Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - MAGÓ KAROLY: Szolnok elleni légitámadások a második világháború idején
hangzott el a szövetséges bombázó századok eligazító termében, az a mondat, amely sok szenvedést hozott a város életébe: „A célpont Szolnoki”. Több publikáció foglalkozott a város elleni amerikai támadások elemzésével, ezért az események ismertetése során az eddig megjelent írások adatai közlésre kerülnek, melyek összehasonlításra kerültek a fellelhető korabeli dokumentumokkal. A kutatás során igyekeztünk az összes rendelkezésre álló dokumentumot összegyűjteni, melyek segítségével remélhetőleg lezárhatóak a több évtizedes viták és eltűnnek a köztudatban lévő téves információk. Május 24-én reggel két speciálisan átalakított F-5-ös felderítőgép szállt fel Angliából. A gép-pár parancsnoka Paul Cullen ezredes volt. Feladatuk Magyarország vasúti csomópontjainak fényképezése volt. A két felderítő Kecskemétig együtt repült, majd külön váltak. A vezérgép Szeged-Nagyvárad- Debrecen-Nyíregyháza, a kísérő pedig Szolnok-Eger-Miskolc vasúti célpontjait fényképezte le. Ungvár térségében ismét egyesült a két gép és tovább repültek a számukra kijelölt szovjet repülőtérre.4 Valószínűleg ez a felderítő volt az első amerikai gép a város légterében. „1944 tavaszán a MÁV műhelyben voltam tanonc. Ekkor már mindenki készült a bombázásokra. A műhely falára ki volt téve egy típus felismerő táblázat, mely alapján be lehetett azonosítani az angol és amerikai gépeket. A műhelynek volt óvóhelye, ami olyan volt, mint egy borospince. Téglából készült boltíves födémmel. A tégla sor felett nem volt beton, ezért sokan mondogatták, hogy ez bizony egy bombázás esetén kevés lesz. Körülbelül 150 fő fért be az óvóhelyre, melyben két oldalt padok és székek voltak. El volt rendelve, hogy bombázáskor mindenkinek a pincébe kell lemenni, tilos elhagyni a járműjavítót. Nem tudom, hogy miért volt ez a parancs, talán attól féltek, ha mindenki elhagyja a műhelyt, akkor a támadás alatt szétlopják a szerszámokat és a javító anyagokat. Májusban, az első támadás előtt egy hónappal elkezdődött az ellenséges gépek berepülése a város fölé. Az első ilyen éles riadó alkalmával mindenki levonult a pincébe. Úgy tudom, hogy ezek még csak felderítő repülések voltak. Emlékszem, hogy volt kéttörzsű felderítő gép is, mert láttam, ahogy magasan repül. A riadó után változott a parancs, már nem a pincébe kellett lemenni, hanem azt határozták meg, hogy mindenki hagyja el a járműjavító területét és igyekezzen kijutni a temetőbe, vagy a környező mezőkre. ”5 1944. június elsejéről másodikára virradó éjszaka az Angol Királyi Légierő 205. bombázó csoportja sikertelenül támadta a szolnoki vasúti JÁNKFALVI Zoltán: A Magyarországi célpontok fotófelderítése. A repüléstörténeti konferencia közleményei 2000-es évkönyve. Bp. 12. p. Dr. ÁBEL László visszaemlékezése. 390
