Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1891-05-24 / 21. szám
KUN-HALAS. 1891 kicsufolni való szörnyszülöttek a nagy világban még sokak előtt. Ismerek vidékeket, ahol a szegény ember a drága nyári napokon még ma is befogja járó jószágát a száraz-malomba. Beszélhet neki a Herkópáter is, hogy heti vásárkor azt a búzát kész lisztül is becserélheti a városi gőzmalomban! Nem! О igy látta az apjától is: igy csinálja maga is. Ne látná csak! Lenne csak egy sereg gazdászati intézetünk, ahol a föld népe kellő számban képeztet- nók értelmes, felvilágosult gazdává: ahonnan minél több szakképzett ember jutna csak ki a mezőségre, tanulságos példaadóiul a honnma- radtaknak: — majd megváltoznának az emberek is; mi-hamar más képet öltene mezőgazdaságunk is. Meg van az az ősi szokás a mi népünkben, hogy nem igen szeret mástól tanácsot befogadni, csupán a magaszőrü embertől. Ilyen maga-szőrű iskolázott gazdákat kell tehát a mi szántó-vetőink közé elegyíteni. Csak az az oltóanyag lehet foganatos, mely iránt magában hajlandóságot bir a páciens. Olyan vírusokat kell tehát kitalálni, létre hozni, melyek a beteg vérével hasonulhatnak; hogy aztán a bennök lappangó senyvet kiölhessék. Mező-gazdaságunk idült bajainak orvoslását czélzó laboratóriumnak van szánva már a földmivelési iskola. Nagy igényei nincsenek. Nem származott magas házból. Nem az érettségi bizonyítványok főrangú rokonságát áhitozza; beéri a demokrata „elemi osztályok atyafiságával is. Folytatása a falusi iskoláknak. 8 a nemzet-gazdasági bölcselők tervezete szerint minden falu-csoportnak kellene bírnia egy-egy olyan intézettel, melyben fiaik megszerezhetik a képzettséget ahoz, hogy értelmes gazda-közönséget alkothassanak. De mikor még ekkora gazdag városok mint e miénk sem hoztak ivadékaiknak annyi áldozatot sem, mint egy méh; mely legalább megtanítja szülötteit mézet gyűjteni! Mit várjunk akkor a vagyontalan faluktól?! Yagy azt tartja valaki, hogy e szakiskolák nélkül is magáévá teendi a nép a gazdasági vívmányokat, csak terjeszteni kell köztük. Tagadom. Mert először is a terjesztésnek legtermészetesebb módja, ha minél általánosabb iskoláztatással a szükségelt tanokat egyszerre a közönség egy nagy perczentjének tesszük sajátjává — — és, ami fő, már gyermekiig! korában. Mert öreg korában már hiába prózsmi- tálunk előtte arról, hogy a föld gömbölyű. Nem abban nőtt fel: be sem veszi indokolásainkat, még ha a legmeggyőzőbbek is azok. Csökönyösen marad meg abban a hitében, mely hagyományként maradt rá. — E csökönyösség ellenszeréül kell tehát nekünk egy-egy egész fiatal generációt kiképeznünk; hogy ez aztán ne legyen befolyásolható avult fogalmak által, hanem érezze, hogy ő szélesebb látkörrel bir, mint a pusztán eke-szarvanál felnőtt vének. Természetes, hogy nálunk a fölmivelési iskola főtananyagát a kertészet képezné. Oly számítással, hogy ez egyszersmind csirájául tekintetnék egy esetleg létesítendő vinczellér-ké- pezdének. Vinczellér-képezde! Milyen jól esik a mi sovinizmusunknak, hogy borászatunk ma már olyan nívón áll, miszerint nem nevetség megpendíteni ez eszmét: vinczellér-képezde! Hegyaljai Tarezal, balaton-mellóki Füred költözzetek le a kecskeméti-, halasi homokokra! A magyar boroknak múltja Világhírű; de jelene és jövője koldusbot és hajléktalanság, hacsak a homokokra nem ópitkeztetik. Idegenek jönnek át földjeink megvételére; gyümölcs telepek nőnek siványainkon : nem természetes-e hát, hogy e speciális és igazán szak- képzettséget kívánó, sőt jobbadán még uj gazdasági ágnak szakiskolája ott honosuljon meg, hol van miben és kiket tanítani? Elöljáróink, befolyásos egyéneink most üssék a vasat, mig meleg. Kormánynál vagy megyénél tegyenek lépéseket a jelzett iskola lé- tesithetése tárgyában, mig mások nem kapják cl orrunk elől a jó falatot. Igaz, hogy akár a megye, akár a kormány oda viszik azt, hol előnyösebb ajánlatokat kapnak; s e tekintetben például Kecskeméttel már nem versenyezhetnénk, mert ott készen van egy Május 24. létesítendő vinczellér-képezde gyakorló tereül a kitűnő karban tartott országos gyümölcs-telep. De másrészt meg van nekünk egy minden anyagi érdeknél hatalmasabb érvünk Halas mellett. Ez a magyarosodás terjesztése. Mi vagyunk a töviben a rácz-világnak. Az utolsó tőzs-gyökeres magyar város - — Halas, 18 ezer lakossal, az országban negyedik határral. E várost nem lehet féltenünk, hogy valaha az idegenbe beolvadna. Gazdag, népes és tiszta magyar. Mig másrészt közvetlen szomszédságánál fogva bácska ősidők óta atyafiságos viszonyban áll vele. — Gimnáziuma ma is tele van idegen nyelvű tanulókkal; kik itt, e barátságos magyar városban nevekedve fel, bizonyára nem fogják visszavinni szülőföldjükre azt a nemzeti gyűlöletet, melyet esetleg ide hoztak. Hej, pedig, heh nagy szükségünk van nekünk egy-egy jó barátra oda lent a végek felé! Egy vinczellér-képezde azonban még erősebben csalogatná jó szomszédainkat hozzánk. — Boraik dédelgetett kincsük. Ha ily közelről juthatnának hozzá egy borászati iskolához, tömegesen tódulnának bele, hogy magukat jó szőlőgazdákká képezzék ki. Sőt vinezellérjeiket is a mi iskolánkban taníttatnák. — Már pedig senki jobban nem terjeszthetné közöttük a magyarbarátság eszméjét, mint a ki a föld népével van szakadatlan érintkezésben; — plane a barátság keresztvize: a kedderitő és (magyar!) nóta-csi- náló bor mellett. Lehet, hogy az én érvem a politikai nagy egyének szemében csekély értékű érv. — Hát ez akkor elég nagy baj. Az azonban már nem kicsinyes óhaj, hogy a magunk-szülötte nagy embereinknek nem szabad könnyen kiengedni siklani kezükből a vinczellér-képezde, vagy legalább is a földmivelési iskola ügyét. Kíséreljenek meg minden módot. Kevés jó akarattal be lehetne népesíteni Halas teres pusztáit idegen elemekkel. Akár az Amerikába predestinált tótokkal, akár a kivándorolni kész balaton-vidéki szőlősgazdákkal. Ne adnának nekik egyebet a jobbmódnak, mint házhelyet a tanyájukon. — Kapnának cserébe engedelmes és hálás napszámosokat; ott helyben és olcsó bérért. Olyanforma tarifa szerint, mint a kis-szállási uradalomban. E nagylelkű ajánlatért aztán kérnének cse rébe az államtól vinczellér-képezdét; azon természetes indokolással, hogy a több munkás kéz több szájat is hozott a határba; igy tehát a föld produktiv erejét fokozni kell. Nálunk e ezélra a gyümölcsészet, borászat a leghálásabb „termény-ág. De hogy a betelepített idegenek ennek kezelését alaposabban eltanulhassák: állítson fel a kormány az ő számukra és a már- már egy szőlős kertté alakulandó 112 ezer hold- nyi halasi határ számára egy vinczellér-képezdét; — cserében mintegy a bennszülött lakosság azon áldozatáért, hogy az állampolgárok ezreit a kiköltözködés kényszere alól kimentette. Hisz’ Tarezal on Füreden azok az állami 1 intézetek többé mit sem használnak ott: adja át a földmivelési miniszter azok ingó vagyonát nekünk. Többet fog az itt használni — még a kincstárnak is.----------Ha pedig már most itt nálunk több és olcsóbb lenne a munkás kéz; ha a ragadós példa meggyőzné az embereket, hogy a fák aranyalmái valóságos kincsbányák: akkor mihamar paradicsommá változnék ez a nagy határ — s nem kellene nekünk a gazdagság utján mesz- szire bandukolnunk: az első ösvény bele vezetne a kellős közepibe. Ezer és ezer hold gyümölcsös! Minő forgalmat teremtenénk mi ezzel a világpiaczon! Micsoda forrásává válnék ez a közjólótnek! Csakhogy ez a tündórregébe illő, fényes szép jövő a közönség konzervativizmusának medrében, a sült galamb szájunkba várásának elméletével: légvár; egy praktikus reformátor akarat erejével: az utódok koldustarisznyáinak örök megváltása. K. S. H T R E К. — A mérnök. Fritz Ferencz újonnan megválasztott városi mérnök a legközelebbi napokban költözik át jelenlegi állomásáról, Délegyházáról városunkba. — Eljegyzés. В i b ó György földbirtokos kedves és bájos leányát, Ida kisasszonyt f. hó 18-án jegyezte el legifj. D r. Szász К á- r о 1 y, miniszteri segédfogalmazó, — A gimnázium-építés javára e hót folyamán a következő adományok érkeztek a ref. egyház gondnokságához: N. N. ^ 20 fi t Dr. Pap Gyula Foktőről 5 ., Dr. Hodossy Géza albínó Paksról 20 „ Sándor Imre ügyvéd 100 „ összesen 145 frt — kr. A múlt heti kimutatás 9100 frt 34 kr. Az eddigi ajánlatok összege 9245 frt 34 kr. Megemlítjük itt, hogy az épületnek a gondnoksági irodában kiállítva levő remek homlokrajzát a héten igen számosán tekintették meg, s a látogatók valamennyien elragadtatással nyilatkoztak felőle. — A Dobó-kerti guriga-társaság tegnap este tartotta saját helyiségében évad-megnyitó bankettjét. A muri kitűnően sikerűié, sokkal jobban mint a holdfogyatkozás; mert ez nálunk csak „részleges“ volt, (Luna ő nagysága már fogyva kelt föl a láthatáron,) mig a jóke dv a gurigában tökéletes volt. A társaság egy jó- lmmo.ru tagja úgy találta, hogy ez a vacsora már csak azért is jóval többet ér a holdfogyatkozásnál, mert mig ezt Európán kivül még Ausztráliában, Aziában és Afrikában is látták, addig sem Európa, sem a kínai császár, sem az afrikai fejedelmek nem láttak olyan túrós csuszát, a milyen itt vala. — Hogy a mulatság meddig maradt „csöndes“, azt most még nem tudjuk. —- A tnnitóiiőképezdék és a miniszter. Minthogy a taniónőkópezdékbe sok olyan leányt is beadtak, kiknek eszük ágában sem volt tanítónőkké lenni, Csáky Albin gróf, vallás és közoktatásügyi miniszter legközelebb ennek korlátozása czóljából egy rendeletet bocsátott ki, melyet közlünk, mivel városunkban is érdekelhet némelyeket. Tapasztalván azt, hogy számos szülő az állami tani- tónőképezdéket puszta nevelő intézeteknek tekinti,a melyben leányának az állampénztár költségén való kiképezte- tését eszközölheti, a nélkül, hogy kötelezve érezné magát arra, hogy e költekezés viszonzásául leányát csakugyan tanítónői vagy nevelői pályára adja: szükségesnek látom a tanitónőképezdékbe való felvételt szabályozó 1887. évi június hó 18-iki 8304! számú rendeletet a következő rendelkezésekkel kiegészíteni: 1. A felvételnél az igazgatótanács és tanári testület figyelemmel legyen arra, vájjon a jelentkezőnek családi viszonyai valószínűvé teszik-e, hogy az illető csakugyan a tanítónői vagy nevelőnői pályára fog lépni. 2. Mindazok a szülők, a kiknek leányai az állami tanitónőképezdékben fönnálló ingyenes tanításon kivül bármi más segélyre (egész vagy részbeni teljes ellátás, bennlakás, bennétkezés, pénzsegély) igényt tartanak, tartoznak folyamodványukhoz kötelező nyilatkozatot csatolni arról, hogy az esetben, ha az illető növendék, az önakaratán vagy önhibáján kívüli akadályoztatás esetét kivéve képesítése időpontjától számitva legalább öt éven át a tanítónői (nevelőnői) pályán működni nem fog, vagy ők, vagy a növendék kötelesek a kiképeztetésre fordított államköltséget az államnak visszatéríteni. Ezek a kötelezvények az illető intézet irattárában megőrzendők. Figyelemmel továbbá arra, hogy minden évben nagyszámban érkeznek a tanitónőképezdékben való felvételt kérő folyamodványok közvetlenül a vezetésem alatt álló minisztériumba, holott itt elintézést nem nyerhetvén, csak szaporítják az amúgy is tetemes irodai munkát, egyidejűleg felhívom a kir. tanfelügyeiőséget, hogy hasson oda, miszerint ama folyamodványok a fentidézett rendelet 1. és 2. pontja értelmében ne a minisztériumhoz, hanem az illető tanitónőképezde felügyeletével megbízott kir. tan- felügyelőhöz küldessenek. Kelt Budapesten, 1891. évi május hó 2-án. Gr. Csáky, s. k. — Esküvő. Altmann Samu, budapesti posta- és távirclatiszt kedden, f. hó’ 26-án tartja esküvőjét helyben Holländer Áron kereskedő leányával, Sarolta kisasszonynyal. — Majáliska. E gesz utczahosszát betöltő messzenyuló sorban vonult ki a tizenkét zászlóalj aprónópség tegnap délután a pázsitos mezőre. A fiuk valamennyien lengő árvalányhaj-bokró- tával, a leánykák könnyű világos ruhácskákban. A társzekerek az elemózsiával előttük vonultak, utánuk pedig a kicsinyek örömében gyönyörködő nagyja-nép. Számosán rándultak ki az intelligenciából is. Sajnáljuk, hogy lapunk a mulatság vége előtt záródván, csak a jövő számban adhatunk bővebb tudósítást a liliputi-majálisról.
