhasználhatók a magyar korona területén bárhol, Európa bármely államába szóló táviratok feladá­sánál. Azokra nézve, a kik nem távírdával biró helyeken laknak, a táviratozást ezen la­pok használata megkönnyíti, mert bármily postahivatal elfogadja s a legelső postaindi- tással küldi el a legközelebbi távirahivatal- hoz express levelek módjára és díjmentesen. Ha feladó ajánlva kívánja a zárt tá­viraton irt táviratot a táviróhivatalhoz el­küldeni, ezért meg kell fizetnie 10 kr. aján­lási dijat. A zárt távirat lapon irt távirat a levél­gyűjtő-szekrénybe való bedobás utánis felad­ható. Egy ily táviratlapon minden ráfizetés I nélkül fel lehet adni egy magyar korona te-

Next

/
Oldalképek
Tartalom