Irodalmi Szemle, 1981
1981/7 - KRITIKA - Szarka László: Tanulmányok a magyarországi szlovákok múltjából
Szarka László TANULMÁNYOK A MAGYARORSZÁGI SZLOVÁKOK MÚLTJÁBÓL A mai magyarországi szlovák kisebbség eredete és jellemző sajátosságai alapján egyaránt a kelet-közép-európai nemzeti kisebbségek érdekes típusát képviseli. Eredete szerint a 18. és 19. században, tehát még a polgári szlovák nemzeti mozgalom kialakulása előtt letelepített, illetve belső migráció révén, javarészt nagyobb városközpontok környékén, fontosabb utak mentén letelepült szlovák közösségek alkotják. A mai magyar- országi szlovák nemzetiség tehát a szlovákiai magyar vagy akár a csehországi lengyel nemzeti kisebbségektől eltérően nem határmenti nemzetiség. Ennek, valamint a magyar- országi szlovákságra jellemző szórványtelepültségnek, továbbá számos történelmi, politikai, etnikai, földrajzi körülménynek megfelelően a szlovák nemzetiség nyelvi, tudati arculata meglehetősen változatos. A változatosságot eredményező eltérések azonban egyúttal a fejlődés sajátságos irányát is jelzik. A kelet-közép-euröpai nemzetiségi lét legerőteljesebb közös meghatározóját, az anyanemzethez való tartozást biztosító nyelviséget is nélkülözi a Nyíregyháza környéki tirpákok csoportja, amely sajátos felekezeti-etnikai jellegű különállásával a nyelvében már asszimiláltnak mondható nyugat-európai kisebbségtípussal (walesiek, írek stb.) rokonítható, ahhoz hasonló részét alkotja a magyarországi szlovákságnak. A nyelvi különállás nélküli etnikai tudat rendkívül törékeny, az etnikum nyelvének tanulásával is csak átmenetileg erősíthető képződménye ma már különösen a fiatalabb generáció vonatkozásában — néhány közösség kivételével — a magyarországi szlovákok "többségére jellemző. A nemzeti kisebbségeket élet- és cselekvőképes közösségként értékelő pozitív nemzetiségi politika kiindulópontja az egészséges nemzetiségi, kisebbségi önismeret és öntudat kialakulásának elősegítése. A nemzetiség sajátosságainak tudatosítása révén, de minden konkrét esetben másként szerveződő egészséges közösségi öntudat ugyanis alapvető feltételét jelenti a saját kultúrát s ezáltal pótolhatatlan értéket hordozó és teremtő nemzeti kisebbségek fennmaradásának. A nemzetiségi öntudatnak az anyanyelviséggel szorosan kapcsolódó, azzal megközelítően azonos értékű eleme a történeti tudat. Előbbi hiányának esetében pedig akár a közösségi öntudat bázisává is válhat. Mindezek ellenére a nemzeti kisebbségek múltjának feltérképezése, még inkább megismertetése terén nagyok a mulasztások. A kelet-közép-európai fejlődés máig ható nyomorúsága, hogy a több nemzetiségű, de nemzetállam aspirációkkal fellépő államok csak hatalmi eszközökkel vélték megnyugtatóan biztosíthatónak a kisebbségi lojalitást. Ezek közé, a természetüknél fogva káros és fölöttébb kétélű eszközök közé tartozott a nemzeti- ségi-kisebbségi tudat dehistorizálása. Márpedig a kisebbségi historikum tisztázása nélkül nem alakulhat ki az az egészséges nemzetiségi öntudat, amely az anyanemzethez és a többségi nemzethez való pozitív viszonynak egyaránt nehezen pótolható feltétele. A fentiek előrebocsátása alapján érthető megelégedéssel vehetjük kezünkbe a magyarországi szlovákok néprajzi vizsgálatának eredményeit rögzítő 1975. és 1979. évi 1 Spoločný osud — spoločná cesta — Očasí príslušníkov slovenskej národnosti v robotníckych a roľníckych hnutiach 19. a 20. storočia na území Maďarska — Štúdie. Közös sors — közös út — A magyarországi szlovákok részvétele a hazai munkás- és parasztmozgalmakban a 19. és 20. században — Tanulmányok, Budapest, Tankönyv- kiadó 1980. 186 old.
