Irodalmi Szemle, 1978
1978/8 - NAPLÓ - Varga Erzsébet: Krúdy Gyula és a Szepesség
Krúdy Gyula és a Szepesség Krúdy Gyula, a magyar széppróza egyik kiemelkedő, egyéni stílusú mestere, száz évvel ezelőtt, 1878. október 21-én született Nyíregyházán, tehát Magyarországnak azon a részén, ahol a múlt idők hősei (köztük az író nagyapja) ekkor még nemigen vették tudomásul, hogy valamicskét ismét csak előrelendült a történelem kereke, hogy 1867 után új korszak kezdődött az ország történelmében: ezek a „hősök” a múltban éltek, legendákká szépített emlékeikből táplálkoztak, egy letűnt, elveszett világot őriztek magukban. Krúdy Gyula életében tehát nem jelentett nagy változást, amikor tízéves korában a szepességi Podolin (ma Podolínec) algimnáziumába került: a nyírségi félálom- világből csupán egy másik félálom-világba „csöppent”: egy olyan városkába, ahol még a középkorban megállt az óramutató, ahol olyan időt mutattak az órák, amilyen idő talán soha sincs. Ezt a különös városkát — tizenkét másik várossal együtt — a „derék Zsigmond király” adta zálogba a lengyel királynak: míg egyetlen vendégfogadójában, a Rókában lengyel hercegek vigadoztak, a városka elaludt bánatában, s hosszú századokon át várta, hogy valamelyik királynak ismét rátévedjen a tekinKrúdy-emléktábla a kolostor falán tete, hogy aztán megrázkódjék és újra felébredjen. De a királyok még sokáig haragudtak a városra. Egyszer aztán „Mária Teréziának sok birodalmi tervei, ábrándjai közepette eszébe jutottak a szegény szepesi városok”, és váltságdíj fejében egy szekér aranyat küldött a lengyel királynak. Az erdős hegyek, amelyek nagy árnyékukkal szinte ráfeküdtek a középkori városkára, mintha arra vigyáztak volna, hogy a zálogban töltött, átaludott esztendőkből nem fog-e egyet is elsikkasztani. „De nem sikkasztott el egy hónapot sem. Az új házakat, amelyeket itt-ott építettek,
