Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

ADATTÁR - Botka János: A Jászkunság tényleges nemeseinek összeírása 1850-ből / 351. o.

BOTKA JÁNOS A JÁSZKUNSÁG UTOLSÓ NEMESI ÖSSZEÍRÁSA (1850) I. A jászkunok történetének csaknem minden részlete szorosan kapcsolódik sajátos jogállásuk körülményeihez, az azokban bekövetkezett változásokhoz. Különösen így van ez a köztük élő országos nemesek esetében. A bomló nemzetségi-törzsi szervezetben élő kunok (a Kárpát-medencébe valószínűleg velük együtt került jászokkal) 1246 táján végleg megtelepednek Magyarországon. IV. Bélától a koronához tartozó szállásbirtokokat kapnak, amiért cserében a királyi zászlók alatt — háború esetén — katonáskodnak. Kezdettől személyes nemesi jogokkal rendelkeznek. Ez utóbbit legelőször az a körülmény mutatja számunkra, hogy IV. Béla közvetlenül a nádor bíráskodása alá rendelte őket. Nemességük bizonyossága, valamint a szolgálat és a privilégium egysége még jobban kifejeződik IV. László 1279. augusztus 10-én kelt oklevelében, ahol „fejenként katonának és nemesnek" mondatnak.

1 A személyes előjogok tehát egyértelműen a fejenkénti katonáskodás kötelességével voltak egybekötve, s míg ezt a jászok és a kunok teljesítették, addig tényleges országos nemeseknek ismerték el őket. Amikor azonban - elsősorban az elszegényedés miatt - a hadi kötelezettségnek a korábbi mértékben nem tudtak megfelelni: a király seregében csapataik száma megfogyatkozott, s a hadjáratokat saját költségükön végezni nem bírták, megtagadtatott tőlük, hogy országos nemesek lehessenek. Az 1467. évi törvény 2. cikkelye pontosan meghatározza, hogy országos nemesnek azok tekintendők, akiknek a királytól valódi nemessége, vagy országos nemességi kiváltságlevele van, lakjanak akár királyi, akár egyházi földön, akár más hatóság alatt. Ugyanakkor a törvénycikk ezen nemeseket a kincstári adótól mentesnek mondja, más mindenkit - köztük a kunokat és a philisteusokat — kincstári adó fizetésére kötelez.

2 Ezen első, törvényi megtagadtatás lényegében már egy folyamat betetőződése, társadalmuk XIV—XV. századi átalakulásának egyféle fájdalmas lezárása. De az átalakulásnak más jelentős vonulatai is voltak. A gazdasági és katonai erő meggyengülése nemcsak a hadi kötelezettségek adóval történő rendszeres megváltásához s a nemesi jog csonkításához vezetett el, hanem együtt haladt vele szállásaiknak a királyi adózta1 GYÁRFÁS István: A Jász-kúnok története. III. Szolnok, 1883. 145., 148., 288. - KRING Miklós: Kun és jász társadalmunk a középkorban. Századok, Bp. 1932. 1-2. sz. 39—42. Gyárfás szerint az 1291. évi országgyűlésen a kunok személyesen is jelen voltak. (Uo. 150.) 2 Uo. 288. 351