Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-03 / 182. szám

1992. augusztus 8., hétfő HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Hazatért a kishodosi csor­da. Orosz Gusz­ti bácsi tehene megismeri a gazdát, magá­tól fordul be a kapun. A házi­asszony, Eszti néni keze alatt habzik a saj­tár. ESIK SÁNDOR FELVÉTELE Eladó az egész tággá Özönlik a fa Szibériából Máthé Csaba Nyíregyháza (KM) — Szen­zációs bejelentést tett a na­pokban Szergej Szergejevics Petrov, az irkutszki Szí bin- torg Rt. igazgatótanácsának elnöke: a megye teljes mező- gazdasági export árualapját felvásárolná egy barter- egyezmény keretében, cseré­be többek között fűrészárut, farostlemezt, fémet, kémiai cikkeket ígért. A fa valóban vagonszámra ömlik, ekkora tumultust a magyar partner­cég, az Interfaktum Kft. nyíregyházi telepén még so­ha nem éltek át, viszont a tervezett óriási felvásárlás­ból egyelőre 100 vagon alma exportálása a biztos. A rendkívüli üzleti lehető­ségről Orosházi Józsefet, az Interfaktum Kft. ügyvezető­jét kérdeztük. — Irtózatos mennyiségű fűrészáru érkezett az utóbbi időben és ugyanennyit vá­runk még augusztus végéig — nyilatkozta az ügyvezető. — Feladóként mindig a Szi- bintorg Rt. szerepel, de ép­pen azért akarok augusztus elején Irkutszba utazni, hogy tételesen tisztázzam, kinek a tulajdona a fa, a részvény- társaság tagjai tudnak-e az üzletről, mit várnak el ezért az árumennyiségért, mert az a gyanúm, hogy egy-egy té­tel magánakció és saját zseb­be vándorol az ellenérték. Amióta a fűrészárut elkezd­tük Nyíregyházán tárolni, illetve eladni vagy feldolgoz­Tárca Á nyári kánikula akkor döglesztő igazán, ha szalonnát is sütünk hozzá. Vagy akármit. A lé­nyeg: szabad tűzön süljön aminek sülnie kell! Hozzávalók: tűzrakóhely a kert, udvar stb. erre alkal­mas részén, körben a szom­szédság kitárt ablakai és ki­terített fehérnemű. Valamint lelkes, csatlakozásra hajla­mos lakótársak a lépcsőház­ból, akik közül az egyik majd fát hoz, a másik nyár­sat hegyez, a harmadik a tüzet szítja. Minden egyéb szinte gyerekjáték. Az alapanyagok beszerzé­se sima menet: egy ugrás a hentesüzlet, amiről viszont elfelejtettük, hogy tegnap zárt be szabadságolás miatt. Rá se rántunk, legfeljebb ugrunk még egyet, a követ­kezőig, mi az nekünk ebben a szurokolvasztó melegben?! Van is ott zsivány meg pe­csenyének való is, hanem a szalonna biz’ vékonyka, akár faluhelyen az állami támo­gatás. A harmadikban aztán olyan, amilyet a recept elő­ír. Még két zöldségesüzlet — az egyikben löttyedt a pa­radicsom, a másikban fony- nyadt a paprika — két ABC (ti. az elsőben elfogyott a kenyér) és már együtt is minden, ami a későbbi íny- csiklandozáshoz szükségel­tetik. A kellékek kiszállítása a tűzhöz két, esetleg három ni, szinte nyüzsögnek a ve­vők. Sajnos háromnegyedük szélhámos, lobogtatja az öt­ezreseket, de fizetéskor de­rül ki, ötször annyi árut akar elvinni, mint ameny- nyiért fizetne. Már megfi­zettem a tanulópénzt, majd­nem 20 millió forint a kint­levőségem a zalai cigányok jóvoltából, így csak az áru teljes ellenértékének kifize­tésekor adok faárut. Az Lrkutszkiak igénye óri­ási, jóval meghaladja a me­gye mezőgazdasági árualap­ját, hiszen csak gondoljunk arra, hogy egy osztrák bank­kal 192 millió dolláros szer­ződést kötöttek élelmiszer­vásárlásra. Ennek ellenérté­keként a fa- és fűrészáru, amelyet augusztus 31-ig az Interfaktum Kft. nyíregyhá­zi telepére beszállítanak, 8,2 millió dollár. A fabeszállí­tás szinte végtelen lehetne, de ennek sem technikai és főleg pénzügyi feltételeit nem sikerült még megte­remteni. fordulóban történik: először levisszük mindazt, ami kell, másodszorra mindazt, amit elsőre elfelejtettünk, har­madszorra meg azt, amire nem is gondoltunk. Sem el­sőre, sem másodjára. Réti János Zsivány­pecsenye Ezután látunk hozzá a művelet lényegi részéhez, beleszólást nem tűrő önbi­zalommal, mit sem törődve a körülöttünk szorgoskodók- kal. Szeletelés, vágás, felka- rikázás, szigorúan az elő­írás sorrendjében, amit ál­landóan szem előtt tartunk, ameddig az egyáltalán lehet­séges. Mert amikorra már csuklóig pecsenyések, illetve könyékig szalonnásak va­gyunk, orrunkról csúszni kezd a szemüveg. Lassan, de biztosan. Egy mozdulattal megigazítjuk. Ettől kezdve csak a fél szemünkre lá­tunk és izzadni kezdünk, mint a kömlei halott. Még alig tanultuk meg egy szem­mel nézni a dolgokat, támad a hagyma! Pilláinkat elbo­rítja a könny és minden vá­ladékunk összeszakad a — Ennél nagyobb gond számomra, hogy a barter- ügylet nehezebbik részét, a fűrészáru fogadását, feldol­gozását, eladását és a. pénz átutalását a kft.-re bízták, ugyanakkor az ellenértékből egy francia bank vásárol számukra élelmiszert, lehet, hogy éppen Magyarországon. Ez az üzlet kellemesebb ré­sze. Ugyanezt mi is meg tud­nánk oldani, leírnák milyen árura van szükségük, ha idehaza nem sikerül besze­rezni, Nyugat-Európában minden bizonnyal rátalálunk a kívánt áruféleségre. A barterügyletet sem tartom szerencsésnek, úgy érzem, ennek az a lényege, hogy mindkét oldalnak csurran- jon, cseppenjen némi fekete pénz. A megoldás az lehetne, ha a bejövő fűrészárut érté­kesítenénk és az eladásból származó pénzért vásárol­nánk a megyében mezőgaz­dasági termékeket. — Társaságunk alapítása­kor egy szibériai település UDA nevű részvénytársasá­legkülönfélébb testnedve­inkkel. Szemünket akarjuk törölni, de a szemüvegről megfeledkezünk. A másik lencse is átláthatatlanná vá­lik. Ettől kezdve ujjaink se­gítenek a tájékozódásban, váltokozó sikerrel: leverjük a söröspoharat tartalmával együtt és belenyúlunk a sze­letelőbe. Végre tapintani tud­juk, mi micsoda, így aztán az adalékot egyenként, de annál határozottabban húz­zuk a nyársakra. Húst, bur­gonyát, hagymát, zöldpapri­kát, szalonnát, illetve — ahogy utóbb kiderül, — még egy mosogatószivacsot, vala­mint a sportújság címlapjá­nak bal felső sarkát. Szórás, hintés, csavarás, összenyomás és már indu­lunk is. Félig vakon, dupla elszántsággal a tűz felé, hogy fölé tartsuk etelközi szittya magyarosan gasztro­nómiai remekünket. Vjvát nyár, hurrá szabadság! Né­hány pillanat és minden serceg, csöpög, lobban. Egy játszi szellő felénk fújja a lángot. Boszorkányos. Visz- szahőkölünk. Közben a nyárs is tüzet fog. A kenyér kormozódni, minden más szenesedni kezd vagy nyers marad, de füstöl. Pokoli jó! Még mondja valaki, hogy mi csak a saját pecsenyén­ket sütögetjük! Hát kiét sü­tögetnénk még? És egyálta­lán, ki bízná ránk a pecse­nyéjét? gával Argument néven közös vállalatot alapítottunk. Nem­rég telexet kaptam a város­ka polgármesterétől, mely­ben értesít, befagyasztották a közös vállalat számláját és kérik a hozzájárulásomat a megszüntetésre a vesztesé­gek miatt. Az a cég arra alakult, hogy a közös válla­lat által készített termékeket kiviteli engedély nélkül tud­ja exportálni. Erre már nincs lehetőség, így fontol­gatom, érdemes-e felszámol­ni vagy nem a közös válla­latot. Az az igazság, a kinti telepen több mint százan, főleg adminisztratív munká­ban dolgoznak, haszon pe­dig nincs. — A másik kft., a Nuri, amelyet fele-fele részben Petrov úr, a Szibintorg Rt. igazgatótanácsának elnöke és az Interfaktum Kft. ala­pított. Ez a társaság bérli az újfehértói volt építőipari szövetkezet telepét, ahol a fűrészárut feldolgozzuk. Nem úgy megy az üzlet­menet, ahogy elterveztük, ennek financiális gondjai is vannak, várhatóan a Szibin­torg Rt. átveszi Petrov úr részvényeit. Addig is míg ez nem tisztázódik, kértem, hogy a Nuri Kft. részére semmilyen árut ne küldje­nek. Elég vegyes a kép, a kizárólagos egyéni érdekek érvényesítése még ennél az rt.-nél is nagyon erős. ame­lyet egyrészt magánszemé­lyek, másrészt állami válla­latok alapítottak. Irkutszk- ban remélem minden vitás kérdést tisztázni fogunk. Lobognak ax ötezresok Zavar a barter Tisztázó utazás Nábrádi Lajos f gyre több az olyan munkanélküli, aki a munkanélküli-segé­lyét schwarz-melóval, vagyis feketemunkával szerzett jövedelemmel egé­szíti ki. Nemrég például a megyei munkaügyi köz­pont fehérgyarmati kiren­deltségére érkezett egy la­kossági bejelentés: „X. Y. megigényelte az államtól a munkanélküli-segélyt, az­tán nyomban elment az egyik Szamos menti étte­rembe pincérnek jó pén­zért, plusz borravalóért”. Az egyik nyíregyházi mun­kahelyen panaszolták: „Nálunk két nyugdíjast al­kalmaznák, hét pályakezdő munkanélküli rovására”. A két idézett mondat kö­zött összefüggés van. A fe­ketén dolgozó pincér elvett egy munkahelyet egy pá­lyakezdő munkanélküli fia­taltól, olyantól például, aki kereskedelmi, vendéglá­tóipari szakközépiskolá­ban érettségizett. A nyug­díjasok alkalmazása, vagy tovább dolgozása ma már szinte sehol sem indokolt. Sehol nem a kis beosztású kisnyugdíjasok dolgoznak tovább, hanem a pótolha­tatlannak hitt, de inkább protekciós, nagypénzű nyugdíjasok, ök is igaz­ságtalanul gátolják a kez­dők munkába állását. Nyíregyháza egyik kis létszámú munkahelyén két nyugdíjast is alkalmaznak jó pénzért. Az egyik már majdnem 70 éves és olyan beteg, hogy néha az ajtót sem bírja kinyitni, hogy bejöjjön a „munkahelyé­re". E munkahelyen a má­sik nyugdíjas szintén be­teg, a hangját alig lehet érteni, mégis ügyfelekkel „foglalkozik”. Mindkét nyugdíjast pótolhatná egy- egy érettségizett, munkára, családalapításra váró fiatal. A megyeszékhely egyik in­tézménye magas nyugdíjú, volt vezető beosztású ta­nárt alkalmaz napi 4 órá­ban, „szakértőként”. Gyer­mekét egyedül nevelő, munkanélküli pedagógus fiatalasszony is el tudná látni ezt a munkakört. A 4 órás „munkáért” ugyanis több mint tízezer forintot fizetnek. Munkanélküli kőműve­sek, ácsok egész hada dol­gozik mostanában havi 30 —40 ezer forintért. Szak­emberek becslése szerint megyénk munkanélküli polgárainak bő 20 százalé­ka jogtalanul kap segélyt. Augusztus 1-jén a Megyei Munkaügyi Központ ellen­őrzési csoportjának létszá­mát a duplájára emelték. Rendet akarnak teremteni. Sikerül nekik? Kedvem len­ne odaállni... SZEKERES TIBOR FELVÉTELE KOMMENTÁR _______________________ Kira esti iivegzápir Kállai János mm eSV a zsuzsivonat, iW kattognak a kere- ,wm kék ... — motoszkál a fejemben a naív-együgyű bölcsis dal, amikor az esti Hajdú kigördül :a Nyugati­ból. Pedig, akik körülöttem álldogálnak a vagonperon tájékán, bizony jócskán ki­nőttek a gu>mibugyis-libe- rós korból. Igazi férfiak! De még milyenek! Bar­nák, izmosak, hangosak és — meglehetősen piásak, ha nem éppen részegek. Ezt azonban teljes bizonyosság­gal nem merném állítani. Fegyelmezett, már-már mérnöki akkurátusságú mozdulataik, ahogyan szá­jukhoz emelik a vodkás, majd a sörös üveget, a fel- tételezést cáfolni látszanak. Elhagyjuk Kőbánya-Kis­pestet. Robog az expressz. Zúg-süvít a frissítő áram­lat a csontig behúzott abla­kokon. Beszélgetni alig le­het, de nincs is sok értel­me. A meleg bágyasztó ere­je kiveszi a szólás szándé­kát mindenkiből. A sörös- vodkás quartet, merthogy éppen négyen küszködnek a két szatyornyi itallal, azért megkísérli túlharsog­ni az alapzajt, s mivel ez nemigen megy, mással pró­bálkoznak. Következik az üvegdobálósdi nevű, ősma­gyar népi játék. Fantázia nem sok kell hozzá, inkább elszántság, dacos önmegmutatási szán­dék, no meg kellőképpen „kómás” állapot. A bozon­tos-pólós az első üveggrá­nátot \még csaknem észre­vétlenül pöccenti ki, de a haver, a látványtól és a pukkanó becsapódástól mintegy felbuzdulva vágja utána a következőt. Ezt nézd meg b...d meg! — üvölti, és telibe találja a ma­gasfeszültségű vezeték vas­oszlopát. Becsapódás, puk- kanó-törő hang, szilánkzá­por. És innen nincs meg­állás! Üres palack még van, a szeszgőz nyomása is mind jobban feszít, és megszűnt a kezdeti tétovaiság, eltűnt a maradék iszemérem. Ott! Azt a fát... ! — hallom a kerékcsattogáson átszűröd- ve. Bumm, csalt... ! Négy­ből (három. Nem rossz! Majd kis pihenő követke­zik, utántöltés. Elégedett- zsírosán vigyorgó pofák. A vonat pedig egyenlete­sen húz tovább Nyíregyhá­za felé. Ahogy kinézek, kis­sé behajolva a szembevágó szélbe, két kocsival élőbb­ről is észlelem a jól ismert villanásokat, a csattanó­robbanó üveghangokat. Hull a koraesti zápor, hull tovább, beborítva az anya- földet a pusztító indulatok mély sebeket vágó, szúrós cserepeivel. Nézőpont) Schwarz-meló Pénz nevelő­szükiek Nyíregyháza (KM — Boj­té) — Sziabolcs-Szatmár-Be- reg megye megkapta azt a plusz állami támogatást, amit pályázat útján igényeltek az önkormányzatok a Népjóléti Minisztériumtól. Sarudi György a Területi Államház­tartási és Közigazgatási In­formációs Szolgálat megyei igazgatóhelyettese elmondta, hogy a megye ezáltal összesen 300 millió forint kö­rüli összeghez jutott. A pénzt nevelési segélyként lehet fel­használni, ami az iskolakez­dés előtt a legjobb időben érkezett meg a települések önkormányzataihoz. A TÁ- KISZ egyébként augusztus­ban utalja le az állami támo­gatást. Egyes önkormányzatok ha­marosan további pénzhez is juthatnak. A költségvetési törvény szerint az önkor­mányzatok részére elkülö­nített 2,7 milliárd forintból — ezt az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került településeknek szántaik — több millió megmaradt, amit az elmaradott térségek és az ezer léletoszám alatti önkor­mányzatok között osztanak majd fel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom