Irodalmi Szemle, 1986
1986/2 - ÉLŐ MÜLT - Csáky Károly: Nógrádi tájak és hősök Krúdy Gyula műveiben
NÓGRÁDI TÁJAK ÉS HŐSÖK KRÚDY GYULA MŰVEIBEN Csáky Károly Köztudott, hogy Krúdy Gyulát, a XX. századi magyar széppróza kiváló mesterét is szoros szálak fűzték a mai Szlovákia területéhez. Az iró három évet töltött az algimnázium diákjaként az észak-szlovákiai Podolinban (Podolinec), a „középkorias” városkában. Erről hagyományaink lexikona1 is részletesen beszámol, megemlítve az itteni fogan- tatäsú Krúdy-műveket. A lexikonban közölt ismereteket kiegészítve feltétlen szólnunk kell azonban egy másik kapcsolatról is, Krúdynak az Ipoly menti tájhoz való. kötődéséről. Az író „második szülőföldjének” tekintette ezt a tájat. Ennek a kapcsolatnak számos irodalmi vonatkozása is van: regényalakokat, novellahősöket vonultatott fel innen Krúdy; a vidék hangulatát örökítette meg több írásában is. Mielőtt azonban erről részletesebben szólnánk, nézzük, milyen kapcsolatban állt Krúdy Nógráddal. A FÍÓKÁIT „ÖNVÉRÉVEL” TÁPLÄLÔ PELIKÁN NYOMÁBAN (Ä Krúdyak nógrádi ága j Krúdy Gyula írja egyik munkájában2 nagyapjáról, a „katonás, nyalka, kemény tekintetű” öregúrról, hogy „még nógrádi kiejtéssel beszélt magyarul”. Nem csoda, hiszen a legidősebb Krúdy Gyula Szécsénykovácsiban (Kováčovce), abban a bizonyos „zsin- déiyes, kapubálványos” kúriában született 1823-ban, amely a család nógrádi ágának ősi fészke volt. Krúdy János és Virág Terézia első gyermekeként látta meg a napvilágot. Rajta kívül még öt gyereke volt a nemesi rangot viselő házaspárnak, köztük Krúdy Kálmán, az irodalmi hőssé emelkedett nógrádi betyár, akihez később még visszatérünk. Az író nagyapja a szécsénykovácsi Krúdyak „szemefénye” volt. Nagyváradon végezte jogi. tanulmányait, majd 1846-ban a megye tiszteletbeli aljegyzőjévé választották. A szabadságharc alatt a századosi rangig vitte; vitézül harcolt Komárom várában is. A forradalom bukása után menlevéllel távozott ő is. Előbb hazaköltözött, aztán Debrecenben folytatott ügyvédi gyakorlatot. Később Szabolcsban telepedett le, hogy Nyíregyházán gyökeret eresszen a Krúdyak újabb ága. „Bizonyos fokig” tehát nógrádi maga az író, Krúdy Gyula is. Gyermekkorában gyakran. eljárt Kovácsiba, hosszabb-rövidebb időt töltött az itteni rokonoknál. De hogyan és mikor kerültek ide valójában az ősök, akiknek hajlékából csupán emlékeit és a „pelikános” családi címert vitte magával az író nagyapja a Nyírségbe? Nógrád megye monográfiájában3 azt olvashatjuk, hogy a Krúdy család Zólyom megyéből származik. Tagjai a XVII. századtól tartoztak a nemesek osztályába. Ekkor kaphatták a már említett családi címert is, mellyel kapcsolatban az alábbiakat írja Krúdy: „Ez pléhtáb- lára volt föstve: pelikán, mely önvérével táplálja fiókáit (...) senki se tisztelte jobban a családi hagyományokat, családi érzéseket, atyafiságos érzelmeket (...), mint a Kandúrok címerpajzsában látható pelikán.”4 A zólyomi Krúdyak katolikus ága a XVIII. században Nógrád megyébe költözött, s Szécsénykovácsiban lett közbirtokos. A falu, amely a kanyargós Ipoly által mint egy keskeny földnyelv záratik körül, szegény település volt annak idején. Még templom sem épült a folyó eme romantikus partján. Nem volt itt könnyű a Krúdyak megélhetése se.
