Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)

1896-12-20 / 34. szám

^deálisftbb, .kültöibb tanai közé tartozik, j Ezen rész az, mely minden vallásnak, nemzetnek, családnak egyénnek közös tulajdonát kellene, hegy képezze, hisz az teszi a testvért testvérré, barátot baráttá, rokont rokonná, embert em­berré. Ha e rész, fogalom öntené el minden ember lelkét, ha ez hatná át midenkienek lényét a világ képe más volna, a bú bánat enyhülne, a fájda­lom múlnék, irigység, gazság, harc és háburú nem lakoznának e földön. E fenséges fogalom nem más, mint ,a: szeretet, í ■ : '■ .. í' Diákbálról. Igen jól sikerült táncestélyt rendezett, a halasi ref. főgimnázium VlII-ik osztályá­ról alakult rendezőség. Az estélyt műkedvelő előadás előzte meg. Két kis színdarabot adtak: „A légy­ottot“ és „A szelleműik hölgyet. Az első­ben Turócy Vilma és Papp Emma, a má­sodikban Babó Zsófi jés Fridrich Gizella remekeltek. A tanulók közül kikerült férfi .műkedvelők: Túrocy Dezső, Kiss Tamás, Kogiener Gyula, Baross József és Kolozs­vári Kiss Lajos is a legnagy°bb igyeke­zettel és jól játszódtak, a két darabb közötti közt ének számok töltötték ki, a melyek hamisság tekintetében remekek voltak. Jelen voltak: Babó Béniné, dr. Babó Mihályné, id. Babó Sándorné, ifj. Babó SáDdorné, Babó Ferencné, dr. Beck Sán­dorné, özv. Barináné Mariska leányával, Balogh Lászlóné, Babó Irma. Csontó Lajos- né, Juliska, Margit és Irma, Donát Clotild, özv. Doboziné, leányával, dr. Dobó Meny- hértné, Ilonka és Katinka lányaival, özv. Fridrich Alajosné, Gizella lányával, özv. Eridnek Sándorné, Farkas Eleimé, Farkas Dezeőné, Farkas linréné, Füle Juliska, Györffy Józsefbe, Matild leányával, Gaal Jolánt» Gaal Etelka, özv. Gaal Lajosné, Gyenizse Mártonná. Gaal Lajosné, Fiúi le­ányával, Helle Kóza (Budapestről) özv. Hivkóné. dr. Hodosáy Gézán«?, özv- Her­mamié, (Pécs) özv. Hamar Pálné, Erzsi le-; anyával, Imre Lajosné, Kolozsváry Kiss Sándorné, Kovács Károly né, Kiss László­né Mariska és Erzsi leányaival, Korda Ju­liska, Király Dózsa, Kiss Etelka, Kőim Li- pótné, Kohn Paula, Mészöly Julő, Musa Benőné Erzsi leányával, özv. Nagy Sán­dorné, özv. Patkós Benőné Juliska leányá­val, Pethő Józsefbe Jolán leányával, Pé­ter Dónesné, Papp Mihályné Erzsi és Em­ma leányaival, Pintér Barnabáisné, Rocsek Józsefbe Nelli és Dodo leányaival, özv- Sáss Károlyné Irma leányával, Szentpqteri Mariska, Szalay Imréné. özv. Sass Elemér­né, Szathmári Sándorné, Szekér Pálné, Szüle Lajosné, Sztimakovios Istvánná, I- lonka leányával, dr. Tomcsányi Lászlóné, Túrod Istvánná Vilma leányával, Toldy Margit, Török Istvánná, Thury Józsefbe, Zseni Mérné, Zseni Ilonka, Zámbó János- j né, Vass Aranka, Tóth Erzsiké, Vanyur Kóza stb. Köszönet nyilvánítás. A kis-kőrösi izr, Jótékony Nőegylet alulirt vezetősége kedves kötelességének ismeri hálás köszönetét nyilvánítani mind­azoknak, a kik az ügylet pénztára javára f. hó 12-én megtartott mulatság erkölcsi és anyagi sikeréhez hozzájárulni szívesek voltak. Hálás köszönet első sorban a hang­verseny és színi előadásban kösremüködött Dr. Mandel Edéné'úrhölgy, Antolek Öregek Heisler Laura, Steiner Paula és Steiner Kózsa kisasszonyoknak, Heisler Márton és i Schvarcz Manó uraknak, továbbá a fárad- hatlan rendezőségnek és a nagylelkű közön­Ezek után képzelhetik, hogy milyen kíváncsisággal mentem el a Niobe bemu­tatójára. Es velem .együtt ezerkilencszáz- hatvankilenc ember. Mert velem együtt ennyi fér el a Vígszínház tágas néző­terén. A mi azonban engem illet, olyan lá­zasan türelmetlen voltam a Jászai-karrika- túrára, hogy nem tudtam bevárni a füg­göny felgördültét, hanem még az előadás megkezdése előtt felrohantam Lánoy Ilka Öltözőjébe : Azt hallom, hogy a karrikaturája fe­nomenális ! — Mondják . . . De azért nem fogja látni ! — Ohó ! Még sikerült egy jegy et ke­rítenem . . . • — Mégsem fogja látni, mert — nem csinálom — Nem csinálja ? ! — Nem ! Lebeszéltek róla és rám is ijesztettük. — Mivel ? — Tudja, a — nemzeti kegyelet ! . . . Hja a kalap, meg a gyű fatartó! Pompásan mulattam a bohózaton. Any- nyit kaczagtam rajta, a mennyit az ember tiz német színdarabon — ásít s mikor vége volt, az előadásnak, azt gondoltam magam­ban : — Lehet hogv mégis iíraztik volt azok­i Ov О О '»égnek, melynek áldozat kézsége az .anya­gi sikert biztosította. Felülfizettek még a már közöltökön kívül küvctkezö urak: S eh war ez Samu, Heisler Adolf, Schwarcz Mór (Vadkertiül) Morvái N. és Beőthyné úrhölgy 50—50 kr, Salary Gynla, Skulfcéti László, Szilassy Elek. Fridrich Ferenc, Fischer Joáchim 1—1 irtot; Dr. Mandel Ede, Jakab Géza. Polkák Jó­zsef, Schwarcz Mór, Dr. Berkovitts Jakab 2.50-2.50. N. N, 5 frt. .Kis-Körösön 1896. dec. 14. Steinei• Izídorné, Havas Henrik, egyietí elixilm .. egyleti titkár, Figyelmeztetés. A karácsonyi és újévi ünnepek alkal­mával a postai forgalom az egész országban rendkívüli mérveket ölt, mely alkalommal szükségesnek tartjuk olvasóinkat a követ­kezőkre figyelmeztetni. 1. Pénzt legcélszerűbb postautalvány­nyal küldeni, azonban szabályszerűen pe­csételt, levélben is. de más tárgyakkal egy­becsomagolva sem pénzt, sem ékszert nein szabad. 2 Csomagolásra faládácska, vesszőből font kosár, viaszos vagy tiszta közönséges vt szón, kisebb értékű, csekélyebb súlyú tárgyaknál pedig legalább is többrétű erős csomagoló papír használandó. Újságpapírba, cukorpapirba s e félébe csomagolt tárgy egyátalában nem fogadha­tó el. Vászonba vagy papírba a .csomagokat szorosan kell begöngyölni, gólnélküli zsi­neggel többszörösen és szorosan átkötni, a zsineg keresztezés! pontjait pedig jóminő- ségű pecsétviaszszal oly módon lepecsétel­ni, bogy az egymásra fektetett vászon vagy papirrétegek közti nyílásokon a tartalomhoz hozzáférni ne lehessen. A pecsételésnél yéseti pecsétnyoxnó használandó. Bak, a kik Lánczy Ilkát a Jászai - karri- katuráról lebeszélték ! Ki tudja, vájjon a siker ilyen fényes lett volna - e ? . . . Valahányszor a színházból jövök, mim- dig kedves passzióm azokat ф, megjegyzé­seket hallgatni, a melyeket a színházból hazatóduló közönség a darabra, meg a sze­replőkre el - elejt. Ezen az estén ilyeneket hallottam : Egy prémes bundájú úr: No hát, ez a Jászai - utánzat egyszerűen nagy­szerű volt ! Egy prémes bundájú hölgy ; Ez a Lánczy Ilka ! Ki hitte volna, hogy ilyen Jászai Mari tud lenni! Egy monokiig fiatal em­ber: A mai estétől beiratkozom a Lánczy ! Ilka rabszolgái közé. Igazi Jászai volt, wie sie liebt und lebt ! Egy „ur“ a. karzatról : Ez aztán meg­érte a harmin.cz vasat ! Lápczyp i* * * látam, meg a tetejébe Jászait is ! Egy b а к f i s : Ugy-e, mama, a kit a Lánczy utánzott, az a Jászai volt ? A nagy tanulságot pedig, a mely ebből következik, vonják le önök. En sietek vacsorázni. Márkás József, gíkáját, magam is meghökkentem, deJiény- ,leien voltam elismerni, hogy az ötlet pompás, s ha akadna színésznő a ki „a mi nagy Mirjánkat“, mint a hogy a színházi világ­ban Jászai Marit nevezik, hanghordozás­ban, arcjátékban, járásban, szóval egész e- gyéniségében hívem utánozni tudná, ennek a kairikaturának meg lenne a maga művé­szi becse. Miután kifejtettem a karikatúra mű­vészi jogosultságának egész theoriáját (a szél eközben egyre csipósebb és Lánoy Ilka arca egyre pirosabb lett! ) a V i g s z i n- ház drámai hősnője igy szólt: — Brrr! Csak most veszem észre, hogy hideg van ! ... A mi a karrikaturát illeti egészen felbátorított ön, meg fogom csinálni . . . .adieu! * Egy hét múlva az szivárgott ki a Vígszínház kulisszái mögül — a hol a Niobe próbái folytak — hogy a lipót-kőr- úti színháznak legközelebbi nagy szenzáci­ója egy briliáns Jászai karrikatura lesz. Még Gál Gyula, a szinliáz legkriti­kusabb színésze is, mikor megkérdeztem tőle az „0 11 h о n“-ban : — Csakugyan jó lesz a Láncy Ilka Jászai utánzata ? azt felelte : cm látott!

Next

/
Oldalképek
Tartalom