Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)

1897-06-27 / 26. szám

II-ik évfolyam.

1897. vasárnap, junius 27.

2©« szám«

HALAS ésKIS-KŰRŰS

Társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap délben.

Előfizetési ár :

Egész évre

.........................4 frt, vagyis 8 kor.

Félévre..............................2 frt. „ 4 „

Negyedévre

.........................1 frt. „ 2 „

Szerkesztőség és kiadóhivatal: HALASON. Núdor-utcza, Babó-féle házban.

Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos :

DÉKÁNI ÁRPÁD.

Társszerkesztő: SAFÁRY GYULA. Egyes szám ára: 20 fillér.

Hirdetési dijak s

Három hasábos petit sorért

.....................8 kr.

Kincstári illeték minden hirdetés után . 30 kr.

Hivatalos hirdetések dija 1 — 100 szóig, kincstári illetékkel együtt 1 frt 37 kr.

100 szón felül minden szó 1 krral számittatik.

Tanítók gyűlése.

Halas, 1897. jun. 27,

A pesttnegyei hivatalos tanítótestület Julius 6-án városunkban tartja folyó évi rendes közgyűlését. A városi hatóság' részéről az előintézkedések megtételével Babó Mihály dr. főjegyző van megbízva, ki a nála megszokott nemes hévvel és ügyszeretettel végzi a községi tanító testülettel egyetértőleg a nem épen könnyű munkát. Tanácskozásaikban azon irányelvet követik, hogy inig egyrészt viszonozzák Kecskeméten, Újpesten, Czegléden tartott gyűlések alkalmával .a szeretetteljes vendéglátást, más részt kedves városunk ezúttal se maradjon hátra a két előző gyűlés alkalmával tanúsított fogadtatástól., melyekre megyeszerte igen kellemesen emlékeznek ma is a tanítók, sőt mint egy kecskeméti tanító elég őszintén bevalotta, hogy : Halas mestere a többi városoknak. — A közgyűlési

tárgysorozat kiemelkedő pontját Fazekas József veterán tanító ünneplése fogja képezni; gyűlés után a szokott társasebéd majdnem elengedhettem — Városunk müveit közönsége bizonyára szívesen vesz részt ez alkalommal is azon estélyen, mely a megyei tanítótestület tiszteletére lesz rendezve, mely- lyel mig egyrészt kedves vendégeinknek is igen kellemes szórakozást nyut- tunlc, más részt jótékony célra is áldozzunk.

Alig van ma már ember, aki a néptanítók mimkakörrét kicsinyciné, s ha szerény jövedelmükből nem takaríthatnak meg annyit, ‘hogy hátra ina- radottaik ne szűkölködjenek, azon nem fog csodálkozni senki; épen azért teremtettek egy tanítói árvaházi alapot, melynek kamataiból több apátián — anyátlan tanító árváját nevelik föl évenként és bogy még több száz van ily tanító árva az országban, kik emberbaráti segedelemre várnak — mondani is felesleges.

Az árvaházi alap megteremtésében megyénk nagy népszerűségnek örvendő tanfelügyelőjének elévülbetlcn érdemei vannak, ki az árvaházi egyesületnek ma is elnöke ; ez érdemeknek szerény, de maradandó elismeréséül a megyei tanítótestület évekkel ezelőtt kimondá, hogy Tóth József nevére egy árvaházi alapot gyűjt; az alap bár elég leleményes módokon lett eddig gyűjtve, még nem érte el a kívánt összeget, épen azért az estély alkalmával kitett perselybe befolyó önkéntes adakozások a Tóth József féle tanítói árvaházi alap gyarapítására fognak fordittatni.

A közgyűlés tárgyai a következők :

1. Elnöki megnyitó.

2. Fazekas József halasi községi iskolai tanítónak 40 évi tanítói működése alkalmából való üdvözlése.

3. Titkári jelentés.

Elválik.

— Elbeszélés. —

Tausz Küeresztélytől.

(Folytatás és vége.)

Róza most mit sem törődve vele, hidegen akart elmenni ágya előtt, de éppen akkor megnyíltak az alvó ajkai. „Sándor F — suttogá — Róza megállóit. Irigy tekintetett vetett az alvóra, egy fenyegető vonás húzódott arcára. De Ilona ajkai újra megnyíltak és Róza most saját nevét hallotta. Tehát ő róla is álmodik. A fenyegető vonás eltűnik, szive hevesen kezd dobogni.

— Meg kell lenni! — mondja és szó bájába távozik.

# *

*

Másnap újra elfoglalta minden rendes menetét. Ilona szelid mosolylyal és boldog- arccal üdvözölte Sándort; Róza pedig néhány pajkos szó kíséretében nyújtotta neki kezét és Sándor alig tudta megtartani hideg vérét az ő pajkoskodásaival szemben.

Tellát Róza ily módon akarta hálóba keríteni áldozatát. Vignak, pajkosnak, bátornak mutatta magát, egész ellenkezője volt Ilonának.

Egy vendég is betért ma hozzájuk. Kóssai Zoltán volt ez. a szomszéd birtokos.

Ö is imádója volt Rózának. Szerette már az előtt is s midőn ez férjhez ment, elhatározta, hogy meg fogja várni. Erősítette a kitartásban az, hogy Róza hozzá, mint játszó társa hoz, nem volt közönyös. Nem sejtette, mennyire megváltozott azóta e nő szive. Eljött most, hogy oly bosszú várakozás után elnyerje jutalmát, hogy boldoggá lehessen.

Csalódott. Hőn szerető nő helyett csak szívélyes barátnőt talált. A két testvér örömmel fogadta régi játszó társát; szeretetettalált, de szerelemnek nem volt semmi nyoma.

Róza csupa jó kedv volt. Sándorral mulatott s ö vezette a társalgást. Hona csak néha szólt közbe ; örült, hogy kedvesei oly jó barátságban vannak. Zoltánt az öreg Hallal foglalta el ; hallgatnia kellett ennek ifjúkori kalandjait, pedig egész leikével Rózán csüngött. Látta, hogy mulat ez egy másik férfiúval és ez bántotta. Vádolni azonban nem tudta Sándort, mivel ez hideg udvariasságot tanúsított Róza iránt, mig Ilonával szemben csupa figyelem és szeretetreméltóság volt.

Aki megfigyelte Rózát, meggyőződhetett róla, hogy szereti Sándort, és meg akarja hódítani. Zoltán csakhamar észrevette ezt. Ilona mit sem sejtett, tiszta leikéhez nem fért a gyanú árnya. 0 Sándorban bízott föltétlenül és Rőzát sokkal jobban szerette, semhogy rosszat mert volna gondolni felőle.

Pedig nem egyszer volt iá eset, hogy Róza kihozta Sándort flegmájából. Többször került bajba szelessége miatt és ilyenkor még úgy iutézte a dolgot, hogy Sándornak kellett őt megmenteni.

Ilyenkor Ilona mindig melegen megköszönte szívességét; Róza pedig pillantásával és forró kézszoritásával önkénytelen pezsgésbe hozta vérét.

Zoltán féltékenysége is lépést tartott ezzel. Látta, hogy e férfi miatt mellőzik és azért kezdte gyűlölni. Sőt sokkal többet vélt látni, mint a mennyi igaz volt. Féltékenysége és szerelme meggondolatlan tettre késztette, figyelmeztette Ilonát, hogy tartsa szemmel jegyesét. Azt hitte, hogy ezzel tán meg fogja akadályozni a viszonyt. így annak keblében is elvetette a gyanú magvát; ennyit el is ért. de a gyönge leányka csak szenvedni tudott.

Ilona összevetette testvére és Sándor korrábbi viseletét és mindinkább biztosra vette, hogy megcsalták. Hiába, a féltékenység megfogamzott keblében, nehéz lesz azt onnan kiirtani; szenvednie kellett miatta rettenetesen. Sándor aggódását szenvedésén színlelésnek vette.

Zoltánt pedig bosszantotta gyámoltalansága, mellőzése ; érezte, hogy Sándor fölötte áll és ezért gyűlölte. Biztos akart lenni sorsa