Irodalmi Szemle, 1974
1974/3 - Szíj Rezső: Schubert Gyula, a művész (Emlékezés halálának 25. évfordulójára)
Szíj Rezső Schubert Gyula, a művész Emlékezés halálának 25. évfordulójára I. „A régi Pozsony. A Zrínyi utca fölött, Kanka utca. Kertes ház. III. emelet. 11. sz. ajtó.” Végül is itt kötött ki „a pozsonyi polgár” Schubert Gyula, azaz Subi, ahogy a kollégák nevezték, miután kanyargós utakon végleg visszatért szeretett szülővárosába a nagy magyar Alföldről, a világháborúból, Franciaországból. 1888-ban született, többgyermekes pozsonyi tanítócsaládból származott, s apja kívánságára a budapesti egyetem bölcsészeti karán elvégezte a természetrajz és földrajz szakot. De semmiképpen nem akart tanár lenni, utolsó vizsgáját már le se tette, ehelyett beiratkozott a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, Réti István osztályába, de azt sem végezte el. Itt kell megjegyezni, hogy öccse, Róbert Weimarban tanult képzőművészetet, tehetséges festőjelöltként hagyott hátra néhány képet, amikor 1915-ben elesett a világháborúban. Schubert Gyula az egyetem után nevelő a gróf Hoyos családnál, az Alföldön, Fáspusztán. Egész életére rabul ejti a sík vidék természetes szépsége. Az egyetemen eltelt évek, a természetrajzi és földrajzi előadások mély nyomot hagytak a fiatalember lelkében, és Schubert Gyula, a művész, később sem tudott elszakadni az élő természettől, jól érzi magát Hoyoséknál, ahol nemcsak ő, hanem a sógora, Németh István László orgonaművész és zeneszerző is élvezi a grófi család támogatását. Schubert bejárja a Nyugatot, 1926-ban Párizsban tartózkodik, ahol az izmusok kavargása folyik a szeme előtt. Barátai segítették ki külföldre. 1925 végén már Párizsban kellett lennie, bizonyítja ezt egy Gettmann Antaltól hozzá írt — Párizsba címzett —, 1926. január 3-án kelt levél. Schubert első kiállítását 1919-ben rendezte a müvészegyletben, amelynek maga is tagja volt. II. Különösképpen kedvelte a nagy-alföldi tájat és a Balatont. Keskeny előtér mögé óriási horizontokat festett. A vízfestménynek mindkét technikáját alkalmazta, többnyire mégis inkább a nem nagyon nedves alapozást kedvelte. Az alföldi akvarellek előterében gyakori motívum egy-egy fehéresen villogó pocsolya. Az égboltot gazdagon népesítette be felhőkkel, nemcsak derült színű, bolyhos bárányfelhőkkel, hanem haragos viharfellegekkel is. Maga az alföldi táj kevés motívumot kínált Schubertnek; egy-egy cserény vagy gé- meskút s néhány fa szinte minden, éppen ezért a művész kimondottan festői értékeire hagyatkozhatott, magára és palettájára, annak színeivel kellett az egyhangú, egyszerű tájat meggazdagítani, s ez Schubertnek sikerült is. (Hasonló helyzet fogadta a KisAlföld Duna fölötti részén, a Csallóközben valamint Mátyusföld síkságán is.) A Balatont egyik öccse révén kedvelte meg, aki Kaposvárott lakott, onnan könnyen érték el Fonyódot. Balatoni képein ezért is szerepelnek oly gyakran a szemben fekvő Badacsony körvonalai. Nem tudott betelni a színét percenként változtató víztükörrel. 260
