Kelet-Magyarország, 1999. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-13 / 61. szám

1999. március 13., szombat Keleti# HÁTTÉR 3. oldal Olvasóink igazsága Angyal Sándor /vnikor megérkezett hozzánk szakmai szö­vetségünk felkérése, hogy röviden fogal­mazzuk meg véleményünket a sajtószabad­ságról, mi tagadás, kissé zavarba jöttünk. Persze felidéztük az 1848-as márciusi ifjak 12 pontját, annak is az élén lévőt a sajtó- szabadságról. Aztán töprengtünk, valójá­ban hogyan is értelmezzük ezt másfél száz év múltán. Akkor azért küzdöttek forradalmi elődeink, hogy legyen szabad a sajtó, ne működjék a cenzúra, mindenki szabadon fejthesse ki véleményét. Mostanság ez már a demokrácia egyik alappillére, tehát adott intézmény. Akkor mi is valójában így, az ezredfordu­ló hajnalán a sajtószabadság? A nyilvánvaló válasz erre csak egy lehet: élni az adott le­hetőséggel. Aztán megfogalmaztuk a tömör mondatunkat, amely (sok más testvérlap vé­leményével együtt újságunk belső oldalán is megtalálható) így hangzik: ,A sajtósza­badság nem egyenlő a szabadság sajtójá­val". Első látásra-hallásra talán rejtélyesnek tűnik ez a mondat, de reméljük egy kis töp­rengés után nagyon sokan megértik a lé­nyegét. Azt, hogy nem elég csupán a lehetőség, azzal csak tisztességesen szabad élni. Azt, hogy ezzel a lehetőséggel — sajnos — vissza is lehet élni, mert a százával alakuló és kárász életük után megszűnő lapokban bizony sok helyütt a szabadságot a szaba­dossággal tévesztették, tévesztik össze. Azt, hogy az Írott szó ne legyen az egyéni érdek kiszolgálója, exhibicionista hajlamok kifeje­zője, leginkább pedig elfogult, szélsőséges, társadalomellenes gondolatok sablonja. Ezekért gondoljuk mi úgy, hogy a sajtó- szabadság lehetőségét napjainkban sem fe­di le még a szabadság sajtója. Bizony gya­korta előfordul a túlzó szenzáció hajhászás, a felületesség és az érdekorientált tömjéne- zés éppúgy, mint a szakmai silányság, amely hovatovább sajtóetikai kérdéssé válik. A megyénkből indult író, Végh Antal val­lotta egyhelyütt, amikor megjelent az első cikke a megyei lapban (újságunk elődjé­ben), odahaza Jánkmajtison örömmel mu­togatta rokonainak, akik közül talán a ke­resztapja így szólt hozzá: „Rendben van fi­am, de azért kérlek, egy oldalt mindig hagyjatok üresen az újságban, azt majd mi írjuk tele, az olvasók, hogy az igazság is benne legyen". Nagy intelem ez az egyszerű vélemény akkor, ha a sajtószabadságról töprengünk. Sajtónapon Bevetésre indul a szá­guldó riporter Ferter János rajza nmv. 1 □ Katonadalok Ópályiban A Jókai Mór Általános Iskolában vasárnap 17 óra kor kez­dődik az ünnepség, az irodalmi összeállítás­ban fellépnek a kisdiákok, s felcsendülnek 48-as katonadalok is. □ Alvégesi bál Tavaszköszöntő bált ren­deznek az Alvégesi Művelődési Házban már­cius 13-án este hétkor, melyen Csiky Edit és Szarka Tibor, valamint a Polip együttes szóra­koztatja a vendégeket. VITA Megyék helyett régiók? Határon átnyúló programok Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — Bizonyos körökben megütközést kel­tett Baja Ferenc egy előadá­sának azon pontja, mely sze­rint a régiók kialakításakor Debrecen lehetne a szellemi központ. Nyíregyháza pedig az innovációs. Mivel indokolja ezt, s hogyan vé­lekedik a régióalakítás vitájáról? — faggattam a politikust, akiről a beszélgetés során kiderült, még mindig a hatmegyés régió híve. Hibának tartja, hogy a je­lenlegi kormány nem beszélte meg az érintettekkel — így akar- ják-e, vagy másképp. — Önmagában a régió lehatá- rolási- és székhelyvita jelen pil­lanatban szerintem az ország és a területfejlesztés szempontjából másodlagos presztizsvita — szö­gezte le álláspontját Baja Ferenc. — A statisztikai régiók kialakí­tásával kapcsolatosan a Parla­ment hozott egy határozatot, ami azt mondja ki, hogy kétezerig ezek a statisztikai régióhatárok, és kétezerben ezt felül fogjuk vizsgálni. Sajnos elindult a tér­ségek egymás ellen ugrasztása, » ...................... Kompromisz- szumokat is ki kell dolgoz­nunk a térség jövőjéért. Baja Ferenc nincs egységes területfejlesztési koncepció, szétverték az intéz­ményrendszert, vidékfejlesztést, területfejlesztést csináltak az FM-ben, ugyanakkor a Miniszte­relnöki Hivatalban van közigaz­gatási irányítása a regionaliz- musnak, s a legnagyobb vérvesz­teség, hogy a GM hatáskörébe utalták a nemzeti fejlesztési programot. Ez azt jelenti, hogy ez a program nem elsősorban te­rületpolitikai és -finanszírozási, hanem gazdaságfejlesztési pillé­reken fog nyugodni. O Miképp vélekedik az egyme- gyés régió ötletéről? Kapu lehet megyénk kelet felé — Előtte Zilahi úr egyeztetett velem, úgy is, mint volt terület- fejlesztési miniszterrel, és úgy is, mint politikussal. Én tudtam, hogy ő meg fogja hirdetni ezt az egymegyés koncepciót, amely válasz a kormány lépésére. A kormány ugyanis egy rosszirá­nyú mozgást indított el a regio­nális fejlesztés területén, egy presztízsharcot, amelyre csak presztízzsel lehet felelni. Én ez­zel egyetértek. Szabolcs megye volt a kezde­ményezője egy hatmegyés régió­nak, erre a kormány ezt ketté­vágta, be akarja rakni egy más, megyénk számára nem elfogad­ható viszonyrendszerbe, erre Szabolcs megpróbálja járni a maga útját. Ez teljesen megala­pozott politikai válasz. Szakmai­lag azonban Szabolcs-Szatmár- Bereg megye nagyon picike ré­gió, nem felel meg a statisztikai lehatárolás léptékének és mérté­kének. Persze az is igaz, hogy ez hazánk egyik leghátrányosabb térsége, tehát helyzetéből adódó­an meg tudja magát különböztet­ni. Megyénknek csak akkor van esélye külön régióként résztven- ni az EU csatlakozásban, ha ezt a kormány a csatlakozási doku­mentumban külön megjeleníti. Van erre példa. Nem tudom azonban, hajlandó-e megtenni, az eddigi nyilatkozatok ellentéte­Martyn Péter felvétele sek ezzel. Ha pedig ellentétesek, akkor az a veszély mutatkozik, hogy a kormány leszavaz ben­nünket, nem jeleníti meg a brüsszeli tárgyalásokon külön régióként megyénket, s akkor marad a debreceni centrum, s nekünk már semmilyen kompro­misszumos lehetőségünk nem marad. Én ezt a veszélyt mondtam el előadásomban. Nekünk oly szak­mai kompromisszumokat is ki kell dolgoznunk, melyek a térség jövőjét jeleníthetik meg. Az elemzések egyértelműen azt mu­tatják, hogy Magyarország e csücskének Nyíregyháza és Deb­recen a centruma. O Mi lehet a két megyeszékhely közötti funkciómegosztás? — Debrecen felsőoktatási, akadémiai centrum, ez vitatha­tatlan. Reálisan rövid időn belül az ottani kapacitásokat nem tud­juk utolérni, de talán nem is kell. Nem oly nagy a két város közötti távolság, így nekünk ar­ra kell törekednünk, hogy ezzel a szellemi bázissal hatékonyabb legyen együttműködésünk, ott pedig Csengerből, Záhonyból, Fehérgyarmatról és egyéb terü­letekről vállaljanak nagyobb kvótát, ne a fővárosból járjanak többen mondjuk a tudománye­gyetemre. Debrecenből hama­rabb haza lehet csalogatni a vég­zősöket, mint Budapestről, a fő­városban maradás a nagyobb ve­szély számunkra ebből a szem­pontból. Látni kell ugyanakkor, hogy Nyíregyházának az innovációs ereje az elmúlt időszakban jóval nagyobb volt, mint Debrecené, s erre büszkének kell lennünk. Ráadásul Nyíregyháza közleke­dési szempontból logisztikai cso­móponton fekszik, ami szinte ki­jelöli európai kapunak, nekünk tehát ezt kell megcélozni. Azt mondom tehát, ha úgy adódik, feltételekkel elfogadható, hogy a régió munkaszerve más város­ban legyen, de adottságainknál, kísérleti jellegünknél, az itt fel­halmozódott tapasztalatok alap­ján Nyíregyháza kell, hogy inno­vációs centrum, s az eurorégió (azaz a határmenti és határon át­nyúló programok) székhelye le­gyen. O Miért jó ez nekünk? —- Az európai uniós alapok célrendszereket finanszíroznak. Egyrészt jut ide a hátrányos helyzetű régiók támogatási alap­jából, ez pedig nem székhely-, hanem programfüggő. Ha egy­más ellen versenyeznek, vesze­kednek, áskálódnak a régiók Brüsszelben, akkor nem foglal­koznak velünk, mondván, előbb rendezzük a vitás kérdéseket magunk között, tehát össze kell fognunk. Brüsszelben akkor fo­gadják el az országprogramot, ha abban a források valóban a leg­hátrányosabb térségek felzárkóz­tatását irányozzák elő. A hatá­ron átnyúló programok finanszí­rozását ugyancsak kiemeltek ke­zeli az EU, ebben játszhatunk mi fontos szerepet, így válhatunk valóban a kelet kapujává. Én nem azért harcolnék, hogy Debrecen és Nyíregyháza közül mi legyünk a székhely, hanem azért, hogy mi legyünk az inno­vációs centrum és az eurórégió központja, mert ez a finanszíro­zásban is messzelátóbb. Kérdem én, ha távolabbra nézünk mi a lényeg? Az, hogy régiószékhely legyünk, vagy az, hogy a kelet kapuja? Nem látom a kormány oldalá­ról az érdemi tárgyalást, ezért is kell a megyei közgyűlésnek lép­nie. Azt nem lehet engedni, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereget kinul­lázzák, ezzel maximálisan egye­tértek. diaidaaaJ/.A:-.; - - 1 Márciusi tavaszvárás Szilvási Csaba * * Omlik az eső. Ez nem gyer­mekkorom illatos, szellőmosó tavaszi permetege, hanem a Noé atyánk korabeli zúgó özön. Már rég szétáztatta a Tél-szabó varrta szép fehér bundaprémet a határ nyaká­ban. Víz, víz mindenütt. Tér­dig állnak benne a fák, a bok­roknak csak az orra hegye lát­szik ki belőle, s alulról áznak a házfalak is. Az áldás. Az égi áldás. Mi­lyen bölcs a magyar nyelv. Az áld ige Isten gondviselését, az áldkoz, amelyből az átkoz lett, már a csapást jelenti. Jóból is megárt a sok. Jóból is Medárd a sok. Negyven nap és negy­ven éjjel? Add már, Uram az esőt? Vedd vissza, Uram! — esdekelhetünk. Hiába. Nem szitál, nem szemerkél, nem permetez, hanem zuhog. Hajh, de bűneim miatt? Mivégre ez a büntetés? Jön a világvége? Az utolsó ítélet? Az Ég kapuja tárva-nyitva. Fogvacogva, fejcsóválva vagy kacskaringósan káromkodva, netán fejvesztetten, de er­re mindenkinek mozdulnia keü. Reményeink, a színes, vö­rös haragoszöld, márványos és szivárványos Tisza-kavi- csok, amelyek a folyó medré­ből a napsugár felé nézeget­nek ilyenkor tavasszal a Tisza ezüstablakán át, az iszapba bújtak, mint télen a halak. Földijeim, akik felnéztek az égre, az ásó, a kapa és a ho­mokzsákok mellől. Mikor für­dethetitek meg velem együtt újra békésen és boldogan a homlokotokat a csillagsugaras éjszakában? Mikor jön el az idő, amikor a madarak vidá­mabban röpködnek? Érkeznek a fecskék. Az én szülőföldemen sok helyen nem tudnak majd leszállni a kert kavicsára, nem tudnak a fűszálak közt válogatni, hogy utána pergő számycsapások- kal, óvatos cikkcakkal a tor­nácra repüljenek és a megta­lált fészket kiigazítsák. És az emberfecskék? Akiknek szétá­zik, összedől a fészke? Velük mi lesz? .A.zt mondják, a remény hal meg utoljára. A végeláthatat­lan tengeren az Ember, aki most a vizet lapátolja ki a ha­jóból, a könnyeken át, az elér­hetetlennek tűnő messzeség­ben is — látja a Jóreménység fokát. Útlezárás, víz miatt Kishódosnál meghibásodott a zsilip Nyíregyháza (KM) — Labant Sándornak, a Megyei Közútkeze­lő Kht. ügyeletésének tájékozta­tása szerint 15-20 centiméteres víz áll a Demecser-Gégény-Fe- ketetanya, a Szamosszeg-Sza- moskér, a Tiszaszalka-Vámos- atya, a Beregdaróc-Gelénes, a Sonkád-Kispalád közötti úton, valamint Dombrádon és Rétköz- berencsen. Teljesen lezárták az utat áradás miatt Cégénydá- nyád-Öröritófülpös, Ököritófül- pös beterületén, zsüipmeghibá- sodás miatt Kishódos-Kispalád között. Százhúsz munkanélküli A napokban tett felvételi vizsgát a nyíregyházi átképző központban 120 regisztrált mun­kanélküli, akik vagyonőrök szeretnének lenni. Közülük negy­ven az a szerencsés, akikből képzett vagyonőr lesz. Amíg más szakmákban „lasszóval” kell fogni az embereket, addig itt közel háromszoros a túljelentkezés Martyn Péter felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom